Nem sokat aludhattam, mert fél óra elteltével felriadtam az álmomból és rögtön a mosdóba szaladtam rókázni. Nagyon rosszul érzetem magam és erre Jo is felfigyelt.

Már jó negyed órája bent lehettem a fürdőbe, Jo pedig az ajtó előtt időzött, hogy végre kijöjjek onnan.

-Nyky? Jól vagy? - kopogott az ajtón Jo

Olyannyira nem éreztem magam jól, hogy megszólalni sem tudtam, csak ültem a Wc mellett a földön.

-Nyky kérlek válaszolj. - Jo

-Mi van Jo? - jött ki a szobájából Fabi

-Nem tudom. Nykvel van valami, egy szót sem akar szólni. - nézet Fabira Jo aggódva

-Nincs nyitva az ajtó? - Fabi

-Szerinted ha nyitva lett volna itt állnék a folyóson és arra várnék, hogy nyky kinyissa az ajtót? - Jo

-Jó, jó, azért ne harapd le a fejem. - Fabi

-Jó, bocs, de aggódom Nykyért. - Jo

-Várj, mindjárt hozom a pot kulcsot. - Fabi

-Végre valami értelmes dolog jutott az eszedbe. - Jo

Fabi nem is figyelt Jo-ra csak lement a konyhába, ahol elő vadászta a pótkulcsot a fürdőhöz. Mikor megtalálta felrohant az emeltre és odaadta Jo-nak a kulcsot, aki mindjárt ki is nyitotta az ajtót. Mikor megláttak a földön ülve rögtön odarohantak hozzám.

-Nyky. Mi történt? - guggolt le elém Jo

-Nem tudom, egyszer csak rosszul lettem és azóta itt vagyok és nincs erőm felkelni innen. - mondtam ki nehezen

-Jobb lesz, ha beviszünk a kórházba, lehet hogy valami komoly bajod van. - Jo

-Nem, most már jól vagyok. - támaszkodtam fel a földről

-Nem akarok ellenvetést, most szépen beviszlek a kórházba. - vett fel a karjaiba Jo

-Jo, tegyél le. -én

-Nem akarok egy szót sem hallani. - szólt rám Jo, miközben a földszintre mentünk - Fabi te figyelj Davidre, míg én beviszem Nykyt a kórházba

-Jól van. - Fabi

Majd ki is mentünk a kocsihoz és jo betett a kocsiba, mintha nem tudtam volna a saját lábamon beszállni, na mindegy Jo már csak ilyen. Miután Jo is beszállt a kocsiba és a kórházba mentünk, ahova semmi kedvem se volt menni, de hiába beszéltem Jo-nak szó szoros értelmében befogta a számat. Inkább engedelmeskedtem és végig csöndben voltam.

Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból, majd Jo odajött hozzám és újból a karjaiba akart venni.

-Jo. Tudok járni. Ez csak egy kis rosszul lét volt, biztos a sok idegeskedés miatt. - én

-Nem érdekel, most hogy itt vagyunk legalább kivizsgálnak. - Jo

-Na jól van, amúgy sem lehet az ellenkezőjére rábeszélni téged. - adtam meg magam

-Hát igen. - Jo

Majd bementünk az épültbe. Miután Jo a recepción a nővérnek elmondta, hogy mi történt velem a nővér kézen fogott és egy vizsgálóba vitt, ahol egy doki alaposan megvizsgált. Miután kész lettem kimentem Jo-hoz és leültem mellé a váróba.

-Na? Mi volt? - Jo

-Nem sokára hozzák az eredményt. De én előre tudom, hogy nincs semmi bajom. - én

-Ezt én is nagyon remélem. - Jo

Egy óra elteltével végre odajött a doki hozzánk az eredményekkel.

-Ugye nincs semmi baja? - támadta le Jo a dokit

-Nyugodjon meg a kisasszony makk egészséges és szeretnék gratulálni. - doki

-Mihez? - néztem a dokira kérdően

-Ön gyermeket vár, még hozzá két hetes terhes. - doki

-Ugye ezt nem mondja komolyan? - hitetlenkedtem

-Pedig igaz, tessék itt vannak az eredmények nézze csak meg. - nyomta kezembe a papírokat a doki

Miután megnéztem őket rá kellett jönnöm, hogy a doki tényleg igazat mondott.

-B@szus. - ültem le a székre

-Nyky, jól vagy? - guggolt le elém Jo

-Nem tudom, hogy mit mondjak erre. Nem tudok mit csinálni. - néztem rá Jo-ra könnyezve

-De ugye megtartod? - Jo

-Persze. - én - Doki, azért kérdezhettek?

-Csak nyugodtan. - doki

-Ugye arra nincs semmi esély, hogy elvetéljek? Tudja én már két babát elvesztettem már. - én

-Nem találtunk semmi olyanra utaló dolgot, hogy a baba nem maradhat meg. Ha vigyázz magára és nem idegeskedik,mert amint látom elég felszült, akkor a baba teljesen egészséges lesz. - doki

-Jól van, megpróbálok nem idegeskedni. Leginkább a baba miatt. - én

-Azért egy ultra hangra berendelem holnap. - doki

-Jól van és köszönöm. - én

-Viszlát. - doki

-Viszlát. - Jo és én

Majd elment a doki. Kis idő elteltével Jo és én is haza felé mentünk, de mielőtt haza mentünk volna sétáltunk egyet a parkban közben beszélgettünk.

-Nem félsz attól, hogy nem Tomé a gyerek, hanem Billé? - Jo

-Kizárt, hogy Billé,mert Billel védekeztünk, szóval 100%-ig Tomé a baba. De kérlek ne mond el senkinek sem. Még nem akarom, elmondani, majd ha úgy érzem, hogy eljött az ideje elmondom. - én

-Jól van, nem mondom el senkinek sem. - Jo

-Kösz. - öleltem meg Jo-t

-Nincs mit. - adott pusyt a homlokomra Jo

Majd lassan haza mentünk. Mikor haza értünk Fabi rögtön oda jött hozzánk.

-Na mi volt? - Fabi

-Nincs semmi. Rendben van, minden,csak sokat idegeskedtem az elmúlt napokban és ezért lettem rosszul. - én

-Akkor megnyugodtam. - Fabi

-David? - én

-Alszik. -Fabi

-Akkor jól van. Nem kereset senki sem telefonon? - én

-Nem, senki. - Fabi

-Oh. - hajtottam le a fejem szomorúan

-Ne búsulj előbb utóbb úgy is hívni fog. - nyugtatgatott Jo

nem tudom Jo, én nem nagyon hiszem már, hogy bármikor is hívni fog talán akkor, hogy közölje velem, hogy nem akar már soha többé látni, csak a papírt, hogy már nem vagyunk házasok. - én

-Mi van a házassággal? - értetlenkedett Fabi

-Semmi, Fabi, semmi. Túl hosszú lenne elmagyarázni most. - Jo

-Oké, megértettem. - Fabi

-Ha nem bánjátok én most megyek és felmegyek a szobámba. - én

-Menj csak nyugodtan. - Fabi

-Akkor én most megyek. - én

-Oksi. - Jo

Majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra és azon töprengtem, hogy mit is csináljak. Legszívesebben felhívtam volna Tomot, de nagyon jól tudtam, hogy ugy sem beszélt volna velem, így inkább letettem erről a dologról.

2.hét elteltével...