Utána némán feküdtünk egymás karjaiban.(Én háttal voltam neki.)Bill törte meg a csendet:

-Hogy hogy átjöttél?-,Kérdezte.

-...-,Nem válaszoltam , csak bámultam magam elé.

-Ha még mindig haragszol , én megértem...Nem akartalak megbántani , csak eldurrant az agyam...Az igazság az , hogy...szeretlek!-,Bill a végén már alig hallhatóan.

-Tudom!...És ez az , amit nem értek...-,Én halkan.

-Mit nem értesz?-,Bill , és fölém hajolt.

-Azt , hogy miért pont engem választottál?Annyi szép lány van rajtam kívül...Ott van egy csomó rajongó...-,Nem tudtam befejezni.

-Ők csak rajongók...-,Bill

-Én is csak az voltam...-,én

-De te különb , mint ők...Te nem sztárként gondoltál rám...-,Bill

-Miből gondolod?-,én

-Abból , hogy amikor elöször találkoztunk , nem ugrottál sírva a nyakamba , nem sikítottad le a fejem...Te csak egy srácot láttál bennem és ez tetszett benned...-,Bill

-Én nem csak egy srácot látok benned és akkor sem csak azt láttam ...Annál sokkal többet...Már Magyarországon is rajongótok voltam és amikor kijöttem akkor is egy fan voltam...De nem  azt szerettem benned , hogy van hírneved meg pénzed...-,én

-Akkor mit?-,Bill

-Azt , hogy te őszintének tűntél...Hogy nem küldtél el , amikor a pláza parkolójában találkoztunk , pedig jogos lett volna...-,én

-Már nem tűnök őszintének?-,Kérdezte.

-Én azt hiszem megyek...-,Felálltam , és elkezdtem öltözni.

-Ne menj el!-,És odamászott hozzám , aztán leszállt az ágyról , és szembe állt velem , és átkarolta a derekam.

-Engedj el kérlek!-,Mondtam halkan.

-Megbántad?-,Bill , és felemelte a fejem.

-Nem...Csak most össze vagyok zavarodva...Nem tudom mit akarok...-,Mondtam , és könnyes lett a szemem.

-Értem...Én nem akarok erőszakos lenni...Tudom , hogy néha elég kibírhatatlan vagyok , és megértelek.-,Bill elég szomorúan és elengedett.

-Akkor most megyek...-,Mondtam , és elindultunk a bejárati ajtó felé .

-Jó éjszakát!-,Bill halkan és hallottam a hangján , hogy nagyon szomorú.

-Neked is!Szia!-,Én is hasonlóképpen.

-Szia!-,Bill , és becsukta az ajtót.Szomorúan indultam el a folyosón , és mikor már majdnem a végére értem , észbekaptam:

-Hát én nem vagyok normális!-,Mondtam , és visszaszaladtam az ikrek lakásához.Bekopogtam az ajtón , és kicsit késöbb Bill nyitotta ki:

-Nézd!Nem tudom mit akarok , csak azt , hogy mit nem!-,Mondtam idegesen a szemébe nézve...Eléggé meg volt lepődve , és csak ennyit mondott:

-Mit nem akarsz?-,Bill

-Felejteni!-,Ugrottam a nyakába , és megcsókoltam...Csodálkozott , de kis fáziskéséssel visszacsókolt.Miután abbahagytuk , megszólalt:

-Akkor most mi újra...-,Nem fejezte be a mondatát.

-Igen!-,Mondtam boldogan , mire szorosan átölelt , amit viszonoztam.

-Aludj itt , ok?-,Bill

-Ok.-,Én , és bementünk.Nemsokára elaludtunk...Másnap Bill simogatására ébredtem.Hátulról átölelt , és a karom simogatta.

-Szia!:)-,Köszöntem neki.

-Szia!:)-,Bill , és megcsókolta a nyakam.

-Hm.:)...Ez már hiányzott.:)-,én

-Micsoda?-,Bill , és fölémhajolt.

-Hogy melletted ébredjek...És hogy te ébressz.:)-,Én és a hátamra feküdtem.

-Pedig tudtommal a felkelés nem tartozik a kedvenc tevékenységeid közé.:)-,Bill , és fölém hajolt.

-Veled mag az is jobb.-,Mondtam , és átöleltem a nyakát , amit ő egy mosollyal és egy csókkal viszonzott.

-Hozzak kaját?-,Bill

-Inkább felkelek.-,Mondtam , és felültem.

-Elmegyünk zuhanyozni?-,Bill , és megölelt.

-Aha...-,Én , aztán elmentünk zuhanyozni...Miután végeztünk , kimentünk a konyhába reggelizni.

-Jó reggelt!-,Köszönt kómásan Tom , de amint meglátott , rögtön felébredt.XD

-Emma?-,Kérdezte csodálkozva.

-Hello Tom!:)-,én

-Hogy hogy itt vagy?...Úgyértem , hogy...Én azt hittem , hogy már nem jártok...Most akkor mi van?-,Tom értetlenül.

-Kibékültünk és újra járunk.:)-,Fogtam meg Bill egyik kezét.

-Nah , ennek örülök!Akko bevállt a terv...-,Tom

-Miféle terv?-,Én kérdően.

-Öm , semmi , semmi...-,Mondta , és már iszkolt volna a szobájába , de:

-Tom!Kérdeztem valamit!-,Én türelmetlenül.

-Nah jó...Elmondom...Szóval , Sarahval kitaláltuk , hogy vlahogy újra össze kéne hozzni titeket , mielött végképp padlóra kerültök , úgyhogy , amikor tegnap azt kértük , hogy gyere át , utána el is mentünk , mielött megjöttél volna...Így sikerült titeket kettesben hagyni és hát a célunkat elértük...:)-,Tom

-Hát el , de most kívételesen örülök , hogy a hátunk mögött szervezkedtetek...:)-,én

-Örülök , hogy örülsz , de most felhívom Saraht , és elújságolom neki a jóhírt.:)-,Tom

-Ok , add át üdvözletem.:)-,én

-Rendben.-,Tom , és elment...