Vettem egy mély levegőt , és becsengettem:

-Szia!-,Bill halkan , és egy halvány mosoly futott át az arcán , amikor meglátott.

-Szia!-,Mondtam alig hallhatóan lehajtott fejjel.

-Öm , gyere be!-,Mondta kicsit zavartan , és elállt az útból.

-Köszi!Tomék itthon vannak?-,Kérdeztem , mikor bementünk.

-Még nincsenek , moziba mentek , de ha szeretnéd , itt megvárhatod őket...-,Mondta reménykedve.

-Nem , nem akarok zavarni...-,És már épp indultam volna kifelé , de:

-Nem zavarsz!-,Mondta gyorsan , nehogy elmenjek.

-Biztos?...Mert ha igen , akkor mondd nyugodtan , nem sértődöm meg...-,én

-Nem , tényleg nem zavarsz!-,Bill

-Rendben...-,Mondtam , és leültem a kanapéra...Bill csak némán állt , de aztán megszólalt:

-Kérsz valamit inni , vagy enni?-,Még mindig elég zavart volt.

-Egy kis ásványvizet , ha van...-,én

-Rendben , egy pillanat!-,És gyorsan elviharzott.Észrevettem , hogy nyitva van a szobája ajtaja...Nem tudom miért , de megindultam felé , és bementem...Az éjjeli szekrényén még mindig ott volt a képen , és egy marék rózsaszirom...Tudtam , hogy azok a szirmok , amiket aznap este szórt szét , mikor átmentem hozzá...Amikor még...együtt voltunk.Hirtelen teljesen összezavarodtam , és egy könnycsepp csordult le az arcomon ... Megfordultam , és visszarohantam a nappaliba...Hallottam , hogy jön Bill , úgyhogy már nem volt időm észrevétlenül kisurranni , ezért gyorsan leültem a kanapéra és megpróbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna.

-Tessék!-,Adta oda kedvesen a vizet.

-Öm , köszönöm.-,Mondtam , de baromi ideges voltam.

-Valami baj van?-,Kérdezte , mert észrevette , hogy majd szét vet az ideg.

-Nem , nincs semmi.-,Utána következett egy hosszú , kínos csend , amit Bill tört meg:

-El is felejtettem mondani , hogy múltkor itt hagytd a nyakláncodat...-,Bill

-Tényleg?Már égen-földön kerestem , és sehol sem találtam . Mostmár akkor tudom , hogy miért.-,Én , és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

-Gyere , mindjárt megkeresem!-,Bill , és a szobájába mentünk.

-Köszi!:)-,Mondtam , mikor visszaadta.

-Szívesen!:)-,Bill , de ekkor rápillantottam az éjjeli szekrényére , amitő rögtön lefagyott a mosoly az arcomról...Ezt Bill is észrevette...Egy pillanatra becsuktam a szemem és rögtön beugrott pár kép arról a bizonyos éjszakáról...Könnyes lett a szemem...Egyszercsak éreztem , hogy valaki egészen közel jön hozzám...Éreztem a teste melegét , az illatát...Szinte hallottamm minden egyes szívdobbanását , minden levegővételét...Mikor kinyitottam a szemem , Bill állt elöttem , és felém közeledett...Én egy darabig hátráltam , de aztán a hideg falnak ütköztem...Bill nem állt meg , egészen addig közeledett , míg hozzám nem simult a teste...Csak nézett a nagy barna szemeivel , és a tekintetem vizsgálta.Én csak zavartan néztem rá.A jobb kezét rátette az arcomra , a ballal pedig átkarolta a derekam , és magához húzott.Én csak bámultam , és figyeltem mit csinál.Nemsokára egészen közel hajolt az arcomhoz , és megcsókolt...Ez a csók nagyon más volt , mint a többi...Ebben fájdalom és megbánás volt...Erre a csókra vártunk már napok óta mind a ketten.

-Ne haragudj!-,Húzódott el tőlem egy kicsit , és lehajtotta a fejét.Én zavartan néztem őt , és nem tudtam mit tegyek....Elrohantam...Kirohantam a szobájából , megfogtam a kabátom , a táskám , és elrohantam.Sírva futottam Magdeburg utcáin...Kezdett sötétedni , mivel már este 6 volt.Haza mentem , utána egyenesen be a fürdőszobába , és elhánytam magam .:/ Nem az undortól , hanem az idegsségtől...Ki voltam borulva , és csodálkoztam , hogy Bill hogy tud ezek után még hozzám érni...És miért? Ennyire szeret?Vagy csak nagy a birtoklási vágya?Miért pont engem választott?Vannak nálam sokkal szebb lányok/rajongók , mégis engem választott...Mit tegyek most?-Ezek a gondolatok cikkáztak a fejemben...Minden kérdést egy újabb követett...Megmostam az arcom , és bekopogtam Lisa szobájába...Meg se vártam a válasz , már ki is nyitottam ...Georggal épp csókolództak mikor rájuktörtem:

-A francba Emma!!!Nem tudsz kopogni?!-,Lisa mérgesen.

-Csönd!-,én

-De...-,Georg csodálkozva.

-Azt mondtam pofa be!...Elöször is: én kopogtam...Másodszor: Van valami pijátok?-,Én egy tőlem meglehetősen szokatlan stílusban.

-Minek az neked?-,Georg kíváncsian.

-Van , vagy nincs?-,Üvöltöttem rá , amitől eléggé megszeppent a basszus gitáros.

-Itt van:-,Lis , és a kezembe adott valamit...Me se néztem mi az , csak ittam belőle egy nagy kortyot.

-Tessék!-,Adtam vissza , aztán kimentem , és becsaptam magam mögött az ajtót.Silvia!Elmegyek , és valószínüleg reggelig nem is fogok haza jönni.-,én

-Rendben.Szia!-,Silvia , és már ott se voltam.Gyors léptekkel haladtam a Kaulitz ikrek lakása felé.A kaput nyitva találtam , úgyhogy nem kellett felcsöngetnem.Rohantam fel a lépcsőkön , míg el nem értem a lakásuk ajtaját.Ráfeküdtem a csengőre , míg meg nem hallottam Tom kómás , ám mégis dühös hangját. (Érthető este 11-kor.)

-Ki a jó...-,Tom , de nem tudta befejezni , mert azonnal letámadtam:

-Hol van Bill???-,Én olyan hangnemben , amitől még a "nagy" Tom Kaulitz is frászt kap.

-A szobájában , de...-,Tom , de közbevágtam:

-Kösz!-,Félre löktem , és berontottam Bill szobájába , aztán becsaptam magam mögött az ajtót.Bill , bár nem aludt , mégis nagyon megijed az ajtó csapódásától , és rögtön kiugrott az ágyából.

-Emma?-,Kérdezte ijedten , de mégis csodálkozva.

-Fogd be , mielött még meggondolom magam!-,Mondtam , és erősen megragadtam a pólójánál fogva , magamhoz rántottam , és megcsókoltam úgy , hogy alig kapott levegőt.XD

-Emma...-,Miközben levegőért kapkodott , mert ijedtében még azt is elfelejtett venni.XD

-Kuss!-,Én , és hanyatvágtam az ágyon úgy , hogy az majdnem leszakadt , aztán megcsókoltam , és...innentől nem írom le...XDUtána...