„Ő minden, amire vágysz; minden, amit nem kaphatsz meg.”
(Stephenie Meyer) 

Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Csak úgy özönlöttek, és sehogy sem tudtam másra gondolni, minthogy biztosan csúnya vagyok, azért nem tetszem Billnek. Nem kellett volna levágatnom a hajamat, nem kellett volna ma ezt a rövid szoknyát felvennem. Biztosan azt hiszi, én is egy olyan üres, buta lány vagyok, mint Barbara, aki mindenkivel csak összefekszik. Vagy talán épp az ellenkezője. Hogy túl prűd vagyok. Vagy talán idegesíti a nevetésem. Nem tudom, de biztosan velem van a baj.
A mosdókagylóhoz léptem, és megnyitottam a csapot. Jég hideg vízzel mostam meg az arcom, remélve, hogy az majd segít kicsit lenyugodni, mert már levegőt is csak kapkodva tudtam venni. Legalább két percig folyattam az arcomra a vizet, és egy nagyon picit segített is. De amint eszembe jutott, hogy most akkor fel kéne mennem, újra elfogott a sírógörcs. Persze aztán az is eszembe jutott, hogy mit mondok majd a fiúknak, hol voltam eddig? Lehúztam magam a WC-n?
Mikor már úgy éreztem, elég idő telt el, és végre felmehetek, még utoljára belenéztem a falon lévő tükörbe. Nem tetszett, amit láttam. Igazából semmi változás nem volt, de tudtam, hogy Billnek nem tetszem, és ezért nagyon utáltam magam.
Fent kilöktem az ajtót, és egyáltalán nem tetszett a látvány, ami fogadott. Tom a hüvelykujja fenntartásával jelezte nekem, hogy Bill jól halad, Bill pedig egy levakarhatatlan mosollyal az arcán még mindig telefonált. Újra éreztem, hogy sírni tudnék, de tudtam, ez most nem olyan alkalom. Én is az arcomra erőltettem egy mosolyt, és reméltem, hogy Bill nem azért mosolyog ennyire, mert Sandra igent mondott a fürdésre. Mert az, hogy van egy lány, aki tetszik Billnek, és az nem én vagyok, elég szörnyűség volt mára; de hogy még ki is jöjjön velünk! Ez már több volt, mint amit el tudtam volna viselni.
- Oké, akkor ott találkozunk! Szia – Bill kinyomta a telefont, és a nagy érzelem kitörésben megölelt.
Annyira meglepődtem, hogy vissza sem öleltem, csak úgy lógtak mellettem a karjaim, és inkább elvesztem Bill ölelésében. Az illata, amihez már annyira hozzászoktam a pár óra alatt, hogy éppen csak éreztem, most mintha újból erőre kapott volna, csak hogy engem ledöntsön a lábamról. Mire feleszméltem, és már éppen megmozdítottam a kezeim, hogy én is átkaroljam őt, ő már el is engedett, és most Tomra vigyorgott.
- Na, mit mondott? – kérdezte Tom egy hülye vigyor kíséretében.
- Hogy is van az a dalod? – kérdezett vissza Bill, figyelmen kívül hagyva Tom igen felesleges kérdését.
- A dugni fogok? – nevetett fel Tom.
- Nem, a szerelmes vagyok – válaszolt ironikusan Bill, és még talán el is mosolyodtam volna azon, hogyan nevetnek együtt, mint az idióták, ha nem környékezett volna most már a hányinger is.
- De van nálad gumi, ugye? – kérdezte Tom nagy hévvel, és egy éppen ott elhaladó idős néni fejcsóválva ment el mellettünk. Billel kínosan vigyorogtunk.
- Tom – szólt rá Bill, de azért vigyorgott.
- És tudod még, hogyan kell használni, ugye? – folytatta ugyanúgy Tom, nem törődve azzal, hogy Billt (és engem is) eléggé kellemetlen helyzetbe hoz.
- Tom! – mondta Bill hangosabban és türelmetlenül.
- Jó, tudom, hogy te is sokat…
- Tom!! – kiáltott rá Bill, és mivel én előre fele néztem, és próbáltam feldolgozni a legutolsó mondatot, ezért Bill azt hitte, nem látom a mozdulatát, és nagyképűen vigyorgott Tomra, aki erre felnevetett.

A hotel felé ők jót beszélgettek, és azt hiszem, próbáltak engem is bevonni a társalgásba, de én túlságosan utáltam magam és amúgy is el voltam foglalva a saját gondolataimmal. Bill nem miattam ilyen. Bill nem szeret engem úgy, mint Sandrát. Bill nem csak az első csókon van túl.
Persze, hogyan is gondolhattam volna, hogy köztünk lehet bármi… Ő olyan tökéletes. Olyan szép, és tök jó szövegei vannak, és finom az illata. Én meg csak Katja vagyok. Egy haverja, akit alig pár órája ismer.
A hotel bejáratát löktem be, mikor meghallottam Bill mondatát, ami még az előbbieknél is jobban a szívembe vágott: – figyu, ha nem megyek haza éjjel, kimentesz anyánál?
Az ajtó üvegében láttam, hogy Tom bőszen bólogat.
Fellifteztünk, és amint bejutottunk a szobába, Bill rögtön megkérdezte, merre van a mosdó. Megmutattam neki, és egy pár másodpercig néztem még utána, aztán eszembe jutott, hogy Tom is itt van, aki vigyorogva magyarázott nekem valamit: – ha izgul, mindig pisilnie kell. Kis lúzer – azért kihallatszott Tom hangjából, hogy mennyire nem így gondolja, és erre el kellett mosolyodnom.
Hihetetlen, hogy mennyire tagadják, hogy imádják egymást.
- Na, gyere, keressünk neked fürdőruhát – vigyorgott Tom.
Ránéztem, és felhúztam a szemöldököm.
- Mi van, lány vagy, biztos van legalább ezer darab, és te egyedül nem tudod eldönteni, hogy melyik a jó… – magyarázta nekem Tom nagy átéléssel, és már majdnem elhittem, hogy tényleg segíteni akar, de aztán nem tudta tovább elrejteni azt a kaján vigyorát.
- Nem tudsz hazudni – nevettem fel.
- Csak menjünk – tolt meg nevetve a szobám irányába.
Csak tudnám, honnan tudta, hogy ott van.
Tíz perc keresgélés után felmutattam neki egy zöld bikinit, amin volt pár virágminta. Tom csak a fejét rázta. Visszadobtam a szekrénybe, mire Tom elvigyorodott. A következő egy egybe részes fekete volt, de Tomnak ez sem tetszett.
Aztán megszólalt a telefonom, ráadásul apa csengőhangjával, úgyhogy az ágyra dobtam Tom mellé az összes bikinit, ami még a kezemben maradt, és rohantam, hogy kihalásszam a mobilom az előszobában lévő táskából. Láttam, hogy Bill már kijött a fürdőből és éppen magyarázott valakinek valamit telefonon, és közben édesen járkált meg hadonászott. Az ajkamba haraptam, és még sokkal tovább el tudtam volna nézni a látványt, ha nem zavar meg újra a csengőhangom. Gyorsan felvettem, beszéltem pár percet apával, és mondtam neki, hogy estefele jövök, mert kimegyünk fürdeni a tóhoz. Erre csak annyit válaszolt: büszke vagyok rád kislányom. Gondolom ezt úgy értette, hogy már az első nap szereztem barátokat. Pár perc múlva tettem le, és mentem vissza a szobámba, ahol Tom elgondolkodva figyelt egy videoklipet, ami az időközben bekapcsolt tévében ment.
- Bejutottam a bugyidba – vigyorgott rám, és tovább pörgette az ujjain a magenta színű bikinim alsó részét. Felnevettem, és lekaptam a kezéről.
- Nem szeretném, ha összekoszolnád… ki tudja, hol járt már ezelőtt a kezed.
- Igazad van – vigyorgott, majd a kezembe adta a felső részét is. – Ezt választottam.
- De ha lebarnulok, ott marad a nyoma – mutattam az ezüstszínű korongra a két háromszög rész között.
Tom kinézett az ablakon, újra rám, majd félreérthetetlenül így szólt: – nem baj, akkor is szexi leszel.
Nyeltem egyet, és kissé megijedtem, ahogy Tom felállt az ágyról. Hál’ isten megmentette a helyzetet az éppen belépő Bill. Persze az első dolog, amit észrevett, a videoklip volt.
- Én mondom neked, Tom, egyszer a mi videónkat is itt fogják játszani – mondta azon az álmodozós hangján, aztán észrevette azt a furcsa helyzetet, amibe belecsöppent. Tom még mindig engem nézett, én nem mertem ránézni, inkább felváltva néztem Billre és a TV-re. Bill értetlen, de gyanútlan hangon szólalt meg: – hát ti?
- Nektek honnan lesz fürdőgatyátok? – kérdeztem meg az első eszembe jutó dolgot.
- Georggal beszéltem az előbb. Hoz nekünk – mondta lassan Bill, még mindig nem értve, mi történt.
Persze egyikünk sem gondolta, hogy majd elmondjuk neki. 

Kiérve a hotelból Billék odaköszöntek két embernek, akik nekem, akármennyire próbálkoztam, cseppet sem voltak ismerősek.
- A kis lógósok – pacsizott le velük Bill.
- Matek doga – mondta a szőke hajú.
- Nagyi látogatás – fintorgott a barna hajú, aztán az ikrek kezébe nyomott egy-egy fürdőalsót. – Gondolkodtam, hogy Tomnak esetleg egy rózsaszínt hozok… – nevetett fel, mire Tom csak vigyorogva bemutatott neki.
- Még úgy is egy főnyeremény lennék! – nem kerülte el a figyelmem, ahogy rám pillantott a mondat közben, és sajnos a barna hajú srácét sem.
- Hékás, hellooo – nyújtotta az utolsó szót, és átkarolt. – Te vagy az új lány. Katja, igaz?
Lassan bólintottam, és kicsit elhúztam a fejem, hogy ne legyünk olyan közel.
- Georg vagyok, barátoknak csak Adonisz testű félisten – vigyorgott, én pedig reflexszerűen kérdeztem vissza.
- Tessék?
- Igazad van, nem félisten… – gondolkozott el. – Csak simán isten – vigyorgott rám nagyképűen.
- Honnan tudtad a nevem? – bukott ki belőlem a kérdés, és így elég furán jött ki a szituáció.
- Egy isten mindent tud – nevetett.
- Vagy egy másik, sokkal nagyobb isten mondta neki – nézett Georgra Bill.
- Vagy az – mondta unottan Georg, de én már nem figyeltem rá.
Bill mesélt neki rólam? Rólam?
- Igen, és azt is mondta, hogy téged nem fektethetlek meg, mert… – Bill bokán rúgta, de már késő volt.
Bill mesélt neki rólam és azt is mondta, hogy nem kezdhet ki velem? Talán…?
- Igen, és ha jól emlékszem, azt is mondtam, te idióta, hogy ne mondd neki – csóválta a fejét Bill hitetlenkedve, de én csak néztem rá. – Csak érted, nem akarom, hogy… – magyarázta nekem, de én csak mosolyogtam. Van esély? – Mármint tök jó fej vagy, nem akarom, hogy csak a szex miatt ne találkozhassak veled, és ők olyan lúzerek a kapcsolataikban, hogy a lányok soha nem találkoznak velük a szakítás után, és én még akarok veled találkozni – hadarta el, Georg pedig bőszen bólogatott mellettem.
Jó fejnek tart? Kedvel? Találkozni akar velem?
- Bill, ilyen egy jó barát – mondta bölcsen Tom, és Bill is elmosolyodott.
Arra figyeltem, hogy a mosoly fent maradjon, de megint mellbe vágott a felismerés. Csak barát. Még mindig csak Katja vagyok. Nem Sandra. Vagy bárki más, aki Billnek tetszik.
- Hello, Gustav vagyok – lépett oda hozzám a szőke is, és egy fura mosollyal az arcán adott nekem kettő puszit.
- Na most akkor ez az elég… bizarr szitu után, mehetünk végre? – kérdezte Tom, és a választ meg sem várva, elindult.
- Még megvárjuk Sandrát – jelentette be Bill, és elővette a mobilját, hogy megnézze, mennyi az idő. – Pár perc és itt lesz. Soha nem késik.
A fiúk elbeszélgettek, de én egyre csak arra tudtam gondolni, hogy ájulást tettetek, és akkor nem kell mennem. Aztán ezt az ötletet elvetettem, mert biztosan bevinnének a kórházba, és még aput is felhívnák, de azt nem akarom, hogy ő is aggódjon. Meg amúgy is, az orvosok úgy is rájönnének, hogy semmi bajom, csak szerelmi bánatom van.
De nem volt már időm újabb kifogáson gondolkozni, mert a sarkon befordult Sandra, és hirtelen megértettem, hogy miért tetszik annyira Billnek.