Mikor elváltak az útjaink apuval a szobáinknál besétáltam az enyémbe majd kiválasztottam egy elegáns ruhát hisz tudtam apu nem egy lepukkant étterembe fog minket elvinni. Bár még mindig nem értettem hogy a fiúkat mért kell vinni de adig is el kezdhetjük a Tommal való barátságunk bemutatását. Nem hiszem hogy ezek után jobb kapcsolatom lesz vele de nem lehet tudni mi lesz.

Miután lezuhanyoztam magamra kaptam a ruhámat majd neki álltam megcsinálni a hajam. Már javában csináltam a hajam mikor kopogtak az ajtómon.

-Gyere. - kiáltottam ki

-Zavarok? - dugta be a fejét Tom

-Nem dehogy gyere csak. - mosolyogtam rá

-Hu jól nézel ki. - ült le az ágyamra

-Köszi. - mosolyogtam rá - Amúgy mi járatban erre felé?

-Gondoltam a hitelesség elérése érdekében együtt mehetnénk majd le. - Tom

-Erre gondoltam én is csak te megelőztél. - vigyorogtam rá

-Tudom én hogy mikor kell jönni. - Tom

-Ne gyere nekem a nagy egoddal Kaulitz. - fordultam vele szembe

-Oh mondja aki még nálam is rosszabb. - Tom

-Ne kezdj ki velem. - böktem meg a mellkasát

-Már rég megtettem ha nem vetted észre. - villantott rám egy mosolyt

-Most mondanék erre valamit de nem fogok. - vettem fel magassarkúmat

-Akkor tartsd meg magadnak. - vágta rá sértődötten de közben nevetett

-Meg is tartom. - kaptam fel a táskám - Mehetünk?

-Persze. - ugrott le az ágyamról

Majd belé karoltam és lesétáltunk a földszintre közben tovább szívattuk egymást. Mikor beléptünk a nappaliba apu  csodálkozó és érthetetlen szemekkel nézett rám és Tomra.

-Te olyan hülye vagy. - nevettem fel miután Tom meg ejtett egy idióta beszólást

-Látom jól el vagytok. - mosolygott rám apu

-Emellett az idióta mellett nem lehet szomorkodni. - paskoltam meg Tom kezét

-Ha jól kiszórakoztátok magatokat indulhatunk? - apu

-Persze de szerintem egy kocsival nem tudnánk menni. - én

-Majd megyek külön kocsival. - vállalta el a feladatott Tom

-Én is Tommal megyek. - mondta rá Bill rögtön

-Rendben akkor Nyky te jössz velem és a két srácra és az ikrek meg jönnek utánunk. - apu

-Oké no de menjünk mert éhes vagyok. - indultam ki a házból

Többiek is jöttek utánam majd miután apu bezárta a házat beültünk az autóba és elindultunk az étterembe. Apun láttam hogy ki akar kérdezni rólam meg Tomról de a két srác előtt valahogy nem akart apa lánya beszélgetést folytatni amit nem tudtam miért nem teszi meg hisz eddig azt hittem semmit sem titkol a srácai előtt vagy ennyire megváltozott volna? Szó mi szó nem értettem ezt az egészet.

Míg nálunk próbáltam a hátsó ülésen ülő két sráccal kommunikálni akik nem bizonyultak rossz társaságnak eközben a hátunk mögött közlekedő ikreknél Bill nem bírta magában tartani a furakodó kérdését.

-Mióta vagy te ilyen jó barátságban Nykyvel? Talán már meg is döntötted? - Bill

-Ha nem ismernélek úgy venném le hogy féltékeny volnál rám. - Tom

-Hülyeségeket beszélsz. - nevetett fel Bill - Minek kéne nekem féltékenynek lennem rád? Nykyt szerintem minden második srác az ágyába viszi.

-Eléggé félre ismered őt. - Tom

-Mert mért is? - nézett Bill Tomra

-Barátja van. - Tom

-Az semmit sem jelent.Nem hiszem hogy olyan hűséges típus lenne. - Bill

-Talán volt köztettek valami? - nézett rá egy pillanatra

-Dehogy hova gondolsz. - vágta rá Bill egyből

-Akkor sem értem mi a problémád avval hogy én Nykyvel barátkozom. - Tom

-Csak idegesítő hogy a bandából te vagy az egyetlen akivel ilyen normális és még nevetgél is veled. - Bill

-Ez van. - rántotta meg a vállát Tom

-Azért elég gyanús hogy anélkül barátkozol vele hogy nem akarod meghúzni. - Bill

-És ha nem akarom mi olyan furcsa ebben? Nyky egy rendes lány és van pasija jah és ha nem felejtetted volna el David az apja. - kapta fel a vizet Tom

-Neked ez sosem volt akadály. - Bill

-Fogd be Bill most már. Foglalkozz a kis ribanc Kimmel. - dühöngött Tom

-Hidd el hogy holnaptól vele fogok foglalkozni. - feleltette gúnyosan Bill

-Annyival kevesebb halljuk a nyavalygásodat. - Tom

-Cccc. - zárta le a témát Bill majd morogva fordult az ablak felé és nem folytatott több beszélgetést bátyjával

Feszült volt közöttük a hangulat és Tom inkább feljebb hangosította a rádiót hogy ne kelljen bármi nemű beszélgetést folytatni Billel aki nem úgy látszott mintha az este további részében beszélgetni akarna vele.

A fél órás út néma csendben telt el náluk amíg oda nem értek az étteremhez.

Mikor oda értünk és kiszálltunk az autóból meg vártuk még az ikreket akinek elég lelombozott hangulatuk volt. Valahogy sejtettem hogy az út számukra nem volt a legjobb és nem telt a legjobban. Oda léptem Tomhoz miközben apuék elindultak befele.

-Minden rendbe? - néztem rá

-Persze csak összekaptunk a kocsiban. - Tom

-Nyugi nem hiszem hogy olyan sokáig haragban lennétek. - simítottam végig az arcán

-Menjünk be. - mosolygott rám

-Rendben. - bólintottam

Majd újra bele karoltam és bementünk apuék után az étterembe. Miután leültünk az asztalhoz és mindenki az étlapot leste hogy mit is szeretne elfogyasztani az este.

-És mikor megy a géped holnap? - kezdtem beszélgetésbe hogy oldjam a csendet

-Reggel 8kor. - apu

-Olyan korán? - néztem rá  megepedten

-Minél hamarább megyek annál hamarább foghatok neki a munkának. - apu

-Ez igaz. De azt még nem tisztáztuk hogy pontosan mi a fő feladatom a fiúkkal. - én

-Besegíthetnél nekik a számoknál de majd ők úgy is megmutatnak mindent. - apu

-Remélem. - mosolyogtam

-Ebben biztos lehetsz. - paskolta meg a kezem Tom

Nem sokra rá kihozták a rendelt ételeinket majd miközben elfogyasztottuk nem maradt abba a beszélgetés. Bill nem fojt bele a beszélgetésbe de nekem őszintén nem hiányzott. Jól el voltunk a 3om sráccal és persze apuval aki örült annak hogy jól kijövök a srácokkal csak nem arra számít hogy én még mindig nem békültem ki velük bár lehet hogy félre ismertem őket mert nagyon rendes srácok. lehet hogy nem kéne ennyire szörnyű némbernek mutatkoznom előttük és a Tommal álcázott barátságot is meg kellene változtatni normális barátsággá? Azt hiszem ez volna a helyes attól hogy Billt nem bírom attól őket nem kéne bármi nemű gyűlölettel elárasztanom őket.

A desszert után miközben apu a fiúkkal trécselt fel keltem a helyemről majd a mellékhelyiségbe távoztam hogy könnyítsek magamon. Mikor elvégeztem a dolgomat indultam vissza az asztalunkhoz mikor hirtelen megragadták a kezem és behúztak az egyik növény mögé.

-Mi a... - kezdtem bele de egy csókkal betapasztották a szám

Idegesen ellöktem magamtól az illetőt és lekevertem neki egyet még úgy is hogy kapucni volt a fején.

-Erre legközelebb fel kell készülnöm. - húzta le a fejéről Roli a kapucnit

-Roli? - tátottam el a szám - Hogy hogy itt? Nem Miamiban kell még lenned?

-Előbb haza jöttem. Nem volt több munka számomra. Megakartalak holnap lepni ezért se mondtam hogy itthon vagyok. - Roli

-De ha holnap akartál akkor hogy hogy itt vagy? - kérdeztem még mindig sokkosan

-A szüleimmel vacsorázom és mikor megláttalak belépni az étterembe előrébb hoztam a meglepetést. De kapok egy rendes csókot vagy elvagyok felejtve? - fordította oldalra a fejét és úgy mosolygott rám

-Először had térjek észhez. - ráztam meg a fejem

Majd felnéztem rá, átkaroltam a kezeimmel a nyakánál és hosszan megcsókoltam.

-Tudtam hogy mi hiányzott nekem. - súgta a fülembe

-Ne csináld ezt. - pusziltam bele nyakába

-Te mondod. - mondta elhalkulva

-Este átjöhetnél. - adtam puszit a szájára

-Gyere át te. Még úgy sem voltál nálam. - Roli

-És a szüleid? - néztem szemeibe

-Külön emeletem van nem vennék észre hogy te ott vagy. - húzta végig kezét az oldalamon

-Rendben majd rád csörgök ha ott leszek. - én

-Várni foglak. - adott puszit a számra

-De most megyek mielőtt apu el nem kezd keresni. - én

-Jól van én is vissza megyek a szüleimhez. - Roli

Még utoljára megcsókoltam őt majd elhúzódva tőle vissza sétáltam az asztalunkhoz. Mikor leültem próbáltam rá keresni Rolira de nem láttam hogy leült e már az asztalhoz vagy sem sőt a szüleit sem láttam.

-Kit keresel? - rántott vissza Tom keresésemből

-Jah senkit csak elbambultam. - néztem rá mosolyogva

Rám mosolygott majd vissza fordult Gustav felé és folytatták ott ahol abba hagyták. Nem igazán voltam már egészében a vacsorán jelen. Még eléggé a sok hatása alatt voltam de azért már vártam hogy haza mehessünk és indulhassak Rolihoz.

Nem kellett sokat várnom hogy meginduljunk haza fele. A haza úton Tommal tartottam mert Bill átvánszorgott apám kocsijába. Mikor haza értünk fáradtságra hivatkozva elköszöntem aputól és felmentem a szobámba. Mikor felértem a szobámba írtam gyorsan Rolinak hogy haza értem elkészülők és amint csend lesz a házban megyek is hozzá. Majd bementem a fürdőbe és áztattam magam egy kicsit hogy avval is teljen az idő. Mikor már meguntam magamra kaptam egy sortot és egy felsőt majd a szobámba menve lefeküdtem az ágyamra.

11 körül csörgött a telefonom Roli nevét jelezve hogy a szülei már alszanak. Felugrottam az ágyról majd eltettem a telefonom és a kulcsom majd elindultam le a földszintre. Csönd volt a házban már mindenki el vonult a szobájába. Mikor kiléptem a házból bezártam a házat majd beültem az autómba és elvezettem Roliék házához.

Nem mentem a házhoz oda távolabb parkoltam le majd lezárva az autómat elindultam a házhoz ahol rácsörögtem Rolira de nem is kellett várnom mert jött is ki ahogy rá csörögtem.

-Szia. - karoltam bele

-Már vártalak. - csókolt meg

Közelebb húzott magához és úgy csókolt meg. Pár perc elteltével felkapott én pedig átkaroltam a lábaimat a derekánál és így mentünk fel a szobájába. Mikor bezárult az ajtó mögöttünk elsétált az ágyig majd ledöntött rá. Egy pillanatra sem engedtük el egymást. Lassan lekerültek rólunk a fölösleges ruhák már csak az alsóneműk választottak el minket mikor hirtelen olyan dolog csúszott ki a számon ami nem kellett volna.

-Oh Bill... - mondtam ki nehezen

Mire Roli elhúzódott tőlem és értetlenül nézett rám...