Reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. Levettem az éjjeli szekrényről,majd megnéztem ki az. Bill volt. Nem akartam beszélni Billel ezért vissza tettem az éjjeli szekrényre a telóm, majd vissza feküdtem az ágyba, de már aludni nem tudtam.

persze Bill nem adta fel ilyen könnyen minden 5 percben vissza hívott. Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem sikerült inkább fogtam a telóm és felvettem.

-Nyky, végre. Legalább 100-szor hívtalak. - Bill

-Bocs, de valahogy nincs hangulatom ahhoz, hogy azt hallgassam tőled, hogy milyen h*lye voltam, hogy eljöttem. - én

-Most miért vagy ilyen velem? - Bill

-Nem vagyok semmilyen sem veled. - én

-Jó, mindegy hagyjuk. Legalább azt mond meg, hogy hova mentél? - Bill

-Sajnálom, de nem fogom elmondani. Kell egy kis idő nekem. - én

-Otthon vagy? - Bill

-Nem, nem otthon vagyok. Úgy sem fogom elmondani, szóval ne is próbálkozz. - én

-Hát jó. Lehet még egy kérdésem? - Bill

-Mondjad. - én

-Miért mentél egy olyan gyorsan? - Bill

-Jaj Bill. Nem éreztem magam jól, miközben tudtam, hogy Tom a pokol legmélyebbjére kíván. - én

-De meg sem próbáltad vele megbeszélni a dolgot. - Bill

-Igen, tudom. De így hogy több száz kilométerre vagyunk egymástól, így legalább eldönti, hogy akarja-e folytatni, vagy itt lesz vége a csodás 4 évnek. - én

-Én nem lennék annyira biztos benne, hogy Tom képes lenne elválni tőled, ahhoz túlságosan is szeret. - Bill

-Bárcsak így lenne Bill, de nem hiszem, hogy így lesz. - én

-Hidd el, hogy így lesz. - Bill

-Na jó, de én most már leteszem. Vigyázz magadra Bill. - én

-Te is vigyázz magadra és remélem nem csinálsz semmi h*lyeséget. - Bill

-Miért hiszi mindenki azt, hogy valami h*lyeséget akarok csinálni. Úgy ismertek, aki az első komoly dolog után mindjárt leugrom az első ház tetejéről, vagy mi? - akadtam ki

-Jól van, bocsi, de féltelek, ahogy a többiek is. - Bill

-De nem kell. Jól vagyok, azok ellenére, ami történt. -én

-Jól van.Pusylom Davidet. - Bill

-Átadom. Sya. - én

-Sya. - Bill

Majd letettük. Letettem a telóm a szekrényre,majd lementem a konyhába és elkezdtem reggelit készíteni. Mire végeztem David is felébredt.

Leültünk az asztalhoz és David megreggelizett. nekem egyáltalán nem volt étvágyam.

Pár óra elteltével már útban voltunk Hamburgba. Mikor odaértünk kiszálltunk a kocsiból és az ajtóhoz mentünk, majd csöngettem. Nem sokra rá nyílt az ajtó és Fabi nyitotta ki az ajtót.

-Sya. - köszöntem neki, mikor kinyitotta az ajtót

-Nyky! -ugrott a nyakamba Fabi

-Na jól van tökmag, azért megfojtani nem kéne. - kezdtem el nevetni

-Nem vagyok már tökmag. - vágta be a durcát Fabi

-De nekem mindig is tökmag leszel. - öleltem meg

-Na jól van, de csak neked, másnak nem. - Fabi

-Oké. -én

-Sya David. - ment oda hozzá Fabi

-Sya. - David

-Gyertek be. Anyuék most épp nincsenek itthon, de Jo igen. - Fabi

-Jól van. - én

Majd bementünk a házba...