Beszálltunk a taxiba és reptérre mentünk. Mikor oda értünk kifizettem a taxist majd bementünk a reptérre. Nem telt el sok idő és megkezdtük a beszállást a gépbe és nem sokra rá útban voltunk Németországba. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután Tommal és velem, de jobbnak láttam ott hagyni Magyarországot és távol lenni Tomtól.Mielőtt eljöttünk volna a hotelból a recepciósnak adtam egy borítékot, amit Rickéknek szántam.

Pár óra elteltével leszálltunk a berlini repülő téren. Miután kiszálltunk a gépből és összeszedtük a cuccainkat elindultunk haza. Egy jó óra alatt haza is értünk. David rögtön beszaladt a házba, mikor oda értünk. Én pedig a cuccainkkal együtt mentem be egy kisebb idő után david után. Rossz volt egyedül vissza térni a házba, úgy hogy Tom nincs itt velünk, de erről csak is én tehetek. Most valósult bennem ez a tudat, hogy el is veszíthettem Tomot örökre.

A bőröndöket lent hagyva felmentem a hálóba. Mikor beértem körbe néztem, majd leültem az ágyra és hanyatt dőltem és csak néztem a plafont és azon gondolkoztam mit tudnák csinálni.

Nem telt el sok idő és David sétált be a szobába, majd oda jött hozzám és felült az ágyra mellém.

-Anyu. - szólalt meg egy kisebb szünet után david

-Mondjad kicsim. - ültem fel az ágyban

-Apa mikor jön haza? - David

-Nem tudom kicsim. Hiányzik? - én

-Igen, nagyon. Olyan jó lenne, ha ő is itt lenne velünk. Lassan már olyan lenne, mintha nem is lennénk már egy család. - David

-Jaj David, mi mindig egy család leszünk, attól, hogy apa távol van tőlünk. Bárhol is van apa, mindig gondol rád és onnan is nagyon szeret és neki is nagyon hiányzol. - én

-Mikor én még nem voltam volt, hogy apa ilyen sokáig volt tőled távol? - David

-Igen volt. Volt, hogy egy évig nem láttam őt, csak telefonon beszélgettünk. - én

-De ugye most nem lesz egy évig tőlünk távol? - David

-Nem. - én

-Akkor jó. - David

-Mit szólnál hozzá ha meglátogatnánk a nagyiékat? - én

-Benne vagyok, már úgy is rég voltunk náluk. - egyezett bele david

-Jól van, akkor holnap el is megyünk hozzájuk, jó? - én

-Rendben. - David, majd ásított egy nagyot

-Látom elfáradtál, gyere és feküdj le. - álltam fel az ágyról

-Jól van. - állt fel david is majd a szobájába szaladt

Majd David után mentem, mire beértem addigra ő már az ágyában feküdt jól betakarózva.

-Akkor szép álmokat. - adtam pusyt Davidnek

-Neked is. - David, majd el is nyomta őt az álom

Adtam neki még egy pusyt, majd kimentem a szobából. Mivel én sehogy sem tudtam aludni és nem is voltam fáradt lementem a nappaliba és leültem a tv elé. De sehogy sem kötötte le a figyelmemet. Inkább megfogtam a laptopot és elkezdtem egy újabb dalszöveget írogatni.

Eközben Rickéknél:

Rick és a többiek nem sokra rá értek vissza a hotelbe, miután David és én távoztunk a hotelből. Mikor elmentek a porta előtt oda szólt a recepciós srác Ricknek.

-Uram. Legyen szíves idejönni. - recepciós

-Tessék. - ment oda Rick

-Jó estét. Ezt egy fiatal hölgy mondta hogy adjam át önnek. - adta oda Ricknek a levelemet

-Köszönöm. Viszlát. - vette el tőle Rick, majd ott is hagyva a többiek után ment, akiket már a liftnél érte utol

-Na hova tűntél? - Pete

-Csak a recepciós srác oda hívott. - Rick

-Minek? - Rob

-Valamilyen levelet adott nekem. - vette elő a zsebéből a levelet Rick

-Kitől kaptál te levelet? - Rob

-Nem tom. - vonta meg a vállát Rick

-Akkor nézd meg. - Pete

Erre Rick fogta majd kibontotta levelet és olvasni kezdte. Miután elolvasta kikerekedett szemekkel kezdte újból olvasni.

-Na? Kitől kaptál levelet? - Pete

-Nykytől. - Rick

-Nykytől? - kérdezett visza Pete

-Mit ír benne? - Rob

-Azt, hogy Davidel visszament Németországba, mert valamihez időre van szüksége. De azt nem írta meg, hogy miért. De üzenni nekünk, hogy ha Billék kérdezik, hogy hol van, ne mondjunk neki semmit. - Rick

-De miért ment el így, hogy még nem is mondja meg, hogy mi történt? Biztos valami nagyon komoly lehetett, ha így és ilyen hamar ment el. - Pete

-De azért reméljük, hogy nem történt semmi Nyky és Tom között,hogy emiatt ment vissza. - Rick

-Nem tudom, talán kérdezzük meg Timet, hát ha ő tudja mi történt Nyky vel. - Rob

-Rendben, menjünk. - Rick

Majd elmentek mindannyian Tim szobájához, de hiába mentek hozzá,mert Tim nem volt ott.

-Remek, nincs itt. - dőlt neki a falnak Rick

-Srácok. - ment oda hozzájuk Bill

-Hali. - srácok egyszerre

-Nem láttátok Nyky? Nem nyit ajtót, hiába kopogok neki. - Bill

-Öhm... Bill. Nyky elment. - Rob

-Mi? Na de mégis hova? - Bill

-Azt nem tudjuk. - Rick

-Erről is Tom tehet. - mérgelődött Bill

-Te tudod, hogy mi történt? - Rick

-Bocs, skacok, de én most megyek. - hagyta ott a srácokat Bill

-Na de. Áh remek, evvel is sokat segítettél. - Rick

-De legalább annyit tudunk, hogy Nyky és Tom között törtnét valami, csak azt nem tudjuk, hogy mi. - Rob

-Menjünk, majd később visszajövünk Timhez. - Rick

-Oksi. De azért Nykyt fel kéne hívni, engem nagyon nem hagy nyugodni ez az egész ügy. - Pete

-Ez jó ötlet. Menjünk. - Rick

Majd vissza mentek mindannyian a szobájukba, majd Rick fogta a telóját és felhívott engem.

Nálam:

Épp a konyhában üldögélek és teát szürcsölgettek mikor megszólalt a telóm. Megnéztem hogy ki az. Mikor megláttam, hogy Rick az, kicsit vacillálva de felvettem.

-Sya. - szóltam bele halkan és rekedten

-Sya. Már azt hittem, hogy fel sem veszed. Mi történt hogy elmentél vagyis elmentetek? - Rick

-Ez hosszú történet. De sajnálom, hogy nem szóltam, de muszáj volt eljönnöm, nem bírtam ki ott. - én

-Légyszi mond el, hogy mi történt, nem számít hogy hosszú. - Rick

-Jaj Rick. Nagy hibát követtem el és ezért valószínű Tommal vége a házasságunknak. - kezdtek el folyni a könnyeim

-Nyky kérlek ne sírj, rendbe fog jönni minden. - Rick

-Ez most nem fog. Nem érdemelem meg, hogy Tom valaha is megbocsájtson nekem. - én

-Miért ne boncsáltana meg, hisz odáig van érted. - Rick

-Rick nem érted. Megcsaltam Tomot Billel. - törtem ki keserves sírásban

-Oh,akkor már értem Bill miért viselkedett úgy. De figyelj először is nyugodj meg és én biztos vagyok benne, hogy Tom megfog bocsátani neked. És amúgy is azt hallottam, hogy ő már párszor megcsalt téged és te vissza fogadtad mindig. Ugy hogy nem lehetne miért haragudnia rád. - Rick

-De mégis haragszik, egyenesen utál engem. - én

-Majd én beszélek vele és azt megígérem neked, hogy térden állva fog könyörögni neked. - Rick

-Rick, kérlek ne csináld. Ha Tom úgy gondolja, hogy elég volt neki a 4 év együtt lét, akkor el fogom fogadni a döntését. - én

-Nyky, ne beszélj így. Harcolj azért, hogy Tom melletted maradjon, ne add fel ilyen könnyen. Hisz szereted, nem? - Rick

-De igen, szerettem, mindnél jobban. - én

-Na látod. De egy biztos lenne, hogy le kéne vele ülni és megbeszélni a dolgokat. - Rick

-Nem tudom. Talán jobb is, hogy jó messze vagyunk egymástól. Így mind ketten eldöntjük, hogyan tovább. - én

-Jól van végül is te tudod, de ha elmertek válni, mindkettőtöknek szétrúgom a hátsóját. - nevetett Rick

-Jaj Rick, látom te nem hagytad otthon a humorod. - én

-Én már csak ilyen vagyok, hisz tudod. - Rick

-Igen, nagyon jól tudom. - én

-Na jó most már hagylak, biztos fáradt vagy. - Rick

-Ha hiszed ha nem egyáltalán, még álom sem jön a szememre, de mindegy. oh és légyszi ne mondjátok meg Billnek, hogy hol vagyok jó. Most nem szeretnék vele beszélni. Időt szeretnék, hogy feltudjam valamennyire fogni, és eldönteni mit csináljak az elkövetkezendő időbe. Ha eldöntöttem mit akarok, akkor hívlak titeket és folytatjuk ott ahol abba hagytuk. - én

-Jól van. Vigyázz magadra és gondolkodj a szavaimon és fogad meg a tanácsom, ne hagyd hogy e házasságod Tommal tönkre menjen nem éri meg, hisz fantasztikus csapat vagytok ti ketten. - Rick

-Rendben, nem felejtem el. Üdv a srácoknak. - én

-Átadom. Sya és jó éjt. - Rick

-Sya. - én

Majd letettük. Rick elmondta Robnak és Petenek, hogy mi is történt.

Én pedig felmentem a hálóba és megpróbáltam aludni egy kicsit, ez részben sikerült is...