Szóval visszamentem a szobába. Mikor beértem nem találtam sehol sem Tomot.

-Tom,szívem. Hol vagy? - néztem körbe a szobában

-Engem keresel? - állt meg a hátam mögött Tom

-Hol voltál? - bújtam hozzá

De Tom inkább elhúzódott tőlem. Nem is értettem, hogy miért.

-Valami baj van? - néztem rá

-Mi van közted és Bill között? - Tom

-Semmi mi lenne? - én

-Nem kell itt játszanod magad. Láttam az előbb a folyosón, hogy megcsókolt és magához ölelt és te meg hagytad. Mégis mióta tart a ti kis viszonyotok? - Tom

-Tom, miket beszélsz. Mondtam, hogy Bill és köztem nincs semmi. Biztos, csak félre láttad. - én

-Vald már be az ég szerelmére, hogy megcsaltál Billel. - szorította meg a karom Tom

-Tom, ez fáj. Engedj el. - kezdtem el rángatni a karom

-Nem, míg be nem vallod, hogy viszonyod van Billel. - Tom

-De mondtam már, hogy nincs semmi sem köztem és Bill között, miért nem lehet hinni nekem. - kaptam ki a kezemet Tom kezéből

-Úgy sem hagylak addig békében, amíg el nem mondod. Le is feküdtetek már? - Tom

-Tom. Az ég szerelmére szállj már le rólam. -én és elindultam a fürdőbe

-Nem mész te sehova. - kapta el a kezem Tom és a kanapéra rántott- Addig nem mész sehova míg el nem mondod az igazat. - Tom

-Az istenit. Ha tudni akarod. Igen lefeküdtem már Billel és nem is egyszer és ha megvigasztal egyáltalán nem bántam meg. - kezdtem el kiabálni

-Soha nem gondoltam volna rólad, hogy valakit is megtudsz csalni. Csalodtam benned, de nagyon. - Tom

-Sajnálom. - én

-Hát én meg azt sajnálom, hogy megismertelek. Azt hittem, hogy ha elveszlek akkor megváltozik az életem, ez meg is történt, de miért nem jöttem rá, hogy ilyen kiszámíthatatlan r.ibanc vagy, hogy a saját ikremmel kavarsz, miközben van egy gyereked és férjed. - kiabált Tom

-Én meg elmondhatnám, mennyi napot kellett végig sírnom miattad. Miattad halt meg a lányunk is, mert neked le kellett feküdni Mayával. És miattad majdnem az én életem is kárba veszet. - fakadtam ki -És most jobb lesz ha elmész. - fordítottam neki hátat

-Ez remek ötlet. - Tom és kisétált a szobából, majd jól becsapta maga után az ajtót

Miután kiment nem tudtam mit csinálni bementem a szobába és össze pakoltam minden cuccomat és Davidet.

Eközben Tomnál:

Tom dühösen vonult végig a folyóson a szabályáig. De Bill szobája előtt még megállt, majd bekopogott hozzá.

-Hello Tom. - nyitotta ki Bill az ajtót

-Miért kellett neked kavarni Nykyvel? Miért? - támadta le Tom Billt

-Tom, nyugodj már le. Miket zagyválsz te itt össze? - Bill

-Nem kell nekem itt az ártatlan báránykát játszanod. Nyky elmondott mindent, azt is, hogy neked és neki viszonyotok van egymással. - Tom

-Tom én sajnálom. De hidd el Nyky nem tehet semmiről sem. Én tehetek az egészről. - Bill

-Nem kell védelmezned. Nyky is ugyan olyan, mint akikkel régebben jártam. Ő is olyan kiszámíthatatlan r.ibanc. - Tom

-Nyky egyáltalán nem r.ibanc, attól hogy egyszer elkövetett egy hibát, azért mindjárt nem r.ibanc. Te meg hányszor bántottad már meg őt. Emlékezz vissza, mi volt mikor David megszületett, vagy az első esküvőtökön, vagy a Mayával való kis kapcsolatodról. - Bill

-Látom nektek egy rugóra jár az agyatok, talán ti jobban egymásra találtatok és össze illetek. Tudod mit tessék szabad a terep Nykyhez, menj és szeresd én elállok az utatokból. -Tom

-De nem érted, hogy Nyky egyáltalán nem vonzódik hozzám. Nyky téged szeret és mindig is téged szeretett. - Bill

-Nem érdekel se te se Nyky. - Tom és kiviharzott a szobából

Bill csak mereven és némán állt a szoba közepén, majd fogta magár és átjött a szobámba, de én már nem voltam ott, mivel útban voltam Kriszhez.

Mikor odaértem hozzá csöngettem. Nagyon megviselt ez az egész, de tudtam, hogy ebben nagyon is hibás vagyok. nem telt el sok idő és krisz jött ki ajtón, majd kinyitotta kaput. Én rögtön odamentem hozzá és megöleltem, de itt már nem bírtam és sírva fakadtam.

-Nyky! Jézusom, mi történt? Mi a baj? - nyugtatgatott Krisz

-Tom megtudta, hogy Bill és köztem volt valami. - én sírva

-Na jó gyere és mesélj el mindent. - Krisz

-Nem akarok most itt maradni. Csak Davidért jöttem, nem sokára indul a gépünk. - én

-Hova akarsz menni? Nem engedhetlek el ilyen állapotban. - Krisz

-Ne aggódj, nem lesz semmi bajom. -én

-Nem foglak elengedni, így nem. - Krisz

-Krisz, légy szíves. Nem bírok itt ki még egy órát sem, miközben tudom, hogy az akit a világon mindennél jobban szeretek utál. De erről csak is én tehettek, mert engedtem a kísértésnek és lefeküdtem Billel. Mégis Tomnak volt igaza egy kiszámíthatatlan r.ibanc vagyok. - én

-Egyáltalán nem így van. Tom ezt csak azért mondta mert csalódott, de nem is értem, hogy viselkedhet így veled, miközben hányszor szenvedtél miatta. Legalább addig ne menj el, míg egy kicsit megnyugszol. - Krisz

-Jó renden, legyen. - én

-Gyere. - kísért be a házba Krisz

Bementünk a házba és krisz egyik dolgozó szobájába mentünk,a hol kriszel sokat beszélgettem. krisz pedig próbálta elterelni a figyelmemet Tomról és erről az egész ügyről. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is neki.

Nem telt el egy óra sem és Tia és David is haza ért sétából, miszerint ők épp a közeli parkban voltak.

-Megjöttek Tiáék.- Krisz

-Akkor ideje mennünk. Köszi szépen mindent. - én

-Bármikor itt leszek neked. De ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi h*lyeséget. - Krisz

-Úgy ismersz? - én

-Nem, de azért a kedvemért ígérd meg. - Krisz

-Hajh, na jól van, megígérem. - én

-Remélem még látlak azért még valamikor. - ölelt meg Krisz

-Hát persze, amikor csak tudok eljövök és meglátogatlak titeket. Hisz te vagy a pót apám. - kezdtek el újból folyni a könnyeim

-Te meg az én csodálatos és tehetséges lánykám. - törölte meg az arcomat Krisz és egy pusyt adott a homlokomra

-Szeretlek. - öleltem meg Krisz

-Én is téged kis lánykám. - ölelt vissza Krisz

-Na jó, most már tényleg mennünk kell. Majd add át üdvözletem Ninának és Mattnek. - én

-Átadom. És nagyon vigyázz magadra és Davidre. - Krisz

-Vigyázni fogok. És ti is vigyázatok magatokra. - én

-Vigyázunk. - Krisz

Majd kimentünk az előtérbe, ahol ott volt Tia és David.

-Anyu. - szaladt oda hozzám David

-Sya kicsim. - vettem fel Davidet - Köszi Tia, hogy vigyáztál rá. -fordultam Tiához

-Nagyon szívesen. - mosolygott Tia

-Gyere kicsim, ideje mennünk. Még egyszer köszi mindent Tia és Krisz. És remélem hamar látjuk még egymást. - én

-Már mentek is? - Tia

-Igen, egy óra múlva indul a gépünk. - én

-És apa is jön velünk? - nézett rám David

-Sajnálom, kicsim ő még nem jön haza. -én a könnyeimet vissza fojtva

-Oh. - hajtotta le a fejét David

-Akkor mi most megyünk. Köszönj el szépen Tiától és Krisztől. - tettem le Davidet

David oda ment Tiahoz, aki leguggolt Davidhez, majd David adott neki egy pusyt, ahogy Krisznek is. Majd vissza jött hozzám és megfogta a kezem.

-Akkor sziasztok. - köszöntem el tőlük

-Sziasztok. És vigyázzatok magatokra. - Tia

-Vigyázunk. én,

Majd még adtam Tianak és Krisznek egy-egy pusyt és Daviddel visszamentünk a hotelbe. Mikor vissza értünk a szobában felkaptam a cuccainkat, majd lementünk az előtérbe, ahol kifizettem a hotelszobát, majd kimentünk a hotel elé, ahol már várt minket egy taxi, ami a repülőtérre vitt minket...