61. rész
-Itt várj!-,Bill , és egy gyors szájra puszi után elviharzott.Én csak álltam ott egy picit meglepetten...Kb. 5 perc múlva visszajött:
-Gyere!-,Bill izgatottan , és a szobája felé húzott.
-És most?:)-,Én , mikor az ajtó elött álltunk.
-Csukd be a szemed!:)-,Bill , mire becsuktam a szemem , aztán hallottam , hogy kinyitja az ajtót.
-Kinyithatod!-,Mondta , és átölelte a derekam.
-Bill , ez gyönyörű!-,Mondtam meghatódva , ugyanis a szoba tele volt vörös rózsa szirmokkal , és gyertyákkal.
-Tetszik?-,Kérdezte boldogan.
-Igen , nagyon!Annyira szeretlek!-,És megöleltem.
-Én is téged!-,Szorosan átölelt , aztán beljebb mentünk , és becsuktuk magunk után az ajtót.
-Van itt még valami!-,Bill , és bementünk a fürdőszobába...A kád körül gyertyák és rózsaszirmok voltak.Kis idő múlva már a kádban voltunk , és csókolództunk...Kb. 15 perc után kijöttünk , és egyszál törölközőben a szobába mentünk , ahol folytattuk a csókolódzást , végül az ágyon kötöttünk ki...(A többit nem írom le , mert elég egyértelmű.XD)Egy óra múlva egymás mellett feküdtünk , Bill pedig hátulról szorosan átölelt , én pedig amennyire csak lehetett , közel mentem hozzá.
-Szeretlek!-,Suttogta a fülembe , közben a derekamra tette a kezét.
-Én is téged!...És köszönöm!-,én
-Mit?-,Bill , és megpuszilta a nyakamat.
-Ezt az egészet...A gyertyákat , ezt az estét , és...hogy itt vagy nekem!-,Én , és elmosolyodtam.
-Én is köszönöm , hogy itt vagy mellettem...Életem egyik legnagyobb álmát váltottad valóra .-,Bill
-Te is az enyémet!-,Én , mire megcsókoltuk egymást.
-Nem kéne eloltani a gyertyákat?-,Én egy picit késöbb.
-De...-,Bill , aztán kimászott , és bement a fürdőbe , hogy ott is eloltsa őket.Mikor visszajött:...
-Hé , elfoglalod a helyem!:)-,Mondta , mert úgy feküdtem az ágyán , hogy ő még véletlenül se tudjon lefeküdni.XD
-Gyere és foglald vissza!-,Én egy pimasz vigyor kíséretében.
-Ok!-,Bill , és habozás nélkül elkezdett csikizni.XD
-Ááááá!Nem pont így gondoltam!-,Én röhögéstől fulldokolva.
-Akkor hogy?Mondjuk így?-,Bill , és megpróbálta lehúzni rólam a takarót.
-Meg ne próbáld!-,Én már komolyabban , és picit mérgesen.
-Miért ne?-,Bill értetlenül , és egy picit megállt.
-Mert nincs rajtam ruha!-,Én már vörösen.
-Úgyis láttalak már meztelenül...-,Bill huncut mosollyal , és szép lassan kezdte el lehúzni rólam a paplant.
-Akkor is!-,Én , és visszahúztam .
-Te is láttál már engem meztelenül , és én nem tiltakoztam ellene...-,Bill , és lehajolt hozzám.
-De te már megszoktad...Téged sokan láttak már meztelenül...-,én
-Nem olyan sokan.:)-,Bill
-Ok , de...-,Nem tudtam befejezni , mert Bill megcsókolt , aztán egyre jobban fölém hajolt , én pedig arréb csúsztam az ágyon , mire ő fölémkerekedett , és úgy folytattuk.
-Mostmár nem zavar , hogy nincs rajtad ruha?:)-,Bill egy kicsit késöbb.
-Nem annyira...-,Én , és átöleltem a nyakát.
-Akkor adsz egy kicsit a takaróból , mert mindjárt megfagyok!-,Bill
-Aha...:)-,Én , aztán bebújt a takaró alá , és folytattuk az elöbbit.
-Várj!-,Mondta , és leoltotta az éjjeli szekrényén álló kis lámpát.
-Így már jobb!-,Mondtam , és megcsókoltam , aztán egy idő után abba hagytuk a , és lefeküdtünk aludni.Másnap reggel , mikor felébredtem , Bill nem volt mellettem...Fél perc múlva láttam , hogy bejön az ajtón a kezében egy tálcával , ami tele volt kajával.
-Jó reggelt!:)-,Köszönt , és lerakta az éjjeliszekrényre , aztán leült mellém , és megcsókolt.
-Neked is!:)...Csináltál reggelit?-,én
-Aha...Éhes vagy?-,Kérdezte.
-Inkább álmos!-,Én , mire elnevettük magunkat , és újra megcsókolt , aztán ettünk , és utána elmentünk zuhanyozni , és felöltöztünk.
-És most maradjunk , vagy menjünk?-,Bill , és a derekamnál fogva átölelt.
-Szerintem menjünk , mert Hannah már biztosan vár minket...Tegnap azt mondtam neki , hogy pakolni , meg tv-zni jövünk át...-,Mondtam mosolyogva , miközben az engem átkaroló karjait néztem.
-Miért pont ezt találtad ki?...Egyébként ügyes vagy!:)-,Bill
-Nem tudom...Hirtelen ez jutott eszembe , meg nem tudtam , hogy mit tervezel...-,Mondtam , és mosolyogva a szemébe néztem.
-Akkor sikerült meglepnem?-,Bill , és közelebb hajolt hozzám , így a homlokunk összeért.
-Aha...-,Én , és finoman megpuszilta a számat.
-Megyünk?-,Kérdezte kedvesen.
-Igen!-,Mondtam , aztán elindultunk...Kb. 11-re értünk haza...
|