„Ott voltam kevesebb, mint egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.” (Maggie Stiefvater)

Az egész osztály elképedve bámult ránk, még a tanárnő is.
- Mi még nem ismerjük egymást – tért magához a döbbenetből a tanár, és a kezét nyújtotta. Kénytelen voltam elengedni Bill kezét, és a tanárnőébe csúsztattam. – Frau Schneider.
- Katja Göring.
- Előkészítettem önnek egy matek könyvet és egy feladat gyűjteményt – mosolygott rám kedvesen, a tanári asztalhoz sétált, és levett onnan két kék könyvet. – Használja egészséggel – nevetett fel, és én is viszonoztam a mosolyt. – Üljenek le, és folytassuk az órát.
Bill karon ragadott, de még el sem indultunk, mikor Frau Schneider utánunk szólt: – és ebből nem szeretnék rendszert, Kaulitz!
- Igen, tanárnő – vigyorodott el, mintha azt mondta volna, ne tessék megijedni tanárnő, ez az egy elég volt egy időre.
Az összes lány egyszerre nézett rám, és azt hiszem, csak ekkor jöttem rá, hogy azzal, hogy Billékkel jóban vagyok, mindenki más utálni fog. Mindenki csak nézett utánunk, ahogy Bill elsétált mellettük, maga mellett tartva engem is, aztán szokás szerint a leghátsó padhoz ültünk le.
- Akkor délután megvárjuk Tomot, és elkísérünk a hotelhez, rendben?
Bólintottam, és egy mosoly után újra a tábla felé fordultam.

Abban reménykedtem, hogy ha majd már megszokom, hogy Bill ilyen szép, és a közelemben van, akkor elmúlik a szerelem. Persze nem így történt. Minden egyes másodperccel, amit együtt töltöttünk, én egyre jobban beleszerettem.
Óra után újra az udvar felé indultunk.
- Tudjátok, szerintem Carla szerelmes belém – hallottam meg Tom hangját már jó távolról, ahogy oda szólt nekünk.
- Tom, a matek tanárunkról beszélsz… – figyelmeztette őt Bill, mikor már elég közel értünk hozzájuk. Csak Tom és Andreas volt ott. – Szóval, ha meghallja, hogy róla beszélsz, még a végén megbuktat – nevetett fel.
- Elég sok Carla jár ebbe a suliba – rántotta meg a vállát. – Mellesleg, tudok is egyet, aki tényleg ilyen szép érzéseket táplál irántam – elvigyorodott, Bill pedig elfintorodott.
- Most akkor őt is megdugod? – kérdezett rá nyíltan, én pedig egy pillanatra meglepődtem.
- Nem hiszem, nagyon csúnya – nevetett fel, és elnyomta a cigijét. – Na zúztam föcire. Feltett szándékom, hogy Herr Schmitt idén nyugdíjba megy. – Ránk vigyorgott, és elindult befele.
- Várj már, pöcsfej – kiáltott utána Andreas, mire rengeteg ember nézett ránk, Andreas pedig Tom után futott, és elmélyülten beszélgetve mentek befele.
Billel kettesben maradtunk.
Egy pillanatra rám nézett, és végig simított a kezemen.
- Bírlak téged – vallotta be halkan.
Alig tudtam visszatartani a válaszom: én pedig veled szeretném leélni az egész életem.

Délután kettőkor végeztünk a suliban, és ahogy vártuk Tomot (mert hogy Bill elmondása szerint ő is imádja a hoteleket), Billnek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy menjünk ki fürdeni a tóra, ami a város közepén van. Beleegyezően bólintottam, de megint nem tudtam eldönteni melyik érzés bennem az erősebb: tényleg Billel akartam tölteni az egész napot, de féltem, hogy a sok idő alatt majd egyszer csak kiderül minden. Hogy én szerelmes vagyok belé. Végül döntöttem: valahogy volt egy olyan érzésem, ha Bill meg tudná, akkor nem akarna többé a barátom lenni, és ez valahogy nagyobb rettegéssel töltött el, mint boldogsággal az, hogy még estig is együtt lehetünk. De már nem volt időm hihető kifogáson gondolkozni, mert megjelent Tom.
- Na mehetünk? – kérdezte mogorván. Hiába ismertem őt csak pár órája, de érzésem szerint ez a kedvetlenség és ingerültség fura keveréke elég természetellenesen hatott Tomnak.
- Mi a gáz? – Kérdezett rá Bill rögtön.
- Hagyjuk – Tom rám nézett, és ebből megértettem, hogy miattam nem mondja el itt Billnek, majd csak otthon négyszemközt. Rosszul érintett, de hát teljesen megértettem.
Bill felvonta a szemöldökét.
- Egyébként Bill, most akkor hova megyünk? – nézett rá Tom.
- Elkísérjük Katját a hotelbe – válaszolt és el is indultunk azonnal. – Úgy is szereted te is a hoteleket…
- Ugyan már, öcsi bogyó, mindhárman tudjuk, hogy csak azért akarod, hogy veletek menjek, mert nem mersz egyedül hazajönni. Megint nagy tesónak kell lennem, és megvédenem a segged… – Tom halkan felnevetett.
- Kiismertél – nézett rá Bill sötéten.
- Mikor így nézel rám, érzem, hogy szeretsz – mondta Tom vigyorogva.
- Most érzed? – Mutatott be Bill Tomnak, és a másik kezével megfogta a kezem.
Mindketten felnevettek, és úgy tűnt, Tom rosszkedvének is annyi.
- Megyünk fürdeni – közölte Bill Tommal, és rá nézett.
- Szoktam esténként, köszi – húzta fel a szemöldökét Tom.
Bill felnevetett és odaszólt neki: – ez elég gyér volt, bátyuskám!
- Tudod mi még a gyér, öcsi sajt? – Tom felnevetett. – Barbara. Ma odajött hozzám óra után, és megkérdezte, hogy nem adnám-e meg a telefonszámod.
Bill szemei elkerekedtek, az én szívem pedig hevesen dobogott. Egy lány.
- Mit mondtál neki? – kérdezett rá Bill.
- Azt, hogyha kell neki, kérje el tőled – vigyorgott Tom, mire Bill szemmel láthatóan megnyugodott. – De egyébként nem is értelek, Barbara tök jó csaj – Bill egy pillantással elhallgattatta Tomot.
- Csak egy kicsit agyilag nulla – mondta.
- És? Nem azt mondtam, hogy vedd feleségül, csak hogy… Tudod – vigyorgott Tom sejtelmesen -, ismerd meg – mondta végül.
- Ugyan már, Tom. Ismersz. Nem menne csak úgy szerelem nélkül – nem kerülte el a figyelmem a pillantás, amit váltottak. Hirtelen leesett, hogy Bill már réges-rég nem csak az első csókon van túl…
- Igen hülye életfilozófiád van – halkult el Tom a mondat végére, és ezzel egy időre meg is szakadt a beszélgetés.
Nem tudom, hogy ők min gondolkodtak, én azon agyaltam, hogy szerelmes vagyok Billbe, és ő fogja a kezem, de mégis előttem beszéli ki a szerelmi életét Tommal, és ehhez épp eleget hallottam a barátnőimtől, hogy leessen: ha komolyan akarna tőlem valamit (barátságon kívül), nem tenné ezt. Valahogy olyan szomorúság lett úrrá rajtam, hogy nem tudnám szavakba önteni.
- Más téma: – szólalt meg hirtelen Tom – Sandra.
Billre néztem, és láttam az arcán a változást, ahogy Tom kimondta a lány nevét. Egyszerűen csak láttam, és tudtam, hogy aznap soha nem nézett rám még úgy. Az előbbinél is jobban utáltam magam.
- Mi van vele? – kérdezte Bill mohón.
- Kihívhatnánk őt délutánra – mosolygott Tom kajánul, Bill arca pedig egy másodperc alatt fehéredett el.
- Ugye nem akarod őt is… – Bill elhallgatott.
- Eléggé ütős csaj – vigyorgott Tom.
- Nekem régebb óta tetszik – mondta Bill meggyőződéssel, teljesen elfelejtve, hogy ott vagyok én is. Persze, honnan tudhatta volna, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz? Megállt, elengedte a kezem, és megállt Tommal szemben. Tom csak vigyorgott.
- De én idősebb vagyok – mondta Tom fölényesen.
- Kemény tíz perccel! – csattant fel Bill mérgesen, Tom pedig felnevetett.
- Nyugi van, öcsi bogyó – mondta Tom. – Tudom, hogy mennyire bejön neked, szerinted tennék veled ilyet? – valahogy szívmelengető volt kihallani Tom hangjából azt az óriási szeretetet, amit Bill iránt érzett, még akkor is, ha egy lányról vitatkoztak. Rosszul érintett, hogy én nem mondhatom ki ennyire nyíltan Billnek, hogy mennyire bele zúgtam.
Bill elmosolyodott, és olyan kis hitetlenkedő-nagyon aranyos mosollyal az arcán fordult felém, és indultunk tovább, bár Bill már nem fogta meg a kezem. Az arcán végig láttam azt az álmodozó tekintetet.
- Habár tudod, ha én jövök be neki… – szólalt meg Tom sokat sejtetően vigyorogva két méter séta után, mire Bill egyszerűen fejbe csapta. Tom újra felnevetett.
- Hülye barom – morogta Bill.
- Hívd már fel Sandrát – mondta Tom Billnek -, és hívd ki őt délutánra a partra.
Valahogy biztos voltam abban, hogy én ezt nem akarom hallani, úgyhogy sürgős pisilési igényre hivatkozva bemenekültem a legközelebbi mekibe.
Még a WC-ig sem értem el, mikor kibuggyantak az első könnycseppek.