Épp egy új ruha költeményen dolgoztam elmerengve magamban mikor már egy ideje úgy éreztem h figyelnek és kezdett idegesíteni h csak áll és nézz.

-Ha akarsz valamit mért nem mondod? - néztem arra de megijedtem mikor Bill az ágyam mellett ácsorgott.

-Nem akartalak meg zavarni. - ült le az ágyamra

-Mit akarsz? - én

-Békét kötni. - mondta felettébb kedvesen

-Na persze. - nevettem fel

-Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért. Nem kellett volna játszanom veled. - Bill

-És ezt higgyem is el? Nem vagyok hülye. - én

-Nem hiszel nekem, ugye? - Bill

-Neked? Ugyan még a hülye sem bízna benned. - én

-Ezt bóknak veszem. - Bill

-Annak veszed aminek akarod. - én

-Lehetünk barátok? - Bill

-Ez volt a nap vicce de komolyan. - nevettem fel

-Nem szép ki nevetni. Komolyan gondoltam. - Bill

-Szerintem rossz ajtón kopogtatsz. - néztem rá

-Kérlek legalább próbáljuk meg. - fogta meg az egyik kezem

-És honnan tudjam h nincsenek hátsó szándékaid? - húztam ki a kezem az övéből

-Nem vagyok rossz ember. - Bill

-Várj addig amíg távozom a közeledből mielőtt le nem szakadna a plafon. - gúnyolódtam

-Ha kell bebizonyítom neked h jó barát vagyok. Apuddal is jobb viszonyt kellene fojtatnod. - Bill

-Apát ne keverd bele. Semmi közöd a mi kapcsolatunkhoz. - én

-Csak rossz látni ahogy szenved amiatt h nem érzi magát jó apának. - Bill

-Talán mert így is van. - én

-Bill merre vagy? - hallottuk meg apám hangját

-Itt van az elveszett gyerek. - kiabáltam

-Áh meg vagy. Gyere fojtatjuk. - jelent meg az ajtóban

-Megyek. - állt fel az ágyamról - Gondolkozz rajta.

Majd kiment a szobámból. Apu rám nézett majd sarkon fordult és elindult.

-Apu. - szóltam utána

-Tessék? - sétált vissza

-Sajnálom. - én

-Mit? - nézett rám értetlenül

-Amit a fejedhez vágtam. Jó apa vagy. Gyerekesen viselkedtem de féltem attól h a srácokat jobban szeretted mint engem a lányodat. - én

-Buta vagy. Sosem érhet a nyomodba senki sem. A lányom vagy aki mindenkinél fontosabb nekem. - mosolygott rám

-Akkor nem haragszol? - én

-Nem is haragudtam és nem is kell bocsánatot kérned. Nekem kell bocsánatot kérnem azért a pár évért mikor sokkal több időt töltöttem a srácokkal mint veled. - apu

-Egyezzünk meg 1-1-ben. - mosolyogtam rá

-Rendben. - mosolygott

Majd magához húzott és megölelt. Mikor elengedett adott egy puszit a fejemre majd lement h folytassa a munkát a fiúkkal. Kíváncsi voltam h h haladnak az albummal ezért úgy döntöttem fogom a már elkezdett tervemet, ceruzámat és lesétáltam a stúdióba. Rámosolyogtam apura majd helyet foglaltam a kanapén és egy ideig elnézegettem a fiúkat ahogy zenélnek majd a tervemre is koncentráltam ami nem igazán ment mert állandóan Bill hangjára figyeltem és azon rágódtam amit a szobámban közölt velem. Vajon mennyire lehet hinni neki az alatt a pár alkalom után ami köztünk volt h ő tud barátként és normális emberként viselkedni? Vagy egyáltalán mi az ami ilyen típusú változást keltett benne? Talán az h nekem lett egy kapcsolatom? Tény és való van valami ebben a srácban ami nem csak a látványától de a hangjától a hideg futkoss a hátamon.

Vagy talán bele szerettem volna? Na nem az biztos nem én Rolit szerettem. Össze voltam zavarodva. Lehet nem volt jó ötlet lejönni ide mert csak jobban felkavarja bennem a dolgokat.

Próbára kellene tennem Billt ki tudja mikor jön vissza az a rámenős, bunkó stílusa vagy az csak egy színjáték volt és ez a kedves, barátságos srác az igazi énje? Lehet meg kéne érdeklődnöm azt az embert aki mindenkinél jobban ismeri őt és ez nem más volt mint Tom. Ő talán tud abban segíteni h meg e bízzak Billben vagy sem. De lehet h mivel  testvére az ő pártját fogja fogni. Azt hiszem marad Tina akitől tanácsot tudok kérni ebben a dologban. De az biztos h nem fogok egy könnyen rendesen viselkedni Billel hadd gondolja csak h utálom a viszonyunk semmivel sem jobb mint ez előtt volt.

Úgy döntöttem el vonulok kicsit és leültem a zongora elé és játszani kezdtem közben elénekeltem az egyik dalt amit még apuval írtunk régen közösen. Bele éltem magam a számban még az sem zavart h a hátam mögött a négy srác kíváncsian meresztették szemeiket. Apu csak könnyes szemekkel figyelte játékomat hisz mióta menedzseli a srácokat azóta nem játszottam el ezt a számot és ekkor ért el a tudatáig mennyi mindent hagyott ki az életemből.

Mielőtt vége nem lett a számnak apu megbökte a srácokat és intett nekik h hagyjanak magamra és menjenek vissza dolgozni.

-Nem akart sose énekelni? - Bill

-Elkezdte de feladta miattam. Miután veletek kezdtem el dolgozni kevesebbet voltam itthon és ő inkább kiszállt mert nem akarta h a zene miatt hanyagoljon bármit is. - apu

-És te szeretnéd h énekeljen? - Tom

-Nem hiszem h feladná a modelles karrierjét emiatt. - apu

-És ha együtt dolgozna velünk ezen az albumon velünk? - Bill

-Nem benne bele. Már így sem a kedvence ez a dolog. - apu

-Mibe nem mennék bele? - kérdeztem apu háta mögül

-Hallották a srácok az előbb a játékodat és felajánlották h nem e dolgoznák velük ezen az albumon. - nézett rám apu

-És hogy értitek ez? - én

-Hát közre működhetnél a dalszövegeknél és írhatnánk egy közös számot amit fel is vehetnénk. - Bill

-Szívesen elvállalnám de nem tudom h tudnám össze egyeztetni az sulival és a munkával. - én

-Megkaptad az állást? - apu

-Felhívott a tanárom h holnap 8-ra kell bemennem Julien's-hez és nagy esélyem van rá h megkaptam az állást. - mosolyogtam

-A Julien's az nagyszerű hely. Remek sorod lesz ott. - apu

-Oh igen és még modelleket is alkalmaznak. Ki tudja lehet evvel is fel vesznek és nem csak tervezői munkát kapok. - én

-Hát akkor tényleg nem lenne sok időd erre. - apu

-Max csak este de ti már akkor nem dolgoztok. - én

-És bevállalóm az esti műszakot. A srácok úgy is csak a zene szerkesztéshez kellenének és ha lesz időd össze hívnánk a csapatott és együtt átnéznénk őket. - apu

-Ez egy jó ötlet. - Tom

-Nekem nem volna ellenemre. - mosolyogtam

-Ne vállald túl magad. - nézett rám apu

-Nyugi. Megígérem ha nem bírom kiszállok. - én

-Jó rendben. Áldását adom a közös munkára. - apu

-Juj énekelni fogok. - ugrándoztam tapsikolva mint egy ötéves

Felnevettek mindannyian majd aztán úgy döntött apu h mára eleget dolgoztak a fiúk és elküldte őket haza h lepihenhessenek. Miután ők elmentek apu olyan dolgot ajánlott fel amire nem is számoltam.

-Mit szólnál ha elmennénk bowlingozni? - apu

-Ég se tudja mikor játszottam utoljára. - nevettem fel

-Talán még azelőtt mielőtt beindultak volna a dolgok. - apu

-Ez igaz. - én

-Na mit szólsz? Ha szeretnéd elhívhatnánk a barátodat is. Hogy is hívják? - apu

-Roli. - mosolyogtam

-Igen Roli. Szóval őt. - apu

-Nem tudom h eljönne mert holnap elutazik az apjával de megkérdezhettem. - én

-Rendben. Akkor fél óra múlva találkozunk az ajtóban. - apu

-Itt leszek. - mondtam

Majd felszaladtam a szobámba ahol a telefonomért nyúltam és Rolit kezdtem el hívni.

-Szia. - vette fel

-Szia. Egy kérdés. Van kedved velem és apámmal elmenni bowlingozni? - én

-Mikor? - Roli

-Körülbelül fél óra múlva indulnánk. - én

-Átöltözöm és megyek hozzátok. - Roli

-De ha nem akarsz az utazás miatt jönni akkor nem baj megértem. - én

-Nem dehogy szívesen megyek. - Roli

-Nem lesz baj belőle?  - én

-Nem max majd csak annyi lesz h nekem is be kell h mutassalak a szüleimnek. - Roli

-Azt hiszem ez nem nagy kérés. - én

-Nem igazán. - Roli

-Jól van akkor várlak. - én

-Ott leszek. - Roli

-Puszi. Szia. - én

-Szia. - Roli

Majd letettük. Miután leraktuk a szekrényemhez mentem majd kiválasztottam a megfelelő ruhát. Utána bevonultam a fürdőbe ahol egy gyors zuhany felöltöztem, felkötöttem egy laza copfba a hajam, tettem fel egy kis sminket és készen is voltam. Mikor végleg elkészültem felkaptam a táskám amibe bedobáltam pár fontos holmit majd lesétáltam a bejárathoz és vártam h megjöjjön Roli és apu is lefáradjon az emeletről...