Mikor vége lett az óráimnak péntek lévén Tinával megbeszéltük h este elmegyünk valahova. Miután letárgyaltuk ezt a dolgot  elköszöntünk egymástól majd a kocsimhoz indultam majd haza mentem. Otthon beérve a házba csönd volt de még sem volt üres a ház hisz apámék lent dolgoztak a stúdióban. Nem akartam őket zavarni ezért a szobámba mentem ahol kiválasztottam az esti ruhámat majd leültem a gépem elé és átnéztem pár dolgot. Utána rajzolgattam ár tervet majd később úgy döntöttem csinálok vacsit magamnak és a dolgozóknak is. Épp csináltam a vacsit mikor megszólalt a telefonom.

-Mond. - vettem fel

-Szia. Most hívott Jeff h nem e tarthatna velünk az este ő és az egyik barátja. - Tina

-És ki a barátja? Az a szőke srác akar lenni. Hogy is hívják? - én

-Roli. - Tina

-Áh igen az. - én

-És rád van kattanva. - nevetett Tina

-Ahj ugyan már miket beszélsz. - én

-Jeff mindig ezt mondogatja. - Tina

-Ha már itt tartunk te és Jeff között mi van? Úgy beszélsz róla mintha már jó ideje együtt volnátok. - én

-Nem vagyunk együtt. Csak barátok vagyunk. - Tina

-Aha persze. - én

-Te meg igazán össze jöhetnél már Rolival. - Tina

-Ne vágj vissza. - én

-Ha te is én is. Na de jöhetnek vagy nem? - Tina

-Jöjjenek. Elférnek mellettünk. - én

-Rendben akkor szólok Jeff-nek h találkozunk este velük. - Tina

-Rendben. - én

-Akkor majd megyünk érted. - Tina

-Várlak. Na puszi. - én

-Szia. - Tina

Majd letettük. Na igen az egyik érdekes telefon beszélgetéseink közé tartozik ez is. Már régóta nyúzzák ezt az egészet Tina és Jeff de sosem tudtam rá jönni h miért nem akarják végre bevallani egymásnak mit éreznek a másik iránt. De ha Tinánál felhozom ezt a témát egyből Rolival jönne aki már jó pár hónapja szeretne felém közeledni de én valamiért még sem szeretnék semmit tőle vagy talán akarom csak nem akarom bevallani magamnak? Azt hiszem adnom kéne neki egy esélyt aztán rá érek eldönteni h mi legyen vele vagy éppen velünk.

Miközben elgondolkodtam az estén befejezted a vacsorát. Megterítettem az ebédlőben majd lementem a stúdióba h felzavarjam az emberkéket enni.

-Szia. - hajoltam apuhoz aki a forgó székben ült

-Szia. Nem is tudtam h itthon vagy. - nézett rám

-Nem akartalak titeket zavarni most is csak azért jöttem h szóljak főztem vacsit és gyertek fel enni. - én

-Azt hiszem ez jól fog jönni. Szólok a srácoknak és már is megyünk. - állt fel a székből

-Rendben. - mosolyogtam rá majd elindultam

-Kicsim. - szólt utánam apu

-Igen? - néztem rá

-Örülök h elfogadtad őket. - mosolygott rám

-Ez csak természetes hisz ők is a "gyerekeid". - én

-De te vagy számomra  a legfontosabb. - David

-Tudom. Na de siessetek mert kihűl a vacsi. - én

-Már is. - David

Ott hagytam őt és felmentem az ebédlőbe ahol még készítettem pár dolgot. Eközben apu bement a hangszigetelt szobába ahol a srácok a számokon dolgoztak.

-Srácok. Tegyétek félre most a számot Nyky főzött vacsorát és fent vár minket. - David

-Hu már jól esne egy kis kaja. - simitott végig Tom a hasán

-Hogy te mindig a kajára tudsz gondolni. - forgatta meg a szemét Bill

-Te csak hallgassál. - bökte meg Tom Billt

-Srácok ne kezdjetek el veszekedni inkább menjünk ne várassuk meg Nykyt és az ő finom vacsoráját. - David

-Rendben. - mondták egyszerre

Majd mind az 5en feljöttek és leültek az ebédlőben. Letettem eléjük a vacsorát majd megvacsoráztunk. Vacsora közben beszélgetünk úgy összességében mindenről. Mikor mindenki befejezte a vacsorát leszedtem az asztalt és közöltem apuval h az este nem legyek itthon de ő mindig tudja hogy általában ilyenkor mindig Tinával vagyok. Úgy döntöttem gyors elmosogatok és aztán neki kezdek készülődni. Épp mosogattam szokásomhoz híven szeretek ilyenkor énekelgetni és nem szoktam odafigyelni semmire vagy épp ha valaki bejön a helységen és ez most is így volt csak akkor vettem észre mikor megszólalt.

-Nem csak egy éretlen fruska vagy de még hangod is van. - Bill

-Nem tudtam mi hiányzik a napomból. - néztem rá szem forgatva

-Én is örülök neked. - vigyorgott rám

-Most meg tisztelve kéne éreznem magam h láthatom a nagy Bill Kaulitzot? Bocs h nem ugrok nyalom fényesre a cipőd. - én

-Még mindig nagyon fel van vágva a nyelved. - lépett közel hozzám

-Nem tudom ki közülünk az idiótább. - én

Elvigyorodott majd közelebb hajolt hozzám és a száját az enyémre tapasztotta. Nem számítottam rá de valamiért még is vissza csókoltam pedig tudom h tilosban járkálok. Bill átkarolta a derekam és magához húzott. A kezeimmel átkaroltam a nyakánál így még az a kicsi hely is ami köztünk volt sokkal kevesebb volt már ha még jobban össze tudnánk préselni magunkat.

-Bill? - hallottam meg apu hangját mire ellöktem magamtól Billt és vissza sétáltam mosogatni - Áh itt vagy. Nem hallottad h kereslek?

-Bocs épp most tettem le a telefont. - csúsztatta helyére telefonját Bill

-Oké nem gond de most már menj vissza a srácokhoz. - David

-Megyek. - indult ki majd apu is ment utána

Mikor kilépett apu a konyhából neki támaszkodtam a mosogatónak és felsóhajtottam. Össze zavarodtam. De azt tudom h nem szabad hagyni magam inkább vissza térek a szívtelen és utálatos énemhez és nem foglalkozom továbbra sem Billel na de ez a csók... még mindig nem tudott helyre állni a vérkeringésem. Nem gondolhatok rá, nem nem és nem.

Megráztam a fejem, leengedtem a csapból a vizet majd a szobámba mentem h el kezdjek készülődni hisz Tináék nem sokára itt lesznek. A szobámba érve bevonultam a fürdőbe ahol gyors zuhany után magamra öltöttem a ruhámat, megcsináltam a hajam és a sminkem.

Épp h kész lettem mikor megszólalt a telefonom jelezve megérkeztek értem. Felvettem a magassarkúm, kezembe vettem a táskám és mielőtt kimentem Tináékhoz lementem szólni apunak h elmentem.

-Apu. Én elmentem. - mondtam miközben a négy srác végig nézett rajtam főként Bill aki még egy sejtelmes mosolyt is megejtett

-Rendben menj csak. - mosolygott rám apu

-Ne dolgozzatok sokáig. - pusziltam meg

-A fiúk itt alszanak. - David

-Akkor halk leszek. - nevettem

Majd elköszöntem tőlük és kimentem Tinához aki már épp  készült becsöngetni. Rá mosolyogtam majd egymásba karolva indultunk a kocsihoz ahol Jeff és Roli várt minket. Megpusziltam mindkettejüket majd hátra ülve Roli mellé elindultunk a jól be vállt szórakozó helyünkre.

Az este folyamán nagyszerűen éreztem magam. Teljesen elfelejtettem azt a kis csókot ami köztem és Bill között volt a konyhában. Jól éreztem magam de nem egyedül Rolival közelebb kerültünk egymáshoz és jobban megismertem. Nem kellene alaptalanul ítélnem és egészében nagyon aranyos egy srác. Sokat beszélgetünk, táncoltunk és közben iszogatunk de egyikünk sem volt becsípve csak kellő képen meghozta jó kedvünket.

Olyan hajnali 4 körül Roli és én úgy döntöttünk haza megyünk mivel Tina és Jeff lelépett ki tudja hová mi sem akartunk már tovább maradni de kénytelenek voltunk haza sétálni de azt hiszem nem volt rossz dolog.

-Nem rossz h apud ilyen keveset van itthon? - fonta össze ujjait Roli az enyémmel

-Már hozzá szoktam ez alatt a pár év alatt. - mosolyogtam rá

-Azt elhiszem. - Roli

-Viszont neked sem lehet könnyű. A szüleidnek van egy jól működő ügynöksége. Gondolom nagyok az elvárásaik feléd. - én

-Igen nem könnyű velük. De elfogadják azt amit csinálok és támogatnak mindenben. - Roli

-Sosem volt gondod velük h te ezt a szakmát akarod csinálni? - én

-Eleinte de aztán bele törődtek. Főként apám volt az aki nehezen fogadta el a dolgot de hozzá szokott. - Roli

-Ismerős helyzet. - mosolyogtam rá

-Gondolom a te apád se azt szerette volna h divattervező legyél. - Roli

-Nem igazán evvel volt baja inkább avval h két éve beálltam modellkedni. - én

-Pedig jól csinálod. - Roli

-És szerettem is csinálni. De nem szól bele elviseli még a megjegyzéseit megtartja magának. - én

-Jó kapcsolatod lehet vele. - Roli

-Az is van. Becsülöm benne h egyedül képes volt arra h felneveljen miután anyám olyan csúnyán elbánt vele. - én

-Ezt elhiszem. - Roli

-Hát megjöttünk. - álltam meg a házunk kapujánál

-Jó volt ez az este. - Roli

-Igen. Jól szórakoztam. - én

-Ha van kedved fojtathatnánk valamikor. - Roli

-Holnap? - én

-Benne vagyok. - mosolygott rám

-Akkor holnap várlak. - én

-Itt leszek. - Roli

Közelebb léptem hozzá majd megpusziltam az arcát de mikor el akartam lépni megfogta a kezem vissza húzott és megcsókolt. Nem volt hosszú egy rövid csók volt de abba azt hiszem minden bele adott.

Mikor elengedett rá mosolyogtam, elköszöntem tőle és bementem a házba. Mosolyogva léptem ki a cipőmből h ne keltsem fel a népet a házban majd mielőtt megindultam volna a szobámba a konyhába mentem h igyak valamit de nem várt meglepetés várt engem.

-Látom már sikerült valakit össze szedned. - mondta Bill a poharát nézegetve amit az ujjaival forgatva

Nem szóltam semmit csak a hűtőhöz léptem kivettem egy üveg vizet majd becsukva a hűtő ajtót Bill ott termet előttem.

-Nem szép dolog nem válaszolni. - Bill

-Ugyan hagyjál már. - fordultam meg

-És ha nem? - simított végig az arcomon

-Jó éjt. - mondtam majd ott hagytam

Nem foglalkozom vele, nem érdekel mit csinál ha őt az fogja idegesíteni h más sráccal vagyok az nekem a tökéletes pillanat lesz mert legalább tudom mivel tudom hátba szúrni. Mikor felértem a szobámba lezuhanyoztam, lemostam a sminkem, felvettem a pizsamámat majd befeküdtem az ágyba és rövid időn belül el is aludtam...