Nem számítottam arra h találkozom még ma valamelyik banda taggal is. De most itt áll az egyik az ajtóban.

-Szia. - mosolygott rám Bill

-Szia. Ha apámhoz jöttél nem fogod itthon találni mert nincs itthon. - én

-És nem tudod mikor jön meg? - Bill

-Nem de nem hiszem h sokáig volna. Ha gondolod megvárhatod. - én

-Ha nem zavarok? - Bill

-Nem zavarsz. - mosolyogtam rá

-Akkor megvárnám. - Bill

Majd kinyitottam az ajtót és együtt bementünk a nappaliba ahova leült Bill miközben én a konyhába mentem innivalóért.

Mikor visszaértem Bill a terveimet nézegette.

-Ezeket te rajzoltad? - nézett rám

-Igen, saját magam csináltam őket. - mondtam miközben leraktam az asztalra a poharakat

-Jó kis tervek egy kis javítással nagyszerűek lennének. - Bill

-Csak nem divattervező is vagy? - kérdeztem gúnyosan

-Csak jót akartam nem kell mindjárt keresztbe lenyelni. - Bill

-Oh tényleg? Le se férne az a nagy fejed. - én

-Jó tudni h Davidnek ilyen nagy képű lánya van. - Bill

-Fogd be a szád! - én

-Csak nem fáj az igazság? - Bill

-Hogy te milyen szemét vagy. - néztem rá dühösen

-Megjöttem. - hallottam meg apu hangját - Oh sziasztok. - lépett be hozzánk

-Itt a vendéged. - kaptam fel a cuccom

Majd felkaptam a cuccom és felmentem a szobámba.

Nagyon felhúzott ez az egész. Valahogy éreztem Bill nem lesz a szívem csücske. Elviselem a kritikát nem erről van szó, de akkor is  minek szól abba bele amihez köze sincs. Mintha attól el kéne olvadnom h ő az énekes apám bandájában, én meg a lánya vagyok, na és?

Miután kidühöngtem magam elmentem és lefürödtem. Mire végeztem apu ott ült az ágyamon.

-Szia. - mosolyogtam rá

-Min vesztettek össze Billel? - nézett fel rám

-Semmin. - én

-Az apád vagyok és jól ismerlek már. - David

-Csak elmondtam neki mihez tartsa magát, semmi több. - én

-Nem szeretném ha rosszba lennétek. - David

-Ha megjegyzi hol a határ, nem lesz gond. - én

-Jól van. Holnap együtt ebédelhetnénk. Mikor van ebéd szüneted? - David

-Fél 1kor - én

-Rendben, akkor majd elmegyek érted a sulihoz. - állt fel az ágyamról

-Ott fogok lenni. - mosolyogtam rá

-Most már hagylak aludni. Szép álmokat. - David

-Jó éjt. Szeretlek. - öleltem meg

Rám mosolygott majd kisétált a szobámból. Miután apu kiment még egy kicsit dolgoztam a terveimen majd leoltottam a lámpát és lefeküdtem aludni.

Reggel a telefonomra ébredtem fel. Kikeltem az ágyból majd lesétáltam a konyhába ahol mind a 4 srác ott volt meg persze apu is. Megpusziltam aput, intettem a fiuknak majd kikaptam a hűtőből a narancslevet és vissza vonultam a szobámba.

-Mindig ilyen reggel? - Tom

-Nem igazán. - David

-Egy szóval miattunk ilyen. - Tom

-Hozzá kell szoknia. Hisz eddig mindig egyedül volt itthon, most meg itt van 4 srác is. - David

-Biztos ez lehet a gond. - Gustav

-Elmentem majd várlak. - léptem be a konyhába

-Jól van kicsim. - mosolygott rám apu

-Sziasztok és jó munkát nektek. - én

Miután elköszöntem tőlük a gépemmel és a terveimmel együtt beültem az autóba és a suliba mentem de előtte beugrottam a kedvenc kávézómba ahol vettem egy kávét és friss péksütit.

Az órák rendesen és szokásosan teltek el. Valamelyik unalmasan pláne azok amelyikre nem szívesen járunk be. Már épp készültem menni a aulába ahol apu vár rám mikor az egyik tanár állított meg.

-Nicol. - szólt rám

-Igen? - fordultam felé

-Beszélni szeretnék magával. Rá ér most?- kérdezte

-Igen, persze. - én

Intett h menjek utána majd bementünk az egyik terembe és leültünk egymással szembe. Kíváncsi voltam mit akarhat hisz eddig sosem hivatott magával.

-Nem akarom sokáig fent tartani. Tudom h itthon van az apja. Arról akartam beszélni h néztem a ruha terveit és volna egy remek ajánlatom. - mondta

-Milyen ajánlat? - néztem rá

-Kiemelkedik a tehetsége divattervezőként. A legutolsó munkáját elküldtük egy neves céghez akik azonnal rendes állást ajánlanak magának. - mondta mosolyogva

-Teljes állást kapnék? - kérdeztem meglepődve

-Igen. Természetesen nem kell most válaszolnia. Gondolja át de nagy lehetőség lenne a számára. - mondta

-Át fogom gondolni. - mondta mire a telefonom kezdett el csörögni tudtam h apu az- Ha megbocsájtana mennék mert vár rám az édesapám.

-Menjen csak. Ha sikerült eldöntenie keressen fel. Viszlát az órán találkozzunk. - tette a kezét a vállamra majd ott hagyott

Egy kicsit elácsorogtam még ott magamban majd megráztam a fejem és elindultam az eredeti út irányomban. Apu a kocsinak támaszkodva várt rám és mikor kiléptem az ajtón rám mosolygott.

-Bocsi csak feltartottak. - pusziltam meg

-Nem gond. Mehetünk? - David

-Persze. - én

Majd beültünk az autóba és elmentünk az egyik közeli étterembe ahol kellemesen megebédeltünk közben elbeszélgetünk minden féléről. Arról viszont nem beszéltem apuval h milyen ajánlatot kaptam az előbb. Nem hiszem h örülne neki sőt biztos h nem örülne mert már erről egyszer esett szó közöttünk h ő nem szeretné h ebben a szakmában dolgozzam mert nem lenne biztos hátterem. De én nagyon szerettem és nagyon örülök ennek a felkérésnek. Minden álmom h divattervező legyek, h legyen egy saját cégem. De viszont meg akarom vele beszélni ezt hát ha azóta változott a véleménye erről az egészről és nem akarom kihagyni ebből.

-Hahó. - lengette meg előttem a kezét apu

-Tessék? - néztem rá

-Azt kérdeztem kérsz e desszertet. - David

-Jah persze jöhet. - én

-Jól vagy? Nagyon elgondolkodtál. - David

-Van valami amit meg akarok beszélni veled. - én

-Halljam. - mosolygott rám

-Mielőtt ki jöttem volna a suliból mondtam h megállított az egyik tanárom. - én

-Igen. Baj van a suliban? - David

-Nem dehogy. Nincs semmi gond. - én

-Hát akkor? - David

-Állás ajánlatot kaptam. - én

-Tényleg? Hol? - David

-Az egyik divat ügynökségen. Fő állásként felvennének mint divattervező. - én

-És ez ki intézte el? - David

-A tanárom. Elküldték az egyik munkámat és tetszett nekik. Tudom h nem szívleled ezt az egészet de én nagyon szerettem csinálni. Eltudom képzelni magam ebben a szakmában. - én

-Akkor már el is döntötted? - David

-Azt hiszem igen ez egy jó lehetőség nekem. Ki tudja mikor kapok újra ilyen ajánlatot. - én

-Helyes h elfogadott. Ez tényleg egy jó lehetőség h megmutasd magad. - David

-Azt hittem rosszabbul fogod fogadni. - én

-20 éves vagy nem dönthetek helyetted. És nagyszerű tervező lesz belőled. - David

-Köszönöm. - öleltem meg

-Rám számíthatsz. - puszilt meg

Át rágtuk ezt az egész dolgot és eldöntöttem még alszom rá egyet még úgy is h tudom el fogom fogadni. Meglepett h apu elfogadta nem gondoltam h tényleg ilyen lesz. De örültem neki a legjobb dolog volt ez az egész napomban. Mikor befejeztük az ebédet apu vissza vitt a suliba majd miután elköszöntünk egymástól mind ketten mentünk a dolgunkra...