Megírtam a leckéimet , aztán lefeküdtem az ágyamra , és bekapcsoltam a tv-t...Épp nagyban tv-ztem (este 7-kor) , amikor kopogtak az ajtómon:

-Tessék!-,Kiabáltam ki.

-Emma , valakik keresnek.-,Silvia , és benyitott.

-Kik?-,Én unottan , és ránéztem Silviára.

-A fiúk.-,mondta

-Nekik nem vagyok itthon.-,Mondtam , és újra a tv-re koncentráltam.

-De nagyon szeretnének veled beszélni...-,Silvia

-Addig nem fognak békénhagyni , amíg nem beszélek velük , igaz?-,Én , és sóhajtottam egy nagyot.

-Hát , valószínű , hogy nem...-,Silvia mosolyogva.

-Ok , csak legyenek gyorsak...-,én

-Renben , szólok nekik.-,Silvia , és kiment.Fél perc múlva hallottam ,hogy két ember baromi hangosan trappol felfelé a lépcsőn , aztán kishíján rámtörték az ajtót , olyan erővel kezdtek kopogni:

-Gyertek!-,Mondtam  , még mielött szegény ajtóból faforgácsot csinálnak.XD

-Emma!!!-,Kiabálták egyszerre , mikor beléptek a szobámba.

-Na jó!Tisztázzunk valamit:Bármennyire is annak látszom , nem vagyok süket .-,Én kicsit ijedten , mert nem semmi hangerővolt az , amin a srácok *beszéltek*.

-Öm , bocsi...Szóval mi csak bocsánatot akarunk kérni...-,Bill kicsit zavartan.

-Igen , és bár nem értettük , amit magyarul mondtál , gondolom , hogy nem dicsértél meg minket...-,Tom

 -Hát , nem éppen...-,Én , és kikapcsoltam a tv-t.

-Megértjük , ha most haragszol ránk...-,Tom

-...de reméljük , hogy jóvá tudjuk tenni valahogy...-,Fejezte be Bill Tom mondatát.

-Még kigondolom , hogy hogyan kell majd kiengesztelnetek...Bár Bill már amúgyis lóg nekem ...-,én

-Tényleg?Nem is mondta...-,Tom , és szúrósan Billre pillantott.

-Igen , mert semmi közöd a magánéletemhez!-,Bill egy kicsit megemelve a hangját.

-El ne kezdjétek megint , mert én esküszöm , hogy világgá megyek.-,én

-Dehogy mész!-,Bill , és odajött hozzám , aztán leült az ágyamra , és átölelt.

-Ok , ok , de kinyomod belőlem a szuszt!-,én

-Oh , bocsi...-,Bill , és engedett a szorításból.

-Kössz.-,Én , mikor már újra kaptam levegőt.XD

-Akkor nem haragszol ránk?-,Tom

-Nem , nem haragaszom , csak legközelebb ne elöttem filézzétek ki egymást.-,Én már mosolyogva.

-Ok...Akkor én most inkább megyek...:)-,Tom , és elment.

-Tényleg ne haragudj!-,Bill , és megcsókolta a nyakam.

-Nem haragszom.:)-,Én , aztán feléfordítottam a fejem (Mert az ölében ültem.) , és megcsókoltam...Ez a csók egy idő után egyre hosszabb lett , aztán csókból átment csókolódzásba...Végül már teljesen felé fordultam , és ledöntöttem az ágyra , így én kerültem felülre , ám ezt ő nem tűrte sokáig , és fordított a helyzeten.

-Szeretlek!-,Mondta két csók között.

-Én is téged!-,Én , aztán átöleltem a nyakát , ő pedig rátette a jobb kezét az arcomra , a bal kezével pedig az ágyon támaszkodott.Kb. 5 perc múlva Bill megszólalt:

-Emma!Nem kéne abbahagynunk?-,Bill , és egy picit elhúzódott tőlem.

-De , lehet...-,Én , és felültem , úgy , hogy Billel pont szembe voltunk.

-Szeretlek!-,Néztem a gyönyörűen csillogó barna szempárba , és zavartan egy puszit nyomtam a szájára , amit ő egy mosollyal viszonzott.

-Én is téged!:))-,Bill , és a szemembe akart nézni , ám az én tekintetem máshol járt...A szemem megakadt az ajkain , amit ő észrevett.

-Mit nézel?-,Bill kíváncsian.

-Oh , ööö , semmit.-,Ráztam meg a fejem , és elpirultam...