Amint kiléptem az épületből , megláttam Bill autóját , de mielött odaérhettem volna , valaki a nevem kiáltotta:

-Emma!Várj egy kicsit!-,Karl , mire én megfordultam.

-Igen?-,én

-Öm , otthagytad a matek könyved.-,Karl

-Köszönöm.Holnap találkozunk.Szia!-,Próbáltam "menekülni".

-Várj egy kicsit!Van programod hétvégére?-,Karl

-Igen , van.Miért?-,én

-Mert , arra gondoltam , hogy elmehetnénk valahova ketten , de ha van programod , akkor mindegy.-,Karl szomorúan.

-Hát , sajnálom , de már van programom , boccs.-,én

-Ok , akkor holnap.-,Karl , és adott egy puszit az arcomra , aminek Bill nem nagyon örült , mivel ő a kocsiból látta az egészet.

-Szia!-,Ültem be mellé.

-Szia!-,Bill egy picit mérgesen.

-Mi a baj?-,én

-Ki volt az a srác , aki itt puszilgatott?-,Bill , de nem nézett a szemembe.

-Karl , a padtársam.-,én

-És miért puszilgatott?-,Bill egyre dühösebben.

-Nem tudom...Kicsit furcsa volt ma...Egész nap engem nézett...Őszintén szólva eléggé idegesített...-,én

-Akkor miért nem koptattad le?-,Bill , miközben elindultunk.

-Hogy koptathattam volna le , mikor mellette ülök?-,én

-Nem az órán , hanem most.-,Bill

-Mert nem tudtam...-,én

-Aha...-,Bill

-Te nem hiszel nekem?Ennyit a bizalomról...-,Én sértődötten.

-Hiszek neked , csak idegesít , hogy egy másik srác az iskola elött puszilgat , meg egész nap téged bámul...-,Bill

-Te féltékeny vagy?-,Én mosolyogva.

-Lehet...Talán...Igen , de rád ki ne lenne féltékeny?-,Bill idegesen.

-Jól van , nyugi...Nem kell féltékenynek lenned , nem tetszik a srác...Nagyon nem az esetem...-,Én , és rátettem a kezem a lábára.

-Miért nem?-,Bill , és egy pillanatra rámnézett.

-Mert túl átlagos...Nincs benne semmi egyedi...-,én

-Bennem talán van?-,Bill

-Igen , és nem csak a külsőd egyedi , hanem a viselkedésed is , ez tetszik benned.:)-,én

-Szóval nincs okom féltékenynek lenni?-,Bill , mikor már a házunk elött voltunk.

-Nem , nincs.-És adtam egy puszit a szájára.-Akkor segítesz megírni a leckét?-,Én boci szemekkel.

-Persze.:)-,Bill , és megcsókolt , aztán bementünk.

-Megjöttünk!-,Kiabáltam , mikor bementünk a házba.

-Sziasztok!-,Anna

-Hello!:)Többiek?-,én

-Lis elment Silviával vásárolni.-,Anna

-És te hogy hogy itthon vagy?-,Bill

-Hát...-,Anna , de ekkor megjelent mögötte Gustav.

-Sziasztok!:)-,Gustav

-Oh , már értem...-,Bill

-Na , akkor mi nem is zavarunk...Felmegyünk leckét írni.:)-,én

-Ok.-,Anna és Gustav , aztán Billel felmentünk a szobámba.

-Mivel kezdjünk?-,Bill , mikor már bent voltunk.

-Szerintem a matekkal...Az tart a legtöbb ideig...-,Én a számat húzva.

-Ok...-,Bill , aztán leültünk , és megcsináltuk a leckéket...Kb. 2 órát tartott , mire készen lettünk , és utána lefeküdtünk tv-zni.

-Köszi hogy segítettél!:)-,Én , és főléhajoltam.

-Szívesen!-És megcsókoltam.-Na , megint kikezdesz a tanárbácsival?-,Bill vigyorogva.

-Talán van valami kifogása ez ellen a tanárbácsinak?-,Én mosolyogva , és egy picit elhúzódtam tőle.

-Háááát...