Nincs egy átlagos családom. Magam sem vagyok átlagos. 20 éves vagyok és művészeti fősulira járok, divat tervező szakon, de mindig is a zene érdekelt de szoros kapcsolatot tápláltam a modellkedésben is ami kezd összejönni hisz a suli mellett próbálom a saját utamat keresni és felvettek egy modellügynökséghez ahol elég sok munkát kapok. Igaz apám nem igazán örült neki de hát ő már csak ilyen mindig is féltett bármitől de nem csücsülhetek otthon a sarokban apucira várva élnem kell a saját életemet.  Az anyámat sosem ismertem ott hagyott engem apámnál aki egy híres bandát menedzsel de annyira óv ettől az élettől h nem ismerem a banda tagokat. A nevem Nicol Jost, az apám David Jost. A banda neve pedig amit menedzsel a Tokio Hotel. No de azért ne higgyétek azt h nem ismerem azt  a négy srácot akikkel apám foglalkozik mert a kíváncsiságom erősebb mint apámnak ellenállni. Berlinben lakunk de főként egyedül vagyok hisz apuék mindig úton vannak ez azért kicsit gáz de hát ha egyszer valakinek az édesapja egy világhírű bandát menedzsel nincs egy könnyű élete. Nekem sincs. Sok mindenen mentem keresztül és sokat kellett azért küzdenem h az életem rendben legyen és a suliban ne az legyen a téma h milyen az én családi hátterem. Nehéz volt bírni vele de aztán elfogadták. Nincs sok barátom hisz nem tudhatom kiben bízhatok meg igazán. Egyetlen egy igazi barátom van Tina aki kis korom óta ismerek.

Egyik nap...

Egy nehéz este után voltam. Valamikor hajnalban estem haza és egy kisebb fürdés után ágyba is dőltem. Délután kettő körül ébredtem fel de akkor is egy nagy csörömpölésre. Ijedten ültem fel az ágyban és ki kelve az ágyból elindultam h megkeressem a hang forrását úgy ahogy voltam. Egy elég rövid sort és egy trikó. Mikor leértem a nappaliba és megláttam aput aki épp a feldöntött vázát próbálta össze szedni.

-Apu. - ordítottam el magam majd oda rohantam hozzá és nyakába ugrottam

-Szia. - ölelt át és megpuszilt

-Hogy kerülsz ide? Nem is mondtad h haza jössz. - néztem rá

-Mielőtt ezt kitárgyalnánk nem öltöznél fel nem egyedül jöttem. - pillantott a hátam mögé

Hátra néztem és 4 szem pár szegeződött rám. És kik voltak azok hát a Tokio Hotel tagjai.

-Hadd mutassam be neked a srácokat. Bill, Tom, Georg és Gustav. Fiúk őt is a lányom Nicol. - David

-Nyky apu, Nyky. - néztem rá szúrósan

-Oké oké akkor Nyky. - forgatta meg a szemét mosolyogva

-Sziasztok. - mosolyogtam a négy srácra

-Szia. - jött az egyhangú válasz

-Menj fel és öltözz fel. - zavart fel az emeltre apu

-Máris. - nyomtam egy puszit az arcára majd felszaladtam az emeltre h felöltözzem

-Sosem meséltél arról h van egy lányod. - mondta Bill mikor eltűntem

-Ez egy olyan dolog ami a magánéletemhez tartozik. Védem őt amitől csak tudom. David

-Tőlünk is? - Tom

-Nem dehogy csak eddig nem éreztem úgy ideje közölni veletek h van egy lányom. - David

-És ennek most jött el az ideje? - Tom

-Igen. - David

-És hol van a feleséged? Nyky édesanyja? - nézett körbe Bill

-Sosem voltam nős. Együtt voltam egy lánnyal akivel komolyabbra fordult a kapcsolatom de nem házasodtunk össze. Megszületett Nyky és egyik nap arra keltem h ott sír mellettem az anyja meg sehol. Ez már 20 éve volt. - David

-Egyedül nevelted fel? - Georg

-Igen, nehéz volt de semmi sem jobb ha van egy lányod akit szeretsz. - David

-De a mi kapcsolatunk több mint apja lánya. - mondtam mosolyogva

-No igen. - mosolygott rám

-Komolyra fordítva a szót most már megtudhatom h h itt vagytok? Mindig azt mondtad nekem h nem ismerhetem meg őket most meg egytől egyig itt ülnek. - ültem le az egyik fotelba

-Véget ért lassan a turnénk még van két koncert amik itt lesznek már az országban utána pedig neki fogunk az új album készítésének. - David

-Igen de még mindig nem értem. - én

-Sokat lesznek itt a srácok és nem akarom azt h idegenek legyetek egymásnak. - David

-Akkor minden nap itt lesznek? - én

-Itt. - David

-Oké. Nekem mindegy. - én

-És míg el nem felejtem két hét múlva nyaralni megyünk. - David

-Ti? - én

-Ők is jönnek meg te is. - David

-Komoly? - néztem rá meglepődve

-Elég kevés időt töltöttünk egymással és egy két hetes pihenés jót fog tenni mindannyiunknak. De persze csak akkor él ha minden vizsgád meg lesz. - David

-Nem már. Úgy is meg lesz. - vigyorogtam rá

-Ebben biztos vagyok. - David

-De ha most nem baj mennék mert fotózásom van és a suliba is be kell mennem. - én

-Persze menj csak. - David

-Örülök h megismertelek titeket. - mosolyogtam a négy srácra

-Mi is örülünk. - Bill

Dobtam egy puszit apunak majd felkaptam a táskám és a kocsi kulcsom majd elmentem a fotózásra.

Míg én a fotózáson töltöttem a napomat eközben otthon David ki osztotta a fiúkra a szabályokat.

-Azt azért szeretném leszögezni főleg veled Tom. Ő a lányom és nem szeretném ha olyan dolog lenne köztettek amit nem szeretnék. Egy szóval csak barátság lehet köztettek semmi több. - David

-Oké nem pályázom rá de biztos van barátja egy ilyen szép lánynak. - Tom

-Nem sok ideje van erre pláne a modellkedés és a suli mellett. - David

-És te mit szólsz ahhoz h modellkedik? - Bill

-Nem rapesedtem az örömtől de szereti csinálni és jól is csinálja. Ha nem csinálná jól nem kérnék fel annyiszor különböző fotózásokra. - David

-Az biztos. - Bill

Letisztáztak minden fontos dolgot a bandával és minden mással kapcsolatba majd elváltak útjaik és haza mentek.

Eközben én végeztem a fotózáson és a suliba mentem ahol össze futottam Tinával.

-Szia. - pusziltam meg barátnőmet

-Szia. Azt hittem már nem is jössz. - Tina

-Fotózásom volt nem rég végeztem. - én

-Na és mi újság tegnap óta? - Tina

-Apám haza jött. - én

-Tényleg? - Tina

-Igen. Reggel nagy csörömpölésre ébredtem. Lementem h megnézzem ki az és apu volt. Levert egy vázát. - nevettem

-Tipikus. Mindig eltör valamit mikor haza ér. - nevetett Tina

-De nem csak ő volt ott hanem elhozta a srácokat is és bemutatta nekem. - én

-Mi a fene? Mi lelte h erre vetemedett? - harapott bele az almájába

-A srácok az otthoni sutdióba fogják felvenni az albumukat és nem akarta h idegenek legyünk egymásnak. És a legjobb két hét múlva nyaralni megyek apuval na meg a srácokkal. - én

-Oh te kis mákos. Azt hiszem sűrűbben fogok átjárni hozzátok. - Tina

-Nem hiszem h alkalmunk lenne bármire is. Nekem szerintem messziről kerülni kell őket. Már azon se lepődnék meg ha apu azt mondta volna neki h tilos hozzám bármi nemű érzelmeket táplálni. - én

-Ki nézzem belőle. - Tina

-Én is. - én

-És akkor most mi lesz? Valahogy nem te volnál ha nem a tilosba járkálnál. - vigyorgott rám

-Jó kis lány leszek. - én

-Oh jaj ne. Mindjárt ránk szakad a plafon. - nevetett fel

-Fogd be. - löktem meg nevetve

-Menjünk orrára mert Mrs. Bink megint egy rakat feladatott ad ha nem érünk be időbe. - Tina

-Így is úgy is. Utál az a tanár. - én

-Még jó h nem kell ebből a tárgyból vizsgáznunk. - Tina

-Tuti megbuktatna. - én

-Na igen. - Tina

Majd felkeltünk a padról és bementünk a termünkbe. Sajna a tanár után értünk be és szokásos hadoválás és kiabálás után vigyorogva ültünk le a helyünkre. Nem szerettük ezt az órát és nem is tudjuk minek vettük fel de erre a kis időre nagyon fölösleges másikra átmenni ezért elviseljük a minden napos ordítozást Mrs. Binktől.

5 órakor léptünk ki a fősuli kapuján majd egy kis vásárlás után elköszöntem Tinától és haza mentem ahol senki sem volt. No igen apu a dolgait intézte a szokásos haza térési dolgait. Lecuccoltam a szobámba átöltöztem egy kényelmes ruhába majd össze dobtam valami vacsinak valót. Mikor kész lettem a vacsorámmal a kezembe a tv elé települtem le és miközben táplálkoztam megcsináltam azt a tömérdek házit amit feladtak. De ahogy a felét megcsináltam és próbáltam a legjobbat kihozni a terveimből váratlanul csöngetett valaki. Felültem a kanapén és elindultam h ajtót nyissak de mikor kinyitottam meglepődtem az ott lévő személyen...