-Jó!-,Bill , és még távolabb húzódott tőlem.

-Ha ennyire utálod , hogy mindig kinevetlek , nem köteklező itt maradnod...-,én , még mindig háttal , de nem gondoltam komolyan .

-Ok , akkor inkább elmegyek.-,Bill , aztán felállt , és kiviharzott a szobámból...Pár másodpercig néztem az ajtót , amit a ímént csapott be maga után , aztán sírva fakadtam.Nemsokára Anna jött be a szobámba.

-Hogy hogy Bill ilyen gyorsan elment?-,Anna (Nem látta , hogy sírok , mert háttal feküdtem neki.)

-.....-,Nem szóltam semmit , csak sírtam tovább.

-Emma!Mi a baj?-És odajött hozzám.-Jézusom!Te sírsz?Mi történt?Mit csinált Bill?-,Anna ijedten.

-Nem ő , hanem én!-,én , és mégjobban sírtam.

-Dehát mi történt?-,Anna

-Mebántottam.-,én

-De mivel?-,Anna , és elmeséltem neki , hogy min sértődött meg Bill , és hogy miért ment el.

-Meg fog bocsátani , ne aggódj!-,Anna , és átölelt.

-De most utál!-,Én , és elkezdtem hangosan sírni.

-Jaj , dehogy utál!Csak most meg van egy kicsit sértve...5 perc , és elfelejti...-,Próbált nyugtatni.

-Gondolod?-,Én szipogva.

-Persze...-,Anna , aztán ő is lefeküdt az ágyamra , és beszélgettünk.Egész nap bent voltam a szobámban , csak a mosdóba mentem ki.Este 9-kor elmentem zuhanyozni , mert nem volt kedvem semmit se csinálni.Fél 10-kor már ágyban voltam , és újra elkezdtem síni.Eszembe jutottak a nyaralóban történt dolgok...Eszembe jutott , amikor Bill először mondta , hogy:Szeretlek!Ezektől az emlékektől csak még jobban elkezdtem sírni , amikor hallottam , hogy valaki jön fel a lépcsőn , és egy kis idő múlva kopog az ajtómon.Nem szóltam semmit , csak az ablak felé fordultam , és még mindig sírtam.Miután nem válaszoltam a kopogásra , hallottam , hogy bejött valaki , és becsukta maga után az ajtót , majd az ágyamhoz jött.

-Emma!Ébrenvagy?-,Hallottam Bill szomorú hangját.

-Igen...-,Mondtam neki sírástól rekedtes hangon.

-Ne haragudj a ma délelöttiért...Nem akartalak megbántani.-,Bill , és leült az ágyamra.

-Te ne haragudj!-,Én , de nem fordultam meg.

-Miért haragudnék?Én voltam bunkó veled...-,Bill , és éreztem , hogy nem jön közelebb hozzám...Talán félt...

-Jogosan haragudtál rám...-,Én , és egy könnycsepp gördült le az arcomon , amit ő észrevett , és odahajolt hozzám.

-Tudom , hogy most miattam sírsz...És ez szörnyű érzés!...-,Bill , és hallottam a hangján , hogy mennyire szomorú.

-Nem miattad....hanem amiatt , hogy megbántottalak.-,mondtam

-Nem bántottál meg...Nem tudom , miért viselkedtem így.-,Bill , és remegő kézzel megsimogatta a hátam.

-Nem felejthetnénk el?-,Én kicsit félve.

-De , felejtsük el...-,Bill már egy picit jobb kedvűen , mire megfordultam , felültem , és átöleltük egymást.

-Ne haragudj!-,Én zokogva.

-Te se!-,Bill már sírva , és a holdfényben  megcsókolt.(Mivel nem volt felkapcsolva a lámpa , csak a holdfény világított be az ablakomon.)

-Hogy jutottál be?-,Kérdeztem egy kicsit késöbb.

-Lisa mondta , hogy hol van a pótkulcs.-,Mondta , de nem engedett el.

-Itt alszol?-,én

-Ha szeretnéd...De te is átjöhetsz a lakásunkba...Mármint ahol Tommal ketten lakunk...Ő ma Sarahnál lesz , szóval üres a lakás...-,Bill

-Az az igazság , hogy elég fáradt vagyok , és ma inkább itt aludnék , ha nem baj.-,Én , de kicsit féltem , hogy erre mit fog lépni.

-Ok.-,Bill , aztán lefeküdtünk aludni.Reggel 7-kor Anna nyitott be kopogás nélkül a szobámba.Miután látta , hogy egymást átölelve alszunk , boldogan ment ki a szobából , és átment Lisahoz.

-Lisa!Ébredj!-,Anna

-Mi van?-,Lisa álmosan.

-Emma és Bill kébékültek.-,Anna boldogan.

-Honnan tudod?-,Lis , és felült.

-Gyere , és meglátod!-,Anna , aztán Lisaval átjöttek hozzánk.Mi még mindig aludtunk.

-Úgy tűnik , minden rendben.-,Lisa , aztán kimentek , és óvatosan becsukták maguk mögött az ajtót...