Reggel 8-kor ébredtem fel. Felkeltem az ágyból, majd lementem a konyhába, ahol elkezdtem reggelit készíteni. Mikor kész lettem felmentem az emeltre és bementem a fürdőbe, majd gyors megfürödtem, mire végeztem a fürdéssel és felöltöztem, addigra David is felébredt, mire le értem a konyhába, addigra ő már nagyban reggelizett.
-Jó reggelt kicsim. - adtam puszit az arcára
-Jó reggelt! - David - Mikor megyünk apához?
-Nem sokára kicsim. -én
-Jól van. - David
Majd leültem én is David mellé és elkezdtem reggelizni. Mikor befejeztük a reggelit David felment és felöltözött, én pedig elpakoltam a dolgokat.
Két óra elteltével megjöttek Robék, majd bepakoltunk a turnébuszunkba és útnak indultunk. Út közben Katyt és Nicolt is felvettük.
Az út nagyon hosszú volt. Másnap értünk oda. Elmentünk a hotelhez, ahol megszállunk, majd mikor odaértünk kiszállt mindenki és bementünk a hotelbe, ahol a recepcióhoz mentünk.
-Jó napot! -recepciós
-Jó napot! 4 szoba lett nekünk lefoglalva. - Tim
-Igen, már vártuk önöket. Tessék itt a szobák kulcsai. - recepciós
-Köszönjük. - Tim és elvette a kulcsokat
-Kérdezhetnék? - álltam meg Tim mellett
-Persze, miben segíthetek? - recepciós
-A Tokio Hotel tagjai ebben a hotelben szálltak meg? - én
-Sajnálom, de az ilyen típusú infókat nem mondhatok. - recepciós
-Nem vagyok fanatikus rajongó, csak a férjem bandáját szerettem volna megtudni, hogy itt vannak e ebben a hotelben. - én
-Oh, bocsánat, nem tudtam, hogy az egyik tag a férje. Akkor ezen esetben, igen ebben a hotelben szálltak meg még 2 nappal ezelőtt. Esetleg felszóljak nekik? -recepciós
-Nem nem kell, köszönöm. - én
-Rendben, ahogy gondolja. - recepciós
-Jössz Nyky? - Tim
-Persze megyek. - én
Majd felementünk mindannyian a szobákhoz. A 2. emeleten voltak a szobák amit Tim kivett nekünk. Rob, Rick és Pete egy szobában voltak. Tim különszobába, ahogy Katy és Nicol és persze David és én is külön szobában voltunk. Bement mindenki a saját szobájába, majd lecuccoltunk.
Már két órája megérkeztünk és elfoglaltuk a szobáinkat és David már nagyon nem bírt magával. Már nagyon szerette volna látni az apját.
-Anyu! Mikor megyünk apához? - nyafogott David
-Majd később. - én
-De mégis mikor? - David
-David, nyugi. Majd szólok mikor megyünk. - én
-Jól van. - ült le durcázva David az ágyra
-Ne durcázz nekem, mert így nem megyünk apához. - néztem Davidre
-Jaj ne, inkább befejezem. - David
-Én is így gondoltam. - mosolyogtam rá
Majd bekapcsoltam Davidnek a tv-t, aki rajzfilmeket kezdet el nézni. Míg David el volt én addig befejeztem a pakolást.
Eközben a srácoknál:
Rick épp Timhez igyekezet, mikor egy ismerős alak jött vele szembe, még hozzá Tom. Mikor Rick észre vette Tomot, megpróbált elfordulni, hogy Tom ne vegye észre, de már késő volt, mert Tom meglátta és oda ment hozzá.
- Rick. Te mit keresel itt? - nézett rá Tom Rickre értetlenül
-Áh hello Tom. Hogy én mit keresek itt? Pár dolgot el kell intézni a bandával kapcsolatban. - Rick
-Értem. Nyky nem jött veled, véletlenül? - Tom
-Nem. Ő otthon maradt most. - Rick
-Kár. És mi újság a bandával és a cd-vel? ki jött már? - Tom
-Igen, ki jött már. Tegnap került a boltokba. - Rick
-Oh az remek. - Tom
-Nekem most mennem kell, biztos össze futunk még. - Rick
-Biztos. meddig leszel itt? - Tom
-Csak pár napot. - Rick
-Értem. - Tom
-Akkor hello. - Rick
-Hello. - Tom
Majd elváltak útjaik. Tom ment a saját szobájába, Rick pedig eljött az én szobámhoz. Mikor oda ért bekopogott.
- Sya Rick. - köszöntem mikor kinyitottam az ajtót
-Sya. Csak akartam szólni, hogy most találkoztam az uraddal. - vigyorgott Rick
-De ugye nem mondtad neki, hogy David és én is itt vagyunk. - én
-Nem dehogy. Tudom, hogy megakarod lepni és nem akarom elszúrni a meglepit. - Rick
-Oh, köcce. - öleltem meg Ricket
-Nincs mit. Na de most megyek. Timmel akartam beszélni, mielőtt Tommal nem találkoztam. - Rick
-Jól van, majd valamikor átnézek. - én
-Oké. Sya. - Rick
-Sya. - én
Majd elment. Becsuktam az ajtót, majd visszamentem Davidhez, aki időközben elszundított. Elmosolyodtam, majd betakartam őt, adtam egy pusyt az arcára és kikapcsoltam a tv-t.
Kis idő elteltével felhívtam Katyt.
-Sya. Mond. - Katy
-Sya. Át tudnál jönni a szobámba Davidre vigyázni? - én
-Persze. Egy perc és ott vagyok. - Katy
-Köszi. - én
-Nincs mit. - Katy
Majd letettük.
Bő egy perc elteltével Katy és Nicol álltak az ajtóban.
-Köszi, hogy vigyázol rá. - én
-Nem tesz semmit. És merre mész? - Katy
-Már olyan rég voltam itt Magyarországon, hogy muszáj megnézzem az elvesztett kisfiam sírját. - én
-Jaj sajnálom, hogy rá kérdeztem, nem tudtam. - Katy
-Ne sajnáld, nem tudhattad, de ne aggódj semmi baj nincs. Már fel tudtam dolgozni. - én
-Jól van. - Katy
-Na de én most megyek, majd igyekszem nem sokáig maradni. - én
-Addig leszel el ameddig csak akarsz, szívesen vigyázok Davidre és Nicolal jól el lesz. - mosolygott katy
-Jól van. Akkor sya. - én
-Sya. - Katy
Majd adtam egy-egy pusyt Katynek és Nicolnak, majd elindultam a temetőbe, ahol már egy másfél éve nem voltam.
Fél óra alatt oda is értem, de mikor oda értem a fiam sírjához észre vettem a távolból egy alakot a sírnál. Mikor kicsit közelebb értem észre vettem, hogy Tom az. Mivel nem akartam elrontani a meglepijét, ezért inkább nem mentem oda, csak néztem őt ahogy ott áll a sír mellett és egy csokor fehér liliomot helyezett a sírra. Annyira jól érzéssel töltött el, hogy Tom kijött ide. nem gondoltam volna, hogy emlékezett volna még rá, hisz mióta itt voltunk azóta nem is beszéltünk róla. Még egy jó darabig néztem őt, majd lassan vissza indultam a hotelbe, de mielőtt vissza mentem volna sétáltam egyet a parkban, ami a hotelnél van.
épp nagyban sétálgatok és szépen elbámészkodtam, mikor is nekem jött valaki, vagyis inkább én mentem neki, és ennek az lett a következménye, hogy én a földön kötöttem ki.
-Jaj, nagyon sajnálom. Nem figyeltem. - szólt meg egy srác, méghozzá németül, majd a kezét nyújtotta, hogy fel segítsen
-Semmi baj, nekem kellett volna vigyázni. - álltam fel a földről, de mikor felálltam Billel találtam szembe magam
-Nyky? Jézusom, te mit keresel itt? - ölelt szorosan magához Bill
-Elmondanám, ha elengednél. - én
-Bocsi. - engedett el
-Semmi gond. - én
-Na de mesélj, higgy kerülsz ide? És miért nem szóltál? - Bill
-Azért nem szóltam, mert meglepinek szántam. Megakarom lepni Tomot avval, hogy David és én itt vagyunk. - én
-Oh, értem. - vágott szomorú arcot Bill
-Mi a baj? - én
-Semmi, inkább hagyjuk. Örülök, hogy látlak. De most megyek. És ne aggódj Tomnak nem szólok semmit, hogy itt vagy. - Bill
Majd adott egy pusyt arcomra és elment. Én meg csak ott álltam a park közepén ás néztem ahogy Bill elmegy. Nem értettem, hogy mitől lett hirtelen ilyen rossz kedvű Bill. Miután észbe kaptam visszamentem a hotelba.
Épp megyek fel a lifttel, mikor beugrott, hogy mi is lehet Billnek a baja. Talán még mindig érez irántam valamit Bill. Még mindig szeret?
Ezekkel a gondolatokkal mentem be a szobámba.
-Megjöttem. - én
-Sya anyu. Hol voltál? - támadott le David
-Sya kicsim. El kellett intéznem valamit. - én
-Megyünk apához? - David
-Jaj. - én
-Na? Menjünk apához. - David
-Rendben, de először átöltözöm. - én
-Jó, de siess. - sürgetett David
-De sietős valakinek. - mosolyogtam Davidre
Majd bementem a fürdőbe és gyors átöltöztem. Mikor végeztem kimentem a fürdőből, majd Daviddel együtt lementem a recepcióhoz, ahol megkérdeztem Tom szobáját.
-Jó napot! Miben segíthettek? - recepciós
-Jó napot! Tom Kaulitz szobáját szeretném megtudni. - én
-Sajnálom, de Kaulitz úr nem tartózkodik a hotelben. - recepciós
-És meg tudja mondani, hogy mikor jön vissza? - én
-Sajnálom, de nem tudom. - recepciós
-Azért köszönöm a segítségét. - én
-Esetleg hagy neki üzenetet? - recepciós
-Csak annyit mondjon neki, hogy jöjjön fel a 210-es szobához. Azt ne tessék megmondani, hogy miért, meg hogy kihez, csak annyit mondjon neki hogy jöjjön fel. - én
-Rendben. Amint ide ér, fel küldöm önhöz. - recepciós
-Köszönöm. Viszlát. - én
-Viszlát. - recepciós
-Gyere David. - szóltam oda Davidnek, aki leállt egy kislánnyal játszani
-Megyünk apához? - csillant fel David szeme
-Sajnálom kicsim, de apa nincs a hotelben, de majd fel jön hozzánk. - én
-Jól van. - David
-Nincs kedved sétálni egyet? - én
-De van. - David
-Akkor menjünk, gyere. - fogtam meg a kezét
Majd elindultunk ki a hotelből és elindultunk sétálni a városban. Épp nagyban sétálgatunk és nézelődünk, mikor egy pár tini kezdet el felénk futni. David annyira megijedt, hogy inkább felvettem.
-Nyky. Kérhetnénk egy autogramot. - támadtak le a lányok
-Lányok, lányok, nyugi. Persze adok mindenkinek. - mosolyogtam rájuk
Majd elém tettek mindannyian egy-egy papírt, amit aláfirkantottam.
-Köszi szépen. Olyan jó, hogy így szemtől szembe láthatunk. Imádjuk a zenédet. - lelkendezett az egyik lány
-Oh ennek örülök. De nekünk most már mennünk kell. - én
-Mielőtt elmennétek kérdezhettek valamit? - másik lány
-Öhm, persze, nyugodtan. - én
-Pontosan mióta vagytok együtt Tommal? Mert ahány oldalt néztem rólad, mindig más és más volt ki írva. - lány
-Pontosan 4 éve, hogy együtt vagyunk már, abból kettő év, úgy hogy házasként. - én
-Köszi szépen, hogy válaszoltál és az autogramot is nagyon köszi. - lány
-Nincs mit. Remélem a koncin ott lesztek. - én
-Igen, 100% hogy ott leszünk. A koncijaidat nem hagynánk ki semmi féleképen. - lány
-Akkor a koncin remélem még össze futunk. Sziasztok. - én
-Szia. - köszöntek el mindannyian
Majd David és én még egy darabig sétáltunk, majd vissza battyogtunk a hotelba...