-Szia!-,valaki.Én csak mereven álltam , és néztem az illetőt.

-Te meg mit keresel itt?-,én felháborodva.(angolul beszéltem , merthát ez az anyanyelve)

-Látom , nagyon örülsz nekem...-,John , és közelebb jött.

-Hagyj békén!-,én , és arréb mentem.

-Most mi a baj?Pár hónapja még nem így viselkedtél.-,John , és már idegesítően közel jött hozzám.

-Az , hogy egy tetü vagy !Akkor lássalak , mikor a hátam közepét!-,én megemelve a hangom.

-Ne legyél már ilyen!-,John , és a derekamnál fogva magához rántott.

-Engedj el!-,én

-Azt már nem cica!-,John , és lesmárolt.Amint sikerült kiszabadulnom egy pillanatra a karjaiból , elkiáltottam magam:

-Biiiiiiiiiiiiill!!!!!Segííííííts!-,én , de John befogta a számat.Szerencsére Bill meghalotta a kiáltásom , és odarohant.

-Hé!Engedd el!-,Bill , és egy határozott mozdulattal lerántotta rólam Johnt.

-Hát te meg ki a franc vagy?-,John , miután feltápászkodott a földről.

-Emma barátja!-,Bill elég idegesen.

-Oh , szóval ezzel a kis b*zival jársz?Hogy te milyen szánalmas vagy!-,John röhögve

-Te meg egy akkora paraszt , amekkorát még a föld nem hordott a hátán!!!-,én kikelve magamból.

-Végülis jól jártál vele.Ő biztos nem akar tőled semmit!-,John gúnyos kacajjal.

-Ahogy elnézem te egy monoklit akarsz a szemed alá!-,Bill (németül , mert kiderült , hogy John is beszél németül)

-Jaj de féklek!Le ne üssön már egy kis....-,John , de nem tudta befejezni , mert Bill a következő pillanatban úgy szemenvágta , hogy kishíján fölnyalta a padlót. XD(kellett neki ugrálni... XD)

-Te kis szemét!Most megfizetsz !-,John , és elindult Bill felé.Hirtelen közéjük  ogrottam.

-Takarodj innen , ha nem akarsz nagyobbat kapni , mint amekkorát ő fog!-,John ordibálva.

-Ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni , tudod hol leszel???2 méter mélyen a föld alatt!!!-,Bill teljesen kikelve magából , mire John egy kicsit megijedt.-Gyere!-,fogta meg Bill a kezem , és elvitt onnan.

-Jól vagy?-,kérdezte a szemembe nézve , mikor már kiértünk az állatketből.

-Igen....-,mondtam.

-Ki volt ez a srác?-,kérdezte Bill nyugodtan.

-Ez John volt.Már meséltem róla...-,én , és elkezdtem sírni.

-Jól van , nyugi!Semmi baj!Itt vagyok!-,Bill , és szorosan megölelt.

-Ha te nem jössz , nem is tudom mi történt volna.-,én , még mindig zokogva.

-Cssss!Nem bántott?-, kérdezte , és rámnézett....Lesütöttem a szemeimet...-Mit csinált veled?-,kérdezte idegesen.

-Lesmárolt...-,én , és megijedtem , hogy most Bill mit fog csinálni.-Én nem akartam , mondtam neki , hogy menjen el , de egyre csak közelebb jött , és...és-,én fuldokolva a sírástól

-Nem a te hibád!Nyugodj meg!-,Bill , és újra megölelt.

-Mejünk haza!-,én , szipogva.

-Rendben.-,Bill , aztán átölelt , és hazamentünk.Mikor hazaértünk , lepakkoltuk a cuccainkat , aztán bementünk a szobámba , lefeküdtünk az ágyra , és csak néztük a plafont.A csendet Bill törte meg:

-Ha nem akarod , hogy most itt legyek , vagy hozzádérjek , akkor én megértem.-,Bill , és már épp állt volna fel , de én megfogtam a kezét.

-Ne menj el!...Kérlek!-,én , és egy könnycsepp csordult le az arcomon.

-Rendben.Itt maradok melletted...Ok?-,Bill , és a szemembe nézett.

-Ühüm...-,én , és megöleltem.Egész nap tv-ztünk , és ettünk.Kb. este 8 óra fele hallottuk , hogy valakik bejönnek az ajtón...