Az ajtót udvariasan kinyitotta előttem, de semmit nem láttam a terembe mert teljes sötétség volt.

-      Biztos ide kellet jönnünk? – fordultam Nándihoz

-      Ez az egyetlen dupla ajtó a folyóson! – mikor ezt kimondta felkapcsolták a villanyt és elég sok ember kiabálta azt nekünk, hogy gratulálunk

A szüleink jöttek oda először.

-      Anya? Apa ez meg mi?

-      Az eljegyzési partitok! Jani és Margit találta ki mi csak segítettünk nekik!

-      Köszönöm! – öleltem magamhoz mindkét szülőmet

-      Gratulálunk! – jött oda Nándi szülei

-      Gratulálunk!

-      Mi meg köszönjük maguknak ezt a kis meglepetést!

-      Mostantól tegez nyugodtan!

-      Akkor köszönöm szépen! – mosolyogtam

Már mindenki azon volt, hogy kiderítse mikor lesz az esküvőnk, de szerintem még az jóval odébb van! Sokan sajnálatukat is ki nyilvánították a kisbabám elvesztése miatt. Mikor oda jöttek már nem fogott el a sírás erősebnek éreztem magam. Főleg amiatt, hogy Nándi mellettem van és támogat. A banda és Dávid is ott volt a vendégek közt. Ők maradtak utoljára a hangulat felhőtlen volt. Sokat mosolyogtam és mikor Nándi ezzel az ötletével Apához fordult majd nem le estem a székről!

-      István! A te engedélyedet szeretném először kérni és csak utána kérdezném meg a lányodat!  

-      Miről lenne szó? – húzta föl Apa a szemöldökét

-      Arra gondoltam, hogy úgy is ott van a lakásom ami a saját tulajdonom most már és hát… szeretném ha össze költözhetnék a lányéval! – mondta bátortalanul én csak mellette pislogtam

-      Hát… - húzta a száját – De tudod milyen nagy felelősség egy háztartást elvezetni? De látom rajtad mennyire szereted a lányom és mennyire kitartasz mellette így semmi kifogásom! – mosolyodott el

-      Komoly? – mosolyogtam Apámra

-      Igen kicsim! Azt hiszem én amit tudtam megtettem érted! Most már neki a felelősége, hogy vigyázzon rád!

-      Akkor Roxi! Összeköltözünk? – fordult felém Nándi

-      Igen nagyon örülnék neki! – öleltem meg – Szeretlek!

-      ÉN is Kicsim!

Anya meg Margit már az esküvői előkészületeken munkálkodott!

Nagyon gyorsan repültek a napok, hetek, évek! Igen elvégeztem az iskolát sikerült le érettségiznem. De ezzel abba is hagytam a tanulmányaimat. Mert a bandával sokat turnézunk és most már immáron nyíltam beszélek a szörnyű  eseményről! Mindent elmeséltem egy exkluzív interjú keretébe azt éreztem ennyivel tartozom a rajongóimnak. Most már a második albumunkat dobtuk ki a piacra ami az eladási listák legelején állt. Sikerült 3 klipet leforgatnunk és szinte minden hol megfordulni Magyarországon. Azt érzem én a legtöbbet tudtam kihozni a zenei tudásomból. Viszont a zenei pályám mellett egy háztartást is elvezetek! Igen belejöttem a főzésbe! Nándi és én köztem mi a helyzet? Nagyon szoros kötelék köt minket össze! A szerelem, hogy mennyi mindent megéltünk együtt és az eljegyzési gyűrű, de az inkább csak egy jelkép! Az anyósom és anyukám már pontról-pontra megtervezték az esküvőmet. De úgy érzem majd ha lesz időnk akkor nekem ez is bőven elég! Timi és Imi nagyon jól meg vannak és már ők is összeköltöztek. Ami bátyámat illeti nagyon jól érzi magát kint a Görögországban és megtartották Natalival az esküvőjüket a tengerparton csak 2 tanúval. A képek alapján nagyon csodás lehetett. Egyszerűen tökéletes. Atesz hát ő… még mindig keresi a szerelmet, de rengetegszer a jár hozzánk. Most perpillanat tanul és mellette dolgozik! De nagyon jó megy nekik.     

A szokásos féléves vizsgálatomra mentem a korházba a nőgyógyászomhoz. Hisz a szörnyű balesett óta mindig óvatos vagyok még mindig szedem a sok vitamint! Nándi és a többiek Dávidnál voltak meg beszélésen. Biztos egy újabb koncert miatt. Beparkoltam egy üres helyre . Megnéztem magam még a visszapillantó tükörbe. Kiszálltam a kocsiból és egyenesen a rendelő felé vettem az irányt. Picit van protekcióm itt. Meg nem szeretném, hogy az újságok taglalják nekem így mindig a hátsó bejáraton keresztül érkezem. Az asszisztense már az ajtóba várt.

-      Jó napot!

-      Már várta a doktor úr!

-      Köszönöm!

-      Jó napot!

-      Szia! A szokásos féléves vizsgálat?

-      Igen arra jöttem!

Felfeküdtem a székre és neki látott a vizsgálatnak soha nem szokott sokáig tartani, de most érdekes módon mikor megvizsgált. Egy Ultra hangos felvételt akart készíteni!

-      Doktor úr valami gond van?

-      Hát ez nem tudom önnek mekkora gond! – helyezte a hasamra azt a készüléket és a monitora mutatott és egy kis valami foltocskát mutatott – az a gyermeke!

-      Tessék? – nem hittem a fülemnek

-      Maga terhes! Nem volt mostanság reggelente rosszul? Hányás?

-      Nem! De viszont a szagokra mostanság elég érzékeny vagyok!

-      Hát akkor!

Nem tudtam felfogni! Nem terveztünk mostanra gyereket, de ez a hír egyszerűen nem bírtam felfogni

-      És mekkora esélye van, h….?

-      Elvetéljen? Hát… annyit tudok mondani, hogy kímélje magát és szeretném 2 hetente itt látni! A vitaminokat továbbra is szedje. Tudom nem könnyű, de azt ajánlanám, hogy hagyjon föl egy kis időre az énekléssel

-      Köszönöm doktor úr!

-      Akkor 2 hét múlva várom!

-      Rendben! Viszlát!

-      Szia!

Elsétáltam a kocsimig és még mindig nem bírtam ésszel felfogni, hogy igen gyerekem lesz! Akire mától fogva vigyáznom kell! Ledobtam az ultrahangos képet és a táskámat az anyós ülésre és haza fele hajtottam. Hisz ez csodás gyerekem lesz, de nem akartam bele élni magam mert féltem attól, hogy megint ugyan az lesz mint akkor.

Ledobtam magam a nappaliba és a dohányzó asztalra tettem a felvételt! Csak azt néztem és még a szememnek se akartam hinni. Lehet egy órája már ott ültem mikor a bejárati ajtó nyílt. Nándi érkezet haza csak rá pillantottam és újból vissza a képre!

-      Szia kicsim! – adott egy puszit!

-      Szia!

-      Valami baj volt az orvosnál?

-      Bajnak nem mondható! Csak… - adtam a kezébe a felvételt

-      Ez mi nézegette!

-      Az a mi gyerekünk! – mutattam a kis pacára

-      Komolyan! – mosolyodott el

-      Igen az!

-      Roxi! Idő van!

-      Mindjárt megyek! – tettem a táskámba a cuccaimat!

Megnéztem magam a tükörbe és elindultam a nappali felé!

-      Anya, anya! – szalad felém

-      Jaj kicsim! – vettem föl

-      Először játhatlak színpadon! – mosolyogott

-      Nem először látsz! Mindig is ott voltál velem és Apával a koncertünkön baba kocsiba és mindig olyan jókat aludtál! Meg múlthéten is ott voltál!

-      Tényleg!

-      De menjünk! – nyitotta ki Nándi az ajtót

-      Apa… viszel a nyakadba? – nyújtózkodott felé

-      Gyere! – vette át

Minden tökéletes volt a szüleink vigyáztak addig Lilára. De annyira édes és már ő rajta is látszik, hogy a zene örült lesz. Hisz mindig próbál játszani Nándi gitárján és a hangja az csodálatos! Igen ő a mi kis lányunk aki már 3 éves és 2 éve papírral is meg pecsételtük az életünket….  Azt hiszem most már mindent elértem amit akartam az életembe! Tényleg még nem szeretnék még 1 vagy 2 gyereket… A második már itt van a hasamba és szerintem megint egy kicsit fel kell függesztenem a zenélés, de én se és Nándi se bánja!

Kommentem: tudom összelett csapva!

Úgy érzem itt van vége a történetemnek nem lett nagy szám, de mostanság nincs annyi időm írni így Sajnálom, hogy ilyen össze csapott lett a vége. De már ötlet hinyban szenvedtem! Szenvedek! Nincs ötletem újabb történetre! Inkább rá bízom most másokra az írást. Akinek nagyobb tehetsége van!