Az estét romantikával és egy más kényeztetésével töltöttük. Egy- két órát aludhatunk, de most az izgalomtól és az idegen hely miatt lehetett, hogy már olyan korán felébredtem. Meg csak délután aludtam egy kicsit. Senki nem volt a konyhába így felderítettem mi van a konyhába. Fel raktam egy adag kávét és neki álltam reggelit készíteni. Végül is nem nagy szám csak fel vágtam a kenyeret. Meg a zöldségeket és szépen ízlésesen kiraktam egy tálra. Csináltam egy kevés rántottát is ha valaki azt akarna enni. A kávét ki öntöttem bögrébe és kisebb tányérokat meg kést raktam ki négy személyre. Vagy is tele pakoltam az asztalt. Mire végeztem Bátyám és Nati másztak ki  a szobájukból.

-         Jó reggelt!

-         Szia húgi! – puszilt meg

-         Neked is jó reggelt! – adott Nati is

-         Ennyire unatkoztál? – nézett végig az asztalon

-         Már egy órája fent vagyok! Gondoltam mielőtt bejárjuk a város ehetnénk!

-         Aranyos vagy! – mosolygott

-         Semmiség meg megkíméltelek egy kicsit! De felébresztem az én kis drágámat!

-         Oké!

-         Mindjárt jövök! Várjatok meg!

-         Meg várunk ne aggódj!

Nándi édesen szuszogott még szétterülve hason az ágyon. Leguggoltam elé és arcát megsimogatva halkan ébresztgetem.

-         Nándi! – pusziltam meg – ébresztő gyere kajálni utána megyünk!

Elkezdet mocorogni és a hátára fordult, majd ásított egyet és közbe nyújtózkodót. Rám nézett és egy nagyon aranyos mosolyhúzódott a szájára.

-         Szia kicsim! – fogta meg a kezem és magához rántott, így ráestem

-         Csináltam reggelit! Gyere! – tápászkodtam föl

-         Várj! – egy hosszú forró csókot adott a számra – Most már mehetünk! Nem is mondtam, de az éjszaka tegnap csodálatos volt

-         Nekem is! - vigyorogtam

A reggeli elég hangulatosan telt és megbeszéltük, hogy a városnézés mellett egy jó pár üzletet is meg céloztunk. Rengeteg látni valót sikerült meg néznünk. Még a Préri kútnál is eltöltöttünk egy kis időt. Nándival közösen bedobtunk egy érmét. Állítólag ha bedobunk egy mért akkor még az eber vissza fog térni még ide. Őszintén szívesen visszajönnék. Annyira meg fogott a város az emberek és legjobban a Colosseum. Mindig is látni akartam élőbe. Tátott szájjal néztem végig az épületet. Csodálatos…

Este egy igazi Olasz pizériába fejeztük be a napot. Holnapra csak pihenősebb napot találtunk ki így lemegyünk a tengerhez és ott fogjuk a napot eltölteni. A pizza mesés volt életembe nem ettem ilyen finomat és a fagyi azt ne is mondja. Haza már taxival mentünk, mert nagyon elfáradt a lábunk. Annyira volt erőm, hogy lezuhanyozzak és bevágódjak az ágyba már azt se vártam meg, hogy Nándi befeküdjön mellém…       

Reggel megint korán keltünk, de most kialudtam magam. Rendbe hoztam magam. Most nem kellett ébresztgetnem, mert hamarabb felébredt nálam.

Az utolsó előtti napunkon külön váltunk vagyis én Natival elindultunk az üzleteket bejárni és ajándékok ruhák meg egyéb csecsebecse után nézi. Nem mondom sikeres bevásárló körút tudhatunk magunk után, mert taxi segítségét kellett igénybe vennünk. Mire gyalog haza értünk volna tuti a kezemet fájlalhattam. Az szobába feküdtünk összebújva és beszélgettünk.

-         Annyira örülök, hogy eljöttünk!

-         Én is örülök és jó látni téged, hogy boldog vagy!

-         Miért ne lennék az! Itt lehetek ebbe a gyönyörű városba, azokkal akit a legjobban szeretek. Meg győződtem róla, hogy tényleg bátyámhoz való Nati és remélem vele fogja lekötni magát!

-         Én is örülök, hogy itt vagyunk! Meg jót beszélgettem bátyáddal!

-         De hisz ti mindig kijöttetek!

-         Tudom és soha nem volt egy rossz szava rólunk beszélgettünk. Meg a történtekről.

-         Úgy érzem most már nyíltan tudok beszélni a róla! Vagy is ha vissza értünk akkor szerintem interjút kéne adnunk!

-         Az eljegyzést is megemlítjük, ugye?

-         Most miért titkoljuk! De ha te nem akarod!

-         Miért ne akarnám elmondani? Már az nap ki kiabáltam volna az egész világnak!

-         Szeretlek!

-         Én is kicsim! – húzott még közelebb magához és a takarót a hátamra húzta, hogy nehogy meg fázzak. Ezt a gondoskodását szeretem. Minden apróságra figyel és törődik velem.  

--------------------------------------------

Annyira hamar elrepült ez a párnap, hogy azt vettem észre már a repülőn ülök és  Figyelek ki az ablakon ahogy felszállunk a házak egyre kisebbek lesznek majd teljesen eltűnnek. Megint vissza a megszokott élethez. Vagy is már nem megszokott mert egy jó pár dolog azóta megtörtént ami még jobban azt bizonyítja a mi szerelmünk erős. Meg szorítottam a kezét és egy mosolyt küldtem felé. Majd a vállának dőlve lecsuktam a szemem…

Arra ébredtem föl, hogy az arcomat simogatja Nándi…

-         Kicsim ébredj! – suttogta és az ajkát az arcomon éreztem

-         Megérkeztünk? – nyögtem ki amikor dörzsöltem a szemem

-         Igen! – mosolygott

-         Jó elpilledtem! – nyújtózkodtam és álltam föl a kényelmes székből, majd még két ásítás közt szálltam le a repülőről.

Meglepetésemre Imi jött ki elénk meg is lepődtem ezen, de nem foglalkoztam vele inkább megöleltem és két puszit nyomtam az arcára.

-         Szia!

-         Szia! Hogy-hogy te jöttél ki értünk?

-         Ja David kért meg mert be kell ugrani veletek az egyik rádióba csak 10 perces interjú, de csak a klippel kapcsoltba. Tudod még nem tudtunk azzal kapcsolatba nyilatkozni?

-         Ja igen, és Leónak nem kellett volna jönnie?

-         De ő oda megy a rádióhoz, de inkább siessünk!

-         Jól van! – szedtük föl a cuccokat és a kocsiba bepattanva a rádióhoz mentünk.

Tényleg nem volt több mint 20 perc és nem faggattak az elmúlt idők eseményei miatt. Csak a klipünk sikereiről és, hogy a készítésnek a körülményeiről. Majd megint bepattantunk a kocsiba és hozzánk vettük az irányt vagy is én azt hittem. De egy újabb nagyobb épület előtt álltunk meg. Előre hajoltam Imihez.

-         Itt miért álltunk meg?

-         Ja itt is van egy kis megbeszélni valónk!

-         Ja értem! De kivel mivel?

-         Az pontosan én se tudom! Csak Dávid megadta címet és azt mondta majd bent eligazítanak minket!

-         Jól van! Ezt már kibírom, de utána megyünk haza?

-         Persze! – állította le a kocsit és a biztonsági öv kicsatolása után kinyitotta az ajtót

Egy elég nagy épület volt. Egy Recepciónál egy elegáns hölgy állt és hozzá fordult Imi.

-         Jó napot a megbeszélt időpontra jöttünk!

-         Igen! – lapozgatott – akkor először is menjenek az öltözőbbe ott kisminkelnek titeket meg ruhát is adnak rátok a fotózáshoz!

-         Jól van köszönjük

-         Végig egyenesen a folyóson majd az utolsó ajtó

-         Köszönjük!

Na itt se fogunk valami hamar végezni és egy picit az utazás miatt fáradt voltam. Az marha jó a faáradt arcomra kíváncsiak? Na mindegy a smink az csodára képes. Meg még úgy is retusálni is tudnak. Szerintem az egész fejemet ki lehet. Az öltözőbbe már vártak minket. Imi és Leó ők voltak az elsők, mert mindenkiről külön képet is akarnak csinálni és velük kezdik.

De nekem meg már neki álltak a hajamat meg csinálni. Picit furcsálltam mert egy elég elegáns hajat varácsoltak nekem. De a fiúk is egy elegáns még is valamilyen szinten volt egy kis szexuális kisugárzásuk. Vagy is jól néztek ki. Főleg az én szerelmem. Amikor megláttam felöltözve csak mosolyogni tudtam és az egész látvány nagyon elkápráztatott. Majd a kész mikor készlett a hajam és a sminkem egy hosszabb fekete ruhát hoztak nekem. Csodálkozva néztem, de azt mondták most ez a témája a fotózásnak. Bele nyugodtam és a hajammal vigyázva bele bújtam a ruhába. Még kaptam egy magas sarkút és kiadták a parancsot, hogy a folyóson a dupla ajtós terembe menjünk be mert már tuti várnak. Meg fogtam a kezét most a szájfény miatt a puszit hanyagolni kelet…

37. fejezet
VÉLEMÉNY