A nap játékos fénye bevilágított a házak ablakán. A madarak csicseregtek. A virágok nyílni kezdtek. A kis cicák kergetőztek. A kutyák a saját farkukat kergették. Az öreg fák levelei közt próbált beszűrődni a nap fénye. A kisgyerekek fogócskáztak, vagy a játszótéren játszottak. Volt egy hely, ami azonban, nem volt ilyen boldog. Ez a hely egy fiatal lány szíve volt. Ott koromsötétség van. Senki se mer oda elmenni. Félnek, hát, ha rájuk is hat a sötétség. Ez a lány, mint minden nap, a titkos helyén van. Itt senki se zavarja. Amerre csak a szem ellát ott mindenütt öreg korhadó, de gyönyörű fák vannak. Szeretett itt lenni. Távol a családjától, a várostól. Távol mindentől, ami szenvedést okozott valaha neki. Egy alacsony fa erős ágán üldögélt, s énekelt:

"A Beautiful Lie"

Lie awake in bed at night
And think about your life
Do you want to be different?
Try to let go of the truth
The battles of your youth
'Cause this is just a game

It's a beautiful lie
It's the perfect denial
Such a beautiful lie to believe in
So beautiful, beautiful it makes me

It's time to forget about the past
To wash away what happened last
Hide behind an empty face
Don't ask too much, just say
'Cause this is just a game

Everyone's looking at me
I'm running around in circles, baby
A quiet desperation's building higher
I've got to remember this is just a game

So beautiful, beautiful...

Énekelt, amilyen hangosan csak tudott. Hirtelen elcsendesedet. Zajokat hallott az egyik bokor mögül. Egy fiú volt. Olyan, mint a lány. Sértett. Kitaszított. Nem figyelte tovább a titokzatos szépséget. Elő bújt rejtek helyéről. A lány érdeklődve figyelte az idegen fiút. A fiú közeledet a fához, amin a kis fekete szépség tanyázott. Felnézet rá. Pont a szemébe. Gyönyörű szemei voltak. Akárcsak a fiúnak. Felemelte kezét. A lány, leugrott. Leporolta a ruháját. Felegyenesedet. Kérdően nézet a fiúra. Ki lehet ő, mit akar? Tette fel magában a kérdéseket. Próbálta megszólítani, de sehogy se sikerült. A fiú is látta rajta, valamit nagyon akar tőle kérdezni. Köszöntött neki. De a fiúnak még mindig lehajtva volt a feje. A lány is visszaköszöntött egy „szia” félét. Gyengéden, felemelte a fiú fejét. Megismerte. Azt hitte, már elmenekült előle, de tévedet. Ő volt az. Minden baj okozója. Egy fiú, aki kedves, helyes, és szeretett képes volt. Mindenki szerette. És csodálták a kitartását. Ezt mind mégis a lány tudta megbecsülni legjobban. Mind ez csak egy hazugság volt. Egy szép hazugság. „A Beautiful Lie”…  Ám egy reggelen minden megváltozott, olyan volt, mint a mai… Bekövetkezett a lány ideje. Ideje visszaadni a fiúnak a tartozást. Ideje megtapasztalnia milyen is, ha valaki „meghal”. Gyönge testével, neki lökte a fának. Nem akarta. De pont egy kiálló ágnak lökte. Ami megsebesítette a hátát. És örök nyugalomba szenderült. Nem akarta… Ő csak meg akarta mutatni neki, hogy ő min ment keresztül… de nem így… Elveszetnek, érezte magát. Kimerült. Lefeküdt az „alvó” fiú mellé. Átölelte. Így hajtotta szemeit álomra… Örök álomra. Mind ezt egy szép hazugság miatt…