Reggel óra csörgésre ébredtem, de most már boldogabban azzal a tudattal, hogy egy hét csodálatos pihenés vár ránk és ott lesz velem akiket a legjobban szeretek. Anya meg Apa vitt ki minket a reptérre, Nem volt elég két kocsi a cuccoknak. Bátyámtól elköszönt anya könnyes szemekkel. Hisz megint nem fogja egy jó darabig látni az egy szem kis fiát. Jó én is kaptam belőle meg Apa rá szólt a fiúkra, hogy vigyázzanak rám. Majd a búcsúzkodást a felszólítás, hogy szálljunk be szakította félbe. Egy picit izgatott voltam hisz még soha nem ültem repülőn. A felszállásnál Nándi kezét szorongattam, hisz minden percben az jutott eszembe mi van a lezuhan. De aggódásom hamar elmúlt mikor már az ablakból láttam a felhőket. El is engedtem Nándi kezét. Mikor meguntam a kifele bámulást csak neki dőltem és behunytam a szemem. Elnyomott az álom. Nem tudom miért, de meg könnyebbültem, hogy a földön vagyok nem a levegőbe.

Egy fél óra múlva már a bátyám mostani lakását csodálhattam. Elég takaros lakás. Egy kisebb konyha nappalival meg egy nagyobb hálószoba és egy kisebb ami most a mi idéglenes szállásunk. Az látszik, hogy Natali rend mániás. Le se pakolt már a konyhába sürgött. Nándi meg Milán leültek egy-egy sörrel a kanapéra és figyelték mi jót csinálunk a konyhába mert én is besegítettem.

-          Ma merre akartok menni?

-          Nem tudom!

-          Holnap majd meg mutatjuk a várost!

-          Jól van!

-          Kicsim mire gondoltál?

-          Egy kis séta?

-          Nekem jó!

-          Menjetek kettesbe! Elég fáradt vagyok ma a sétához!

-          Jól van!

4 óra fele meg kajáltunk. Még egy picit gyengécskének éreztem magam meg szerintem a az utazás is lefárasztott így ledőltem piheni.

8 óra fele felébredtem és teljesen kipihentnek éreztem magam. Nándi már nem feküdt mellettem. Kimásztam a konyhába és ott ültek és beszélgettek.

-          Sziasztok – nyújtózkodtam

-          Szia kicsim! Kipihented magad? – puszilt meg

-          Igen! Bátyó merre lehet rágyújtani?

-          A teraszon! De megyek én is úgy is beszélni akartam veled! Nem sok idő lesz utána mehetünk!

Gyújtottam meg a cigimet és átnyújtottam bátyának

-          Miről akartál beszélni? – fújtam ki a füstöt

-          Csak gondoltam meg kérdem, hogy vagy?

-          Jobban már, de még mindig fáj egy picit! Jó tudom nem sokáig, de akkor is csak egy élet volt a hasamba!

-          Tudom húgi annyira fura, hogy majd nem nagybácsi lettem! – mosolygott  - de most már nem sírsz!

-          Könnyebben tudok beszélni róla! Hisz segítettek nekem! – ölelgetem meg

-          Azt mondom te tényleg felnőttél!

-          Pedig én nem érzem magam annak! Nem is tudsz még a jó hírről?

-          Miről?

-          A  klipünk a lejátszási lista első helyén állt

-          Komolyan?

-          Igen! – bólintottam

-          Jaj húgi gratulálok! – puszilt meg – De most már mennyetek sétálni! Rád fér úgy is hogy egy kicsit kettesbe legyetek!

Gyors össze kaptam magam, majd pénz telefon kistáska és kézen fogva elindultunk Nándival. Meleg szél fújt . Csak mi kettesbe és beszélgettünk. Nagyon jó éreztem magam vele!  Csak mi ketten senki más jó máskor is tudtunk kettesbe lenni, de egy idegen helyen ahol senki nem ismer meg és nem tudja mi a bajod csak mi ketten tudunk a titkunkról és, hogy az elmúlt héten mit éltünk át. Fent állt az esélye annak, hogy nem lehet gyerekem és egyet el is veszítettem. De nem az sors még is azt akarta, hogy nekünk legyen akit boldogan és nagy örömmel nevelhessünk majd. Plusz már nem csak járunk és szerssük egy mást nem hanem már jegyesek vagyunk ezzel megerősítve a szerelmünket. Még néha nekem is fura. Hisz a bele gondolunk, hogy indult a kapcsolatunk soha senki ne gondolta volna, hogy itt fogunk tartani. Hisz csak egy csókból indult ki…

37. fejezet
VÉLEMÉNY