-          Semmi gond kicsim hisz tudom, hogy nem könnyű most neked és léci ne idegeskedj!

-          De tényleg nem akartam veled kiabálni! – az ölébe húzott és jó erősen megölelt – Csak olyan… hihetetlen néha.

Elég büntudat érzésem volt még soha nem emeltem föl a hangomat amikor vele beszéltem. Nem érdemli meg hisz mennyi mindent megtett értem és simán mondhata volna azt, hogy köszi nem kérek belőled és miért nem vigyáztál jobban! Nem inkább még jobban ragszkodik hozzám és ezt egy eljegyzéssel bizonyította be nekem ez többet ér egyenlőre mint egy házasság. Ahhoz még túl fiatalnak érzem magam hisz csak most leszek 18.

-          Tudom kicsim nekem is az hidd el! De féltelek és ne idegeskedj! Túl leszünk rajta!

-          Tudom, hogy túl leszünk, de egy kis időre milyen jó lenne ha csak mi ketten lennénk és senki nem zavarna minket! Kizárnánk a külvilágot és csak mi ketten!

-          Ez nem is rossz ötlet! Mit szólnál ha elutaznánk egy pár napra valahova?

-          De mi lesz a sajtóval meg ilyesmi?

-          Azt Dávid megoldja hidd el már most  is intézkedik! Meg fogja érteni, hogy most erre van szükséged! – simogatta meg a hátam

-          Anyáékkal mit csinálunk? – néztem föl rá

-          Tuti megfognak érteni, hogy pihenésre van szükséged és én tuti vigyázni fogok rád! Hisz már megbíznak bennem a kulcsi is ezt bizonyítja!

-          Sziasztok! – jött be bátyám meg Nat – Húgi már megint szomorkodsz?

Egy jó pár szatyor volt a kezükbe hisz vásárolgattak. Meg meg mutatta a kedvenc helyeit Natalinak. Én még mindig Nándihoz hozzá bújva ültünk. Milán mindig tudta mikor vagyok szomorű és ezt most is elsőre leolvasta rólam. 

-          Nincs már semmi bajom! – ráztam meg a fejem

-          Most beszéltük hogy jó tenne neki ha lelépnénk egy pár napra nyaralni!

-          Az nem is rossz ötlet! – ült le mellénk – Mit szólnál húgi ha holnap ti is velünk jönnétek Rómába? Legalább a bátyáddal is eltölthetsz egy kis időt meg megismerheted Rómát! Most úgy is üres a ház másik fele mert most költöztek el onnan addig meg amíg ott lesztek addig nem adjuk ki!

-          De anyáék? – néztem bátyámra

-          Nekem is ezzel jött!

-          Tudod mit nincs kifogás holnapután jöttök velünk! Anyáékat meg bízzátok rám! – pattant fel

Örültem nagyon ennek az ötletnek hisz már nagyon régen nem voltam sehol és most mehetek a szerelmemmel csak mi kettesbe. Meg bátyám is ott lesz jó most itthon van, de nem volt olyan sok időn egymásra. Én a szobámba dolgoztam még föl a dolgokat. De tényleg most ere lesz szükségem de anyáék remélem elengednek és megértik, hogy erre van szükségem. Végül is tényleg

-          Na akkor én meg megyek és beszélek Dáviddal!

-          Már megint lelépsz? – néztem rá szomorúan

-          De csak egy órára, de sietek vissza! jó? – puszilt meg

-          Nádi letudsz rakni az egyik haveromnál megígértem, hogy beugrok hozzá!

-          Persze!

-          Kihez mész?

-          Erikhez!

-          Ja mond meg neki, hogy üdvözlöm!

-          Jól van!

-          Addig mi meg addig bulizunk? – karolt át Nati – hívunk egy pár jó pasit ha már a mienk itt hagynak!

-          Megdumáltuk! – mosolyogtam rá

-          Nem kéne bele vinni a mennyasszonyomat a rosszba!

-          De fura ezt hallani! – mosolyogtam el magam és közelebb léptem hozzá – Nyugi téged semmi pénzért nem cserélnélek le! – majd megcsókoltam

De a drága kis kutyán mert közbe bátyám elindult valamiért befele odaszaladt hozzánk és ugrálni kezdett

-          Jaj Bigi! –váltam el Nándi szájától és az ölembe vettem – kis féltékeny! Tényleg vele mi lesz addig?

-          Csak anyukád vigyázz rá!

-          Majd meg dumálom vele ha nem akkor meg kérem Timit ő vele úgy is kijött! – simogattam meg

-          Mehetünk! – lépett ki bátyám

-          Jól van! Max egy óra és itthon leszek! Szeretlek!

-          Én is! – közbe bátyám is meg csókolta Natit

-          Kösz húgi! – adott egy puszit a homlokomra

-          Mit?

-          Mindent! De majd még este beszélünk! – vigyorgott rám – Úgy mint régen!

-          Jól van! – indultak a kapu felé, de akkor nyitott be Ati

-          Sziasztok!

-          Szia! – kezelt a két sráccal – mi lépünk, de gondolom nem hozzánk jöttél?

-          Nem! – mosolygott és azzal már csukódott az ajtó

-          Szia! Hogy vagy? – lépett oda hozzám és átölelt Nati csak értetlenkedve nézett, mert közbe a homlokomra adott puszit

-          Jóban! De ti még nem ismeritek egy mást

-          Hát… nem!

-          Ő itt Natali bátyám barátnője! Ő meg itt a legjobb barátom Atilla!

-          Örülök, hogy meg ismertelek! – fogtak kezet és két puszit adott neki

-          Csak gondoltam meg látogatlak!

-          Jóban vagyok már és képzeld megyünk 2 nap múlva Rómába!

-          Komoly? Az tök jó!

-          Igen legalább kipihenem magam!

-          Rád fér drágaságom, de nagyon! A sajtót, hogy viseled?

-          Hát? – húztam el a számat és elmeséltem, hogy összekaptam Nándival

-          Annyira fura! – szólalt meg ennyi idő után Nati

-          Mi fura? – néztem rá, de most már a Nappaliba beszélgettünk egy pohárüdítő mellett

-          Fiú lány barátság! Soha nem tart sokáig, mert az egyik szerelmes lesz a másikba!

-          Mi kivételek vagyunk!

-          Már nagyon régen jó barátok vagyunk!

-          De Nándi nem nézi rossz szemmel?

-          Jó volt amikor picit féltékeny volt rá! De nem nekem ő olyan mint ha a testvérem lenne!

-          Igen! Minden pasi ügyéről tudtam meg ilyesmi ő meg a nő ügyeimről!

-          Ez tök jó irigyelek! – mosolygott

------------------------------------------------------

-          Bocsi csajok, de itt hagylak titeket!

-          Mert?

-          Randim van!

-          Komoly? – mosolyogtam

-          Aha! Majd ha lesz időnk elmesélem!

-          Azért! – nyomtam egy puszit az arcára

-          Nektek meg jó pihenést és ajándékot hozni nekem!

Még oda ment Natihoz neki is adott puszit, majd el is tűnt a szobából. A többi időt beszélgetéssel töltöttük és mesélt Rómáról. Ahogy leírta még jobban ott szerettem volna lenni.  De holnap már irány Róma.

-          De nem vettem semmi új cuccot! – kenődtem el

-          Ne aggódj majd elmegyünk vásárolni!

-          Köszi! Tényleg félre ismertelek!

-          De most már meg ismertél és ez a lényeg!

-          Igen az!

-          Szisztok!

-          Szia!

-          Megjöttem, de nem egyedül várnak lent!

-          Kik? Miért?

-          Gyere!

-          Jól van megyek!

Nándi még a szobámba lerakta a kabátját meg a táskáját és el is indultunk lefele a lépcsőn! Az egész banda ott volt és rengeteg plüss figura meg stb. Honnan a francból szedtek ennyi mindent? Üdvözöltem mindenkit meg kifaggattak a hogy létemről.

-          Mi ez a sok cucc?

-          Ez a tied?

-          De miért?

-          A rajongóid küldték! Mikor meg tudták mi történt!

-          Komolyan? – néztem csodálkodva

-          Igen! Minden egyes darab a tiéd! – 3 nagy karton doboz teli minden apróssággal

-          Nem gondoltam volna ezt! Azt hittem majd megutálnak!

-          Téged? Senki nem tudna megutálni!

-          Aranyosak vagyok!

Ez a sok ajándék meg levél jobb kedvre derített még jobban hisz nem gondoltam, hogy ennyire sokan gondoltak rám és együtt éreznek velem. Ma még ha lesz időm tuti leülök és meg nézegetem mit küldtek nekem. Hamar elmentek mert nekünk még elkellett Nándi lakására menni.

 

35. fejezet
VÉLEMÉNY