Az alap történet

Reggel a formámat hozva megint elaludtam. Futnom kellett az iskoláig, de így is késtem 10 percet.

-         Elnézést Tanárnő! – ültem le barátnőm mellé

-         Miért késtél?

-         Elaludtam!

-         De ez már nem az első eset!

-         Mondtam tanárnő nagyon sajnál nem fog többször előfordulni!

-         Tegnap is azt mondtad most betelt a pohár! Fáradj föl az igazgató úrhoz!

Trehányul és lassan felvettem a cuccomat és direkt húzva az időt. Elindultam az ajtó felé.

-         Köszönöm! – vigyorogtam a tanárnőre

-         Még szemtelenkedsz is?

-         Tanárnő most miért nem csak én vagyok az egyetlen aki késik az órájáról ha jobban körbe néz valaki még be se jön. Csak vegye föl a szemüvegét és nézzen jobban körbe.

-         Na takarodjál!

-         Tudom, hogy tanárnő nem csíp! - csaptam be a terem ajtót

Utálom ekkora bunkó nem lehet valaki. Egy csomón be se járnak, de megint velem kell szarakodni. Szokás szerint elbeszélgetés az igazgatóval utána délután bent maradhatok a suliba büntetés alatt. Álltalába csendbe ülhetünk, ha szerencsénk van elalszik és akkor meglehet szólalni vagy kilógni, de azzal inkább nem szoktam próbálkozni, mert már jó ismerik ott az arcomat.

-         Jó napot! – léptem be az igazgatóhoz

-         Jó napot! Már megint mit csináltál?

-         Szokásos!

-         Késés és a tanárral vitatkoztál? – bólintottam - Nem lesz olyan nap hogy ne találkozunk?

-         Ha nem Big tanárnővel kezdünk akkor biztos lesz ilyen nap! De csak akkor ha új óra rendet kapunk!

-         Akkor inkább hagyjuk! Órák után itt maradsz büntetésbe! De hisz már tudod!

-         Igen!  - bólintottam

Átadott egy lapocskát amit a felügyelő tanárnak kell leadnom azzal igazolva, hogy ott maradtam. Be se mentem a Big tanárnő órájára inkább beültem a buszmegállóba és rágyújtottam. Minek menjek vissza? Úgy is csak piszkálni fog ha vissza megyek. Beleszívtam a cigimbe és zenét hallgattam. Még úgy is van időm. Egy srác csatalakozott hozzám, de nem volt kedvem beszélgetni. Így a fülhallgatót nem vettem ki a fülemből. Tovább hallgattam a kedvenc zenémet.

Egy bökést éreztem a vállamon majd egy szempár nézett rám. Kivettem az egyik fülhallgatott és rá néztem

-         Bocsi nem akarlak zavarni, csak tudsz adni tűzett?

-         Persze! - nyújtottam a felé a tűzett

-         Köszi! – fújta ki a füstöt

-          Amúgy te mi jót csinálsz itt?

-         Ja csak voltam már az igazgatónál így még egy jó pár órát eltölthetek a suliba! Pedig csak 10percet késtem! Más be se jár, de mindig én szívok.

-         Melyik tanár az?

-         Big

-         Jaj az engem se csipet mindig valami indokot talált, hogy felküldjön! Ne is csodálkozzál!

-         Direkt csinálja tudom azért se mentem vissza az órájára! És te?

-         Hát lógás, de tuti fogunk ma találkozni délután! – beleszívott a cigijébe ,majd elnyomta

-         Szia! – ejtett felém egy mosolyt és azzal elviharzott

Még nem láttam a suliba, de ami biztos nagyon jó pasi már ezért érdemes lesz a délutánt a büntetésbe eltölteni.

A történet folytatása:                1. fejezet.

   Visszamentem a 2. órára, elvégre rajz… azon legalább lazulhatok, és nem kell görcsölnöm állandóan.

-         Hát te?? Lógtál, mi?;) Láttalak az ablakból egy sráccal és…- szólt a legjobb barátnőm

-         Aha, lógtam, és nincs semmi és xD csak tüzet kért… semmi mást! Ő is lógott.

-         Oké, oké, csak annyit mondj, lemásolhatom-e a törit J

-         Persze, persze…

És már húztam is el, mert tudtam, hogy végül visszakerekedik a témára hogy mi is történt pontosan… és ilyenkor elviselhetetlen tud lenni…

    Becsöngettek, vittem a cuccom a terembe, és leültem az ablak mellé. Valóban, ha az ablak mellett ül valaki, jól látja a buszmegállót. Még mindig ott volt az a helyes pasi. Valaki leült mellém, de nem érdekelt… én csak néztem, és néztem. Nem tudtam levenni a szemem róla, pedig bárcsak inkább nem tettem volna. De a pasi elindult, be a suliba, és kb. 3 perc múlva:

-         Gyerekek, ma jött egy cserediákunk, Tibor. És annak a nagyobbik bátyja, Ádám. Svédországból jöttek.  Fogadjátok szeretettel, és mutassátok meg nekik, milyenek a magyar Gimnáziumosok!!

      Na kik jönnek be az ajtón?? Hát Tibor és „Ádám”, avagy a pasi, aki tüzet kért. Mi közbe végigcsoszogtak a terem elejébe, mondott nekem egy néma „helló-t”. Én meg kicsit hangosabban visszaköszöntem neki  :S:S

-         Ááááá, szóval ő az?? –kezdi mosolyogva Anna. (l. barátnőm)

-         Honnan veszed…

-         Jajj, ne már!! Látnád magad, milyen sápadt lettél…

      És az óra többi része úgy telt el, hogy Anna végig faggatózott, persze halálosan leégetett Ádám előtt, mert végig hallgatta… A következő óra unalom volt, német… csak motyogott  a Lauth, és mondta, hogy alig értettem valamit, erre persze óra végén mondja, következő óra szódolgozat!! Könyörgöm, erről már igazán leszokhatna, az ilyen gyerekes kis szódolgozatokról… A többi óra ugyanilyen volt, minden órán csak arra tudtam koncentrálni, hogy legyen már vége, jöjjön a büntetés, jöjjön máár!! 

      Elérkezett a várva várt perc xD (foggalmam sincs, hogy hova tűnhetett Ádám) Utolsó óráról elindultam a tanáriig, és a tanáriból abba a szobába, ahol le kellett ülnünk a büntetésünket… még nem volt ott. Már fél óra is elmúlt, nem volt ott. Végül letelt a bünti, elindultam haza, vártam a buszra. Ádám sehol. Hát becsapott a kis szemét… :@ de nekem csak most jutott el az agyamig: a cserediákok nem is lógnak. És azért nem láttam még soha a suliban, mert ugye cserediák, de akkor hazudott, és becsapott :@:@:@ Megjött a busz, felszálltam rá. A 3. megállónál felszállt Tibor. Az 5.-nél Ádám.

- Hello.
- Hali.

- Bocs, hogy nem voltam ott, de…

- Ááááá semmi, csak mondcsak :D hogy lóghattál, ha cserediák vagy??

- Mi?? Hááát… hogy….tudod… Tibor már rág bent volt, de én ott csöveztem a buszmegállóban…

- Eddig oké, de… büntetés??

- Cserediákoknak nincs büntetés… Bocsáss meg.

-  Mivan?? Mért bocsássak meg??

- Gyere.

Ne mááár!! Eressz… már el!!! Nekem még kelett volna menni!! Mért szálltunk le??

-         Najó. Mondom: Az a Tibor, tudod…

-         Aha…

-         Az engem megzsarolt!!

-         Ő nem cserediák, csak én!! És azt mondta: vigyelek el téged… mert….

-         Mert??

-         Mindegy. Hol vagyunk??

-         Egy elhagyott utcában.

    Erre Ádám elővett egy kést, és becibált egy romos házba.

-         Az a kés minek?? –kérdeztem kicsit félősen.

-         Tudod, hogy hol vagyunk?

-         Nem…. A kés minek?!?!

-         És tudod milyen ház ez??

-         KÉS MINEK?!!

-         TUDOD, MILYEN HÁZ EZ??!! … én is tudok ilyen lenni!!

-         Nem, nem tudom, de menjünk el kérlek, rossz érzésem van… És a különben a kés minek??

-         Denevérek ellen.

-         ?? Denevérek?? Ne.. ne… Ádám, be menj….

-         Menj?? Megyünk… hogy is hívnak??

-         Kata.

-         Akkor: megyünk Kata… nem csak én megyek.

-         MINEK?? – már szinte ilyen rohamom volt.

-         Adok egy esélyt a menekülésre. Fogd. –erre odanyújtja felém azt a hosszú, hegyes kést.

-         Esélyt?? MENEKÜLÉSRE?? Úgyérted…

-         Inkább gyere már fel a lépcsőn…

  Észre se vettem, de már bent voltunk a házba, és egy lépcsőn mendegéltünk fel.

-         Hova megyünk.

-         Elérkezett a perc, Anna.

-         Kata.

-         Ja.. akkor: elérkezett a perc, Kata. Fogd meg szorosan a kést, mert védekezned kell, nemsokára. Ha kinyitom az ajtót, ugorj gyorsan az ágyra, talán akkor még…  még… nem fogsz meghalni.

-         Meghalni?? Mi…

-         Igen, meghalni. Mondom, zsarolt az a hülye Tibor!! Azt kérte. Vezesselek el ide, és küldjelek be abba a szobába. Vámpírok vannak bent, amik csak attól hallnak meg, ha a szívükbe szúrod a kést. Pontosan a szívükbe, ha más testrészt szúrsz meg, az nekik olyan, mintha szúnyog csípés lenne.

-         Honnan tudod??

-         Mert én is az vagyok.

-         Mi?!

  Erre Ádám felemeli a kést, én meg a nagy riadtságban, berohantam a szobába, és bezártam magam mögött az ajtót. Elámultam, mikor láttam, mi volt bent a szobában. Tiszta rózsaszín volt az egész szoba, és a közepén egy vízággyal. Gyertyák égtek az ágy körül, az ágy mellett egy hatalmas LCD TV állt.

-         Kataaa!! Ne már, csak ugrattalak!! –szólt nevetve Ádám.

-         Aha… és mért szivattál meg ennyire? –szóltam kicsit mérgesen.

-         Csak, tudod, én így csajozok be  J eddig mindenki ugy megriadt, mint te  :D

-         Nahát…

-         Na… ne legyél már rossz kedvű J 

    Na, itt már éreztem, nem komplett a csávó. Így becsajozni??! Nem csodálom, hogy ott hagyták…

-         Nem vagyok. Mérges vagyok.

-         És mért??

-         Mindegy, hagyjuk. Hol vagyunk??

-         A dédapám régi ősőreg házában.

-         Így le van pusztulva??

-         Aha. Csak ezt egy szobát takarítom.

-         Ha csak egyet, minek??

       Elég feltűnően zavarba jött…

-         Babona.

-         És hol laksz??

-         Itt. Ebben a szobában.

-         Egy babonáért képes vagy csak azért … mindegy. Na, hali,. Most lépek.

-         Neee. Mért mész??

-         Nem maradhatok egész nap itt. Már tuti keresnek. Hali.

-         Hello.

   Hát megfogtam a ragacsos kilincset, és szépen, óvatosan, lecammogtam a kijárat felé. Kijutottam. Apám!!! Már sötét van!!! Na, többet se fognak elengedni…

    Elindultam a busz felé. Rohanom kellett, 20 méterrel előttem éppen megállt a 113- sikerült elérnem. A buszon baromi fura alakok voltak, sokkal jobban szeretek világosban buszozni xDxDxD Egyrészt, mert az osztálytársaimmal vagyok, nem ilyen részeg 66 éves nagyapákkal. Leszálltam a buszról, nagylevegő, kinyitom a kapunkat. Már az ajtó előtt vagyok, és kinyitom most a konyhaajtót.

-         Hellosztok.

-         Édes szívem!! Hát te hol voltál?!!?

-         Nem mondtam?? Jajj, bocsi anya!! Elfelejtettem szólni. Rékánál, tisre kiselőadást kellett csinálnunk együtt holnapra.

-         Legalább megcsináltátok?

-         Ahm…

-         Oké. Nos… apáddal azt találtuk ki, el kéne költöznünk.

-         Igen? És minek?

-         Tudod, hogy apád itt nem talál munkát,  és..

-         Mér, ott találna?? Nem!!!

-         De édesem!!  Vissza mennénk Svédországba, ahol ő lakott!!!

-         Sv…svédországba lakott az apa?

-         Igen. És… igazából már a repülő jegyek is megvannak. Míg mi költözünk, de felülsz a gépre, és elindulsz oda, ott fog várni egy régi ismerősünk J

-         Felőlem… oké…

-         Köszönöm, drágám J

 Folytatás... [katt]