Az alap történet

Reggel a formámat hozva megint elaludtam. Futnom kellett az iskoláig, de így is késtem 10 percet.

-         Elnézést Tanárnő! – ültem le barátnőm mellé

-         Miért késtél?

-         Elaludtam!

-         De ez már nem az első eset!

-         Mondtam tanárnő nagyon sajnál nem fog többször előfordulni!

-         Tegnap is azt mondtad most betelt a pohár! Fáradj föl az igazgató úrhoz!

Trehányul és lassan felvettem a cuccomat és direkt húzva az időt. Elindultam az ajtó felé.

-         Köszönöm! – vigyorogtam a tanárnőre

-         Még szemtelenkedsz is?

-         Tanárnő most miért nem csak én vagyok az egyetlen aki késik az órájáról ha jobban körbe néz valaki még be se jön. Csak vegye föl a szemüvegét és nézzen jobban körbe.

-         Na takarodjál!

-         Tudom, hogy tanárnő nem csíp! - csaptam be a terem ajtót

Utálom ekkora bunkó nem lehet valaki. Egy csomón be se járnak, de megint velem kell szarakodni. Szokás szerint elbeszélgetés az igazgatóval utána délután bent maradhatok a suliba büntetés alatt. Álltalába csendbe ülhetünk, ha szerencsénk van elalszik és akkor meglehet szólalni vagy kilógni, de azzal inkább nem szoktam próbálkozni, mert már jó ismerik ott az arcomat.

-         Jó napot! – léptem be az igazgatóhoz

-         Jó napot! Már megint mit csináltál?

-         Szokásos!

-         Késés és a tanárral vitatkoztál? – bólintottam - Nem lesz olyan nap hogy ne találkozunk?

-         Ha nem Big tanárnővel kezdünk akkor biztos lesz ilyen nap! De csak akkor ha új óra rendet kapunk!

-         Akkor inkább hagyjuk! Órák után itt maradsz büntetésbe! De hisz már tudod!

-         Igen!  - bólintottam

Átadott egy lapocskát amit a felügyelő tanárnak kell leadnom azzal igazolva, hogy ott maradtam. Be se mentem a Big tanárnő órájára inkább beültem a buszmegállóba és rágyújtottam. Minek menjek vissza? Úgy is csak piszkálni fog ha vissza megyek. Beleszívtam a cigimbe és zenét hallgattam. Még úgy is van időm. Egy srác csatalakozott hozzám, de nem volt kedvem beszélgetni. Így a fülhallgatót nem vettem ki a fülemből. Tovább hallgattam a kedvenc zenémet.

Egy bökést éreztem a vállamon majd egy szempár nézett rám. Kivettem az egyik fülhallgatott és rá néztem

-         Bocsi nem akarlak zavarni, csak tudsz adni tűzett?

-         Persze! - nyújtottam a felé a tűzett

-         Köszi! – fújta ki a füstöt

-          Amúgy te mi jót csinálsz itt?

-         Ja csak voltam már az igazgatónál így még egy jó pár órát eltölthetek a suliba! Pedig csak 10percet késtem! Más be se jár, de mindig én szívok.

-         Melyik tanár az?

-         Big

-         Jaj az engem se csipet mindig valami indokot talált, hogy felküldjön! Ne is csodálkozzál!

-         Direkt csinálja tudom azért se mentem vissza az órájára! És te?

-         Hát lógás, de tuti fogunk ma találkozni délután! – beleszívott a cigijébe ,majd elnyomta

-         Szia! – ejtett felém egy mosolyt és azzal elviharzott

Még nem láttam a suliba, de ami biztos nagyon jó pasi már ezért érdemes lesz a délutánt a büntetésbe eltölteni.

A történet folytatása:

„Már csak percek és jön! J” mindig ezt mondtam magamban. Most az egyszer alig vártam, hogy beülhessek a büntetőbe. A buszmegállóig hallatszott az iskola 100 éves csengője. Tudtam, hogy ha vége a 6. órának már 7.-ben büntetés kezdete. Soha ilyen izgatott nem voltam amilyen most. Szinte égett a talpam úgy siettem vissza a suliba. Bent a teremben már ott ült. Most kivételesen nem hátra ültem. Nagyon elpirulva kicsit mosolyogva leültem mellé. Amikor lehuppantam hirtelen megkönnyebbültem. Jó tudom, hogy ez még nem valami nagy dolog, de akkor és ott az nekem nagyon sok volt.

-         Szia! – szólt hozzám

-         Szervusz! – mondtam remegő végtagokkal (XD) és hanggal

-         Teneked mennyi időt kell itt eltöltened? – tett úgy mintha nem tudná

-         Az egész délutánt. – feleltem

-         Én is. Mit csináljunk majd? Szökjünk meg? Piszkálódjunk vele? – kérdezősködött

-         Jó-jó, de kivel? – kérdeztem félve

-         Hát hogy-hogy kivel? Biggel. – bátran válaszolt a kérdésemre

Én már éreztem, hogy ebből nem sül ki jó, mert bejött az igazgató a szertár ajtón. Szegény fiú meg nem vette észre, hogy itt van és pont minket szemelt ki.

-         Erika! Mit sugdolózik maga ott? Majd adok én önnek piszkálódást! – mondta felháborodva – A szüleiddel pedig el fogok beszélgetni!

Hirtelen, amit gondoltam csak az jött a számon:

-         Jaj, ugyan igazgató Úr! Mit tesz majd? Megmondja, hogy sugdolóztunk a Big tanárnőről? – az utolsó szón már megbicsaklott a nyelvem

-         Na, aztán ezt a hangnemet itt nem engedheti meg! – szólt vissza

-         Elnézést igazgató Úr! Nem is tudom mit mondtam hirtelen felgyulladt benne a gyűlölet és jöttek a szavak… - reagáltam, mert tudtam, hogy amit tettem az tényleg nem volt szép

-         Itt nem tőlem kell elnézést kérni, hanem Baloghi Gabriella tanárnőtől!

-         Igen igazgató Úr! – feleltem vissza kissé megijedve

-         De igazgató Úr! – szólalt meg a cigis fiú – Ezt nem teheti. Igaz, hogy csúnyán beszélt Erika, de azért nem kell vele úgy beszélni, mint egy utolsó senkivel. Elmondta nekem, hogy majdnem az egész osztály fel sem megy Big tanárnő óráira. Akkor mért nem azokkal beszélget el Ön? Erika is megmondaná, csak nem meri. Azzal, aki nem megy be az órára, na, vele kéne így beszélni. Igaz, hogy késéssel, de bemegy az órára. Ez azt jelenti, hogy szeretne tanulni. – mondta fennhangon

Hirtelen azt hittem lehidalok! J Az látszott első látásra, hogy laza srác. Ahogy a kisördög kijött belőle látszott, hogy akit szeret, azt nagyon is megvédi, tisztelettudó és nagyon hősies. Nagyon cuki volt. Eddig is bele voltam esve, de most már tudtam, hogy nekem Ő kell. Kíváncsi voltam, hogy Big és az igazgató mit lép erre.

-         Hát ő… igazad van… de… - mondta az igazgató

-         Mi de? – kérdeztem kíváncsian

-         Gabriella tanárnő ezt még nem mondta, hogy nem is mennek be egyes gyerekek az órára!

-         Hát igazgató Úr… az úgy volt… - makogta Big tanárnő   

-         Mondja! Hogy volt?

-         Elnézést igazgató Úr, de mióta Erika kibuktatott a folyosón elkezdtem piszkálni.

Pontosan, ahogy elmondta a szövegét a táskám elkezdett rezegni. Frász jött rám. Még jobban, amikor láttam, hogy Anyu hív.

-         Elnézést, de most ki kell, hogy menjek, mert Anyu hív. Ha Ő hív mindig fontos. – mondtam igazgató Úrnak!

-         Nem Erika! Add ide a telefont és beszélek Anyukáddal, hogy jöjjön fel, mert szeretnék beszélni vele. – dörmögte

-         Igen adom! – adtam lassan a kezébe

-         Másoknak most elengedve a büntető idő. Most haza mehetnek. – szólt Big

Mindenki hirtelen nagy örömmel elsietett kivéve a cigis csávót.

-         Te mért nem mész? – kérdetem szomorúan

-         Azt akarod, hogy elmenjek?

-         De, hogy is! – mosolyogtam rá

Ekkor anya toppant be az ajtón. Szuszogott, hogy mi volt miért kellett feljönni-e?

-         Ercsi! Miért kellett feljönnöm? Mi a baj?

-         Szia, Anyu! – öleltem meg – Az egész az első órán kezdődött. Reggel tudod elkéstem 10 percet kb. Mikor beérkeztem Gabriella tanárnő pedig felküldött az igazgatóhoz. Igazgató azt mondta, hogy délutáni büntetés. Bemérgesedtem. Nem mentem vissza a tanárnő órájára, hanem a buszmegállóba mentem és szívtam egy cigit. Aztán

-         Mi?! Cigarettát szívtál? Hogy merted! Ezért még kapsz. – ordított anya

-         De Anyuka! Engedje, hogy végig mondja. Folytasd Erika! – védett meg az igazgató Úr!

-         Aztán bejöttem a büntetőt letölteni. Itt beszélgettünk Gabriella tanárnőről izéééével… - dadogtam, mert olyan lüke voltam, hogy még a nevét sem kérdeztem meg.

-         Velem beszélgetett. Kisteleki Péter vagyok. A buszmegállóban ismerkedtem meg vele. Tüzet kértem tőle. – mondta cigis csávó

-         Értem. Folytasd! – mondta anya

-         Hát ennyi.

-         Jó kislányom. Most megbocsátok neked, de ha többször is elő fog fordulni ilyen, akkor büntetést kapsz tőlem.

-         Jó anya. – válaszoltam elszégyellve magamat

-         Nincs, semmi baj nem kell sírni-ríni. Gabriella tanárnő és te is fogsz kapni egy figyelmeztetést. – mondta igazgató Úr

-         Rendben! – feleltük együtt Biggel

Elment mindenki a dolgára csak Én és Peti maradtunk. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Puszit adtunk egymásnak és mindenki haza ment. Másnap felkeltem és ránéztem az órára. Fél 8 van. Hirtelen megörültem, hogy nem kések el a suliból. Pontosan beértem a becsengő előtt. Big tanárnő ma megdicsért az egész osztály előtt. Nagyon boldog voltam. Aki meg nem jött be az kapott egy 1-est és a szaktanárit. A suli után kint várt az ajtóban. Puszit adtunk egymásnak és elmentünk a városi áruházba ahol megnézegettük a baba rucikat. A babaruha osztályon nagyon megtetszett egy kis cipellő, amit meg is vettünk. Este meghívott egy közös vacsorára. Ami nagyon meglepett, hogy írt egy szép verset. Ha jól emlékszem így szól:

″Domb tövén hol nyúl szalad
S a kis tóban úsznak a halak

A nyugalom szigetén boldog lehetsz

Mert minden nap eperfagyit ehetsz.

Szerelmünk egymásban örökre él
Segítek neked, ha bajban vagy épp
Lehetsz gazdag vagy szegény
Én csak annyit kérek: Légy az enyém!″

Nem romantikus? Olyan cuki volt, hogy ott egy rózsával a kezében fehér öltönyben mondja a verset. J Minden nap találkozunk, most már a suli után. Szeretném ha a szerelem lángja vagy 1000 évig élne  a szívünkben.