Nyeltem egy nagyot és teljesen be pánikóltam, azt figyeltem ahogy az orvos jön az ágyam hoz közelebb és a papírt nézegeti. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról. Mereven olvasgatta azt a hosszú paksamétát ami az én sorsomat határozza meg. Csak figyeltem előre minden mozdulatát. Gyomrom összeszorult és minden porcikámmal remegni kezdett. Magamba istenhez fordultam és könyörögtem neki, hogy minden rendbe legyen. Pedig nem hiszek benne soha nem fordultam hozzá vagy egy imát nem mondtam el, de most titkon reméltem ha létezik segít nekem és nem nehezíti meg az életemet. Kihúzta a  széket és az ágy mellé ült az orvos

-          Szóval! – nézett ránk a sok paksaméta mögül – Először is elnézést a kellemtelenségért. A nővér miatt, hogy elszólta magát. De most már nem dolgozik ott hisz szabályt sértett.  A biztonsági őrök egy riportert se Tv-t nem engednek be a korházba

-          Köszönjük!

-          Doktor úr! – néztem rá félve csak ő mondja meg, hogy mi lesz életem hátra lévő részében – meg mondaná a vizsgálat eredményét?

-          Egy pillanat még én magam se tudom! – kezdte el kotorászni a papírok között – a vér képével minden rendbe! – lapozgatta – Igen itt van – lapozott a megfelelő részhez

A szeme a sorokat fürkészte és olvasta azt a szöveget ami sima hétköznapi embereknek nem mond semmi, mert tele van szakszavakkal meg latinnal. Így ha azt mondaná az orvos nesze itt van fejts meg te tuti idegrohamot kapnák. Az a pár perc is óráknak tűnt. Mint ha direkt valaki játszana az emberrel és le lassítaná az időt, hogy még többet szenvedjen. A másodpercek perceknek tűntek. Megszítottam Nándi kezét, de ő is szorongatott engem tudtam, hogy azt akarja velem éreztetni, hogy támogat és nem fog elhagyni. De bennem volt az, hogy én is szeretnék valami ajándékot és ez a legszebb dolog a világon, ha olyan embertől, aki szeret téged és te is őt. De lehet, hogy ezt tőlem meg fosztják és nem állhatok ilyen örömök elé.

-          Na szóval – nézett ránk majd megint a papira. Nem tudom nem jó jelnek fogtam föl féltem egyszerűen – a vizsgálat nem mutatott ki semmit – nézett ránk megint

-          Tehát akkor lehet még gyerekem?

-          Igen lehet! A stressz okozta a vetélést! – most már az orvos arcán is látszódott a mosoly

Majd ki bújtam a bőrömből hisz lehet gyerekem az arcomon megjelent egy hatalmas mosoly és a szorításból is engedtem és majd nem ugráltam örömömbe. Lehet saját gyerekem nem jó még rá érek vele, de akkor is. Ez a hír feledtette velem az elmúlt 2 nap szomorúságát. Jó bennem volt a magzatom elvesztése, de most ez a hír teljesen feldobott.

-          Még egy jó hír ma haza mehetsz, de még egy 3 napot pihened kell otthon semmi megterhelő dolog és semmi idegeskedés. Meg felírok egy kis vitamint megcsináljuk a záró jelentést és mehetsz! – állt föl a székről

-          Köszönöm! – néztem az orvosra

-          Nekem nincs mit köszöni! – mosolygott – Egy nővérrel beküldöm a záró jelentést és remélem egy darabig nem találkozunk itt!

-          Viszont látásra! – fogott Nándival kezet

-          Sziasztok! – kiment a szobából

-          Úgy örülök! – ugrotta nyakába a lábammal átkaroltam a csípőjénél

-          Mondtam, hogy nem lesz semmi baj! – mosolygott ő is és a derekamnál megtartott, hogy le ne csússzak róla

-          Eljegyeztél lehet gyerekem és teljesen boldog vagyok, mert te is vagy nekem! – néztem a szemébe

-          Jaj kicsim jó újra boldognak látni! – gyengéden megcsókoltam többet mond mit bármi szó – Szeretlek!

-          Én is nagyon!

Akkor rontottak be többiek is és látták a mosolyt az arcomon akkor tudták, hogy már csak jó hírt közölhetek velem. A lábammal elengedtem Nándit, hogy újból a földön járhassak.

-          Minden rendben, nem találtak semmit így minden oké! – mosolyogtam

Sorba jöttek oda hozzám megölelgetni, majd utoljára maradt bátyám

-          Jaj húgi – puszilta meg a homlokomat és erősen magához szorított

-          Annyira hiányoztál! Tudod milyen rossz, hogy ilyen távol vagy!

-          Tudom! Nekem is hiányzol!

-          Mikor jössz legközelebb?

-          Nem tudom hugi!– rázta meg a fejét – de még maradunk egy hétig nem erről beszéljünk!

-          Remélem legközelebb nem az esküvőmön találkozunk?

-          Mi? – tartott távolabb magától – Esküvőm?

-          Jaj ne aggódjál nem most lesz, de az eljegyzési gyűrűm már meg van mutattam neki!

Ránézett Nándira komolyan majd egy újabb mosoly ült az arcára és megint magához ölelt

            Gratulálok!

A körülöttem lévő emberek csak pislogva néztek rám és majd mikor felfogták mi történt mosolyogtak és mindenki gratulált Nándinak. Komolyan ez a 10 perc csak az ölelkezésekről meg az örömről szólt. Natali a háttérből figyelt eddig egy szót se szólt. Én törtem meg a jeget ha szereti bátyámat akkor muszáj lesz jobba lennem nem is ismertem igazán így nem ítélkezhetek róla.

 ---------------------------------------------

1 óra múlva már a házunk előtt voltunk és szálltam ki a kocsiból még beugrottunk a gyógyszertárba kiváltottuk a vitaminjaimat. Meg leste minden kívánságomat, de nem akartam semmit csak azt, hogy otthon legyek a saját környezetemben a szerelmemmel. Semmi másra nem vágyok meg előtte egy jó forró fürdőre amivel lemoshatom a korház szagát a kezemről. Nem tudom de ott olyan érzésem van akármihez értem oda koszosnak éreztem a kezem akár, hogy a saját cuccom volt akkor is. Mikor szedtem ki a táskát amibe a cuccom volt eszembe jutott nincs nálam lakáskulcs hisz az a kis táskámba volt azt se tudom az hol van. Meg a telefonom akkor tudom már miért nem zaklattak engem.

-          Nincs nálam kulcs meg nyomod a csengőt!

-          Nem kell! - emelte a magasba a kulcscsomót nekem van

-          Tényleg! – karoltam át a derekát – Most már bármikor jöhetsz hozzám! Remélem most is maradsz?

-          Persze! De most hivatalosan is kipróbálom a kulcsot! – és elfordította a zárba a kulcsot

Elvette tőlem a táskámat nem engedte, hogy én cipeljem. Be nyitottunk a lakásba és a nappaliba vártak rám. Anya és Apa pattant fel legelsőnek és megölelgetek mind a ketten.

-          Jaj kicsim úgy örülünk, hogy jól vagy! – szorított magához még jobban

-          Én is! – vette át anyától engem és ő is megszorongatott - Bocsi, hogy nem mentünk, de Nándi megkért rá! – kacsintott rá

Anya emelte meg a kezem a gyűrűre célozva. Akkor ők már tudták, hogy mi a szándéka Nándinak. Komolyan apa meg engedte neki… Mind két szülőm mosolygott és egyszerre mondták, hogy gratulálunk apa az kezet fogott vele anya megölelget. Natali és Bátyóm jöttek le szobájából előttük szalad oda hozzám a kis kutyám. Kina kopaszkutyusom amit Nánditól kaptam karácsonyra a neve Bigi vagy Pöttömnek hívom. Felkaptam e kis kutyusomat és ez arcomat végig nyalta.

-          Kislányom irány piheni!

-          Jól van, de előtte lemosom a korház szagot.

Másnap Nándinak a suli miatt el kellett menni így otthon maradtam egyedül és tv-t néztem meg untam a fejem. Nagyon lassan telt az idő, mert tényleg nem volt senki itthon. Bátyámék elmentek valamerre nem faggattam őket. Anya, Apa talán dolgozik. Atit se tudtam elrángatni, mert neki suli van.

4 óra fele kopogás zavarta meg unalmamat, majd óvatosan nyílt az ajtó

-          Szia! Remélem nem zavarlak! – jött beljebb

-          Nem gyere ülj le ide! - mutattam az ágy szélére – Úgy is untam a fejemet!

-          Csak gondoltam most van időm és leülhetünk beszélni!

-          Nem akartam múltkor olyan bunkón beszélni veled. Csak tudod olyan rossz érzés volt, hogy Bátyám nem lesz a közelembe!

-          Nincs szándékom leválasztani titeket!

-          De én most vettem észre és jöttem rá, hogy mennyire jó érzi magát melletted és ez nekem mindennél fontosabb! Nem ellened szólt az a dolog csak kétségbe estem. Bátyám se balhézott Áron se Nándi miatt!

-          Áron?

-          Hát az hosszú sztori, de biztos mondta neked ki volt ő!

-          Igen a legjobb haverja csak össze kaptak valamin!

-          Hát igen Áronnal jártam egy darabig, De utána megcsaltam Nándival!

-          És ti azóta jártok?

-          Nem picit később kezdtünk! – elmeséltem nagy vonalakba a történteket meg ő is mesélt magáról. Nagyon aranyos kis csajszi és bátran kijelenthetem ő tényleg bátyám mellé való

De már lelkileg is rendbe raktam magam úgy éreztem, de pici furcsálltam mert nagyon untam a fejem és újságot akartam olvasni, de nem találtam sehol. Mikor rá kérdeztem anya dadogva annyit mondott nem tudja. Rá is hagytam nem fog lakoztam vele inkább vissza másztam az ágyba Bigi csatlakozott az ágyba hozzám mellettem letelepedve és tv-t néztem. Nem tudtam mással lefoglalni magam.

-          Szia szívem! – csókolt meg

Ma nem aludt nálunk mert megint egy házi dogát kellett leadni a suliba így a saját lakásán töltötte az éjszakát. Meg most reggel beugrott a suliba a szakdogát leadni.

-          Hoztam neked valamit! – vette elő háta mögül egy kis csomagot

-          Mi ez?

-          A kedvenced!

-          Ízes kifli! Köszi! – ültem föl az ágyon

-          Meg hoztam pöttömnek is kaját!

-          Köszi teljesen ki ment a fejemből! Pedig annyira unom már az ágyban fekvést nincs semmi bajom lelkileg is rendbe vagyok most már! – haraptam bele kiflibe

-          Holnapig már kibírod!

-          Anyáék?

-          Ő hát…. elmentek!

-          Mikor?

-          Mikor is …. Most!

-          Nándi mi van tuti az újsággal van valami most írták meg!

-          Aha már aznap amikor kijöttél a korházból!

-          Akkor azért nem kaptam meg az újságot! De nem értem miért nem akarták megmutatni?

-          Hát megírtak mindent, de csak a vetélésről…

-          De ezt miért nem tudtátok elmondani? Hisz tudom mi van már felkészültem a dologra!

-          Csak megakartunk kímélni!

-          Engem nem kell már semmi bajom! – háborodtam föl

-          Na ezért nem akartuk lemondani, mert most is idegeskedsz!

-          Nem idegeskedek, de komolyan úgy kezeltek mint ha más lennék pedig nem vagyok az semmi bajom már! – mondtam kiabálva, mert felidegesített a titkolózassuk és kimentem ott hagyva Nándit a szobámba és rágyújtottam 5 nap után

Még soha nem veszekedtem vele nem tudom mi lelelt, de ki keltem magamból. Leültem a teraszon a székre és sírni kezdtem megint felgyülemlett bennem a sok szomorúság. Pedig azt hittem már túl léptem rajta.

-          Roxi! – jött utánam – megfogsz fázni így!

-          Nem érdekel szipogtam!

-          Igazad van lehet el kellett volna mondani. A szüleid amúgy interjún vannak felkérték őket is addig amíg te nem tudsz egy interjút adni! – még mindig nem néztem rá csak a földet bámultam

-          Nem akartam veled kiabálni! – néztem a szemébe – de nem tudom mi van érzékenyebb vagyok!

Felnéztem rá ő pedig a hüvelyk ujjával letörölt az arcomról könnycseppet.