Az alap történet

Reggel a formámat hozva megint elaludtam. Futnom kellett az iskoláig, de így is késtem 10 percet.

-         Elnézést Tanárnő! – ültem le barátnőm mellé

-         Miért késtél?

-         Elaludtam!

-         De ez már nem az első eset!

-         Mondtam tanárnő nagyon sajnál nem fog többször előfordulni!

-         Tegnap is azt mondtad most betelt a pohár! Fáradj föl az igazgató úrhoz!

Trehányul és lassan felvettem a cuccomat és direkt húzva az időt. Elindultam az ajtó felé.

-         Köszönöm! – vigyorogtam a tanárnőre

-         Még szemtelenkedsz is?

-         Tanárnő most miért nem csak én vagyok az egyetlen aki késik az órájáról ha jobban körbe néz valaki még be se jön. Csak vegye föl a szemüvegét és nézzen jobban körbe.

-         Na takarodjál!

-         Tudom, hogy tanárnő nem csíp! - csaptam be a terem ajtót

Utálom ekkora bunkó nem lehet valaki. Egy csomón be se járnak, de megint velem kell szarakodni. Szokás szerint elbeszélgetés az igazgatóval utána délután bent maradhatok a suliba büntetés alatt. Álltalába csendbe ülhetünk, ha szerencsénk van elalszik és akkor meglehet szólalni vagy kilógni, de azzal inkább nem szoktam próbálkozni, mert már jó ismerik ott az arcomat.

-         Jó napot! – léptem be az igazgatóhoz

-         Jó napot! Már megint mit csináltál?

-         Szokásos!

-         Késés és a tanárral vitatkoztál? – bólintottam - Nem lesz olyan nap hogy ne találkozunk?

-         Ha nem Big tanárnővel kezdünk akkor biztos lesz ilyen nap! De csak akkor ha új óra rendet kapunk!

-         Akkor inkább hagyjuk! Órák után itt maradsz büntetésbe! De hisz már tudod!

-         Igen!  - bólintottam

Átadott egy lapocskát amit a felügyelő tanárnak kell leadnom azzal igazolva, hogy ott maradtam. Be se mentem a Big tanárnő órájára inkább beültem a buszmegállóba és rágyújtottam. Minek menjek vissza? Úgy is csak piszkálni fog ha vissza megyek. Beleszívtam a cigimbe és zenét hallgattam. Még úgy is van időm. Egy srác csatalakozott hozzám, de nem volt kedvem beszélgetni. Így a fülhallgatót nem vettem ki a fülemből. Tovább hallgattam a kedvenc zenémet.

Egy bökést éreztem a vállamon majd egy szempár nézett rám. Kivettem az egyik fülhallgatott és rá néztem

-         Bocsi nem akarlak zavarni, csak tudsz adni tűzett?

-         Persze! - nyújtottam a felé a tűzett

-         Köszi! – fújta ki a füstöt

-          Amúgy te mi jót csinálsz itt?

-         Ja csak voltam már az igazgatónál így még egy jó pár órát eltölthetek a suliba! Pedig csak 10percet késtem! Más be se jár, de mindig én szívok.

-         Melyik tanár az?

-         Big

-         Jaj az engem se csipet mindig valami indokot talált, hogy felküldjön! Ne is csodálkozzál!

-         Direkt csinálja tudom azért se mentem vissza az órájára! És te?

-         Hát lógás, de tuti fogunk ma találkozni délután! – beleszívott a cigijébe ,majd elnyomta

-         Szia! – ejtett felém egy mosolyt és azzal elviharzott

Még nem láttam a suliba, de ami biztos nagyon jó pasi már ezért érdemes lesz a délutánt a büntetésbe eltölteni.

A történet folytatása:

Hamar eltelt az a pár óra ami volt még. Kikaptam a föci dogám, egy 2-el megúsztam. „Ennek aztán anya örülni fog.”, „Majd megint leszedi a fejem.”. Ezek a gondolatok jártak az eszembe, de nem nagyon tudott foglalkoztatni, hisz ez már nálam mindennapossá vált. Bementem a terembe, ahol mindennap a büntetést töltjük. Kerestem a fiút, akivel lent a buszmegállóban találkoztam. Nem láttam sehol. Leültem, és mivel ez az egész unalmassá vált, elkezdtem írni a másnapi irodalom órára a leckémet.

„-Szia. – köszöntem a fiúnak akivel lent találkoztam a buszmegállóban.

- Szia! Ülj le. Hogy vagy?- mosolygot.

- Jól. Hogy, hogy ilyen jó kedved van?

- Áh semmi, csak sikerült kikészítenem egy újabb tanárt, aztán már annyira sikerült engem is felidegesítenie, hogy azt mondtam, „ Nyugodjá má’ le, mert lefejellek!”.

- Hm. Melyik tanárnál volt ez?

- Mrs. Johansson. (Nem tudom, hogy van-e ilyen név, ha van is, hogy kell írni;)

- Gondolom megkaptad a figyelmeztetőd.

- Meg hát. De nem zavar. Még egy ideig húztam az agyát, aztán elküldött az igazgatóhoz. Az egész osztály ott röhögött. A tanár meg rák vörös volt az idegességtől.

- Nem csodálom. De amúgy büszke vagyok rád. – mosolyogtam. – Még a nevedet sem tudom.

- Kevin. – nyújtotta a kezét.

- Erika.

Nagyon jól elszórakoztunk. A büntetés most gyorsabbnak telt, talán mert jó volt a társaság. Big is elaludt, így nyugodtan eltudtunk cseverészni, meg kacagni. A végén telefonszámot cseréltünk, aztán pedig elindultunk haza.

************************************

- Ma miért voltál büntetésben? – kérdezte anya.

- Visszabeszéltem Bignek. Amúgy kikaptam a föci dogám, 2-es lett. – mondtam nemes egyszerűséggel.

- Hajj. Már sosem változol meg?

- Hm. Várj. Nem hiszem. – mondom pofátlan vigyorral és felmentem a szobámba.

************************************

Azóta már 5 hónap telt el. Kevinnel remekül kijövünk, sőt már egy párt is alkotunk. Nagyon szeretjük egymást. Amit tudunk időt, együtt töltünk, persze a barátainkra is fordítunk időt. Apa már sikeresen meg is ismerkedett Kevvel, és persze nem bírta ki, hogy ne tegyen fel idegesítő kérdést. Végül is elfogadta, de nem nézte jó szemmel. Most már egyáltalán nem tanultam semmit, mert elvették az időt. Engem ez cseppet sem zavart. A szidások a fülem mellett elmentek.

***********************************

- Mit gondolsz, hova mennyünk? – kérdezte Kevin.

- Nem tudom. A hétvégén ki kellene ruccanni. – mosolygok.

- Van valahol anyáéknak valami nyaralója, nem megyünk le oda? – kérdezte, miközben a kezemet simogatta.

- De. Rádumálom anyut, és akkor mehetünk is. – mosolyogtam és megpusziltam a száját.

Még így voltunk egy ideig. ( Még nem volt szex, soha. Majd csak lesz. ;) Aztán hallottam, hogy anya beáll a kocsival. Lementem és elővettem a legszebb mosolyom.

- Mit szeretnél? – kérdezte anya.

- Tudod anya, Kevinéknek van egy nyaralójuk… - mondom még mindig mosolyogva.

***********************************

Ezek után Kevin csak ennyit hallott a beszélgetésből:

- De anya! Nem teheted ezt!

- De, hogy nem!

- Lécci. – itt elő vettem a legszebb mosolyom.

Ezek után egy 1000 wattos mosollyal mentem fel  szobámba.

- Megengedte.

- Az fasza. Hétvégén go a nyaraló. – puszilja meg a homlokom.

***********************************

A hétvége hamar elment. Az egész szombati napot együtt töltöttük, és még a szüzességemet is elveszítettem! *nagyonhappy* XD

- Na, és milyen volt? – kérdezi barátnőm, Lena.

- Hm. Hát mondjuk, hogy jó, de nem annyira.

- Értem.

- Te, ne tudod, hogy lehet-e ez ellen tenni-e bármit?

- Hát, hallottam egy olyan dologról, valami ajzószer a neve. Állítólag jobb lesz a szex.

- Majd megnézem a neten.

- Rendben, és most megyek. Majd nézz utána.

Ki kísértem még, aztán felhívtam Kevint. Beszélgettem vele a hétvégéről, és felhoztam ezt az ajzószer témát. Azt mondta, hogy neki semmi kifogása ellene. Nem erre számítottam. Mind egy. A lényeg, hogy beleegyezett. Amikor letettük, lementem a konyhába, megcsinálni ezt a szart. A neten azt olvastam, itthon is előállítható. (Utána kerestem ennek a szarnak, és minta láttam volna ilyet, de most nem találom, úgy, hogy most kitalálom, hogy vajon mik lehetnek benne.)

- kömény

- szegfű

- almamag

stb…

***********************************

- Anya van itthon szegfű? – kérdeztem anyától.

- Minek az kicsim?

- Ajzószert készítek.

- Szerintem… Mit?????

- Ajzószert.

- Normális vagy?

- Persze, csak Kevinnel nem volt olyan jó, és mondták, hogy ez segít.

- Ja, akkor jó. Azt hiszem van a jobb oldali felső szekrényben.

Na ezen meglepődtem. „Nem szedi le a fejem? Hm. Legközelebb azt mondom, hogy vibire kell pénz, na erre vajon mit mondana??” Ilyes féle gondolatok jártak a fejemben.

Vagy fél órát szarakodtam ezzel, de nem sikerült. Anya se tud segíteni, neki nem kellett ilyen régen, a boltban meg túl drága. Csalódottan felballagtam, és ledőltem az ágyra. 10 perc múlva a telefonom csörgött. Kevin volt az.

- Szijja.

- Szia, Kicsim. Megcsináltad a főztödet?

- Nem sikerült. Viszont anya jól fogadta, meg is kérdeztem van-e szegfű.

- Hm. Az jó.

- Igen, holnap kérek vibire pénzt. Kiváncsi vagyok, arra mit szólna.

- Hát, nem tudom. Majd hívj. Emiatt a szar miatt meg na aggódj, majd megcsinálom én Neked.

- Köszi. Puszi.

- Szia.

***********************************

Kevin, miközben az ajzószert készíti.

-  Hm. Már csak egy csipet drog, szegfű, bab, lencse, és almamag. 
10 mp után:

- Ez az! Meg mérgezem! Meg mérgezem!  - kiáltott fel.

************************************

Eközben én vidáman ültem az ablakban és bámultam kifelé. Vártam, hogy találkozzak Kevvel, és újra együtt legyünk, most már fájdalomtól mentesen. Hamar besötétedett, ezért én is bementem. Megvacsoráztam, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Reggel arra keltem, hogy anya ébrezget.

- Mi van már?

- Reggel van, ideje felkelni. Suli van.

- Jaj, nem már anya!

- Nincs anya! Felkelni!

Ezzel ki is ment. Én meg nem tehettem mást, felöltöztem egy farmer szoknyába, egy lila harisnya, egy ugyanolyan lila fölsővel, és egy fekete szandál. Még megmosakodtam és el is indultam az iskolába. Ma is késtem, és mint mindennap Biggel van az első óránk. Le is szedte a fejem, és az igazgatóhoz is beküldött.

- A szokásos. – mondtam és a kezembe nyomott egy papírt. Mivel ma se akartam bemenni az órájára, ezért megint a buszmegállóba mentem. Most nem találkoztam senkivel. Amikor kicsengettek, -amit abból tudok, hogy a telefon órám aszerint van beállítva, ahogy a csöngő szól- visszamentem az iskolába.

Szerencsére több órám nem volt Biggel, de Kevint sem láttam.

**************************************

- Szia. – ült mellém Nicol.

- Szia.

- Mizujs?

- Semmi különös. Kevint kerestem, de nem találtam.

- Peter mondta, hogy ma nem jött.

- Akkor majd suli után elmegyek hozzá. Aztán ha beteg, leápolom.

- Sok sikert. Én viszont megyek, mindjárt dogát írunk és semmit nem tanultam.

- Ok. Szia.

Elment. Arra jutottam inkább előbb megyek el, nem érdekel, hogy még van 2 órám. Elsétáltam a házukig. Megigazítottam a ruhám, és becsöngettem. Tudtam, hogy a szülei ilyenkor nincsenek itthon, általában mindig este fele jönnek haza. Szóval most nyugodtan kihasználhatjuk az időt.. Becsöngettem. Semmi válasz.(aztán fogtam a fejszét és kivágtam  a házat -> by Niki <3) Majd újra, és végre ajtót nyitottak.

- Szia. – csókoltam meg.

- Szia. Gyere be.

Bementünk. Fel egyenesen a szobájába.

- Hogy, hogy nem jöttél suliba?

- Nem volt kedvem, és ha nem megyek, tudom, hogy idejössz meglátogatni.

- Hogy nem jutott az eszembe?!

- Nem tudom. – mosolyog majd lágyan  megcsókol, amit én viszonzok.

Bla-bla-bla (remélem értitek)…

- Figyelj, ha most, mi lefekszünk.. előtte a ajzószer..

- Ja, persze. Egy almába tettem bele, csak, hogy ne legyen annyira gyanús.

- Hát nekem gyanús. Na gyere ide.

- Megyek.

Letette az almát az asztalra, vagy is éjjeli szekrényre, és csókolgatni kezdett. Először az arcomat, majd a számat aztán pedig a nyakam. És haladt egyre lejjebb. Körbe puszilta a köldököm, aztán leállítottam.

- Várj. Az ajzószert..

- Oks. – odaadta, majd beleharaptam.

Kicsit savanykás volt, kicsit édes. Nem tudtam eldönteni.

- Mikor hat? – kérdeztem.

- Egy órán belül hatnia kell.

- Addig mit csináljunk?

- Gyere le, együnk valamit.

- Rendben.

Csinált néhány szendvicset. Amíg ettük jókat beszélgettünk, na meg ittunk. Még volt fél óra az 1-ből.

- Nem bírok már várni. – mászik rám.

- A türelem rózsát terem.

- De nem bírok várni.

- Jól van, mennyünk akkor fel… - adtam be a derekam.

- Gyere. – a karjaiba emelt és úgy vitt fel az emeletre.

Letett az ágyra, és újra rám mászott. Mindenhol puszilgatott.. stb.. (Mivel még nem olyan nagy az intelligenciám, hogy leírjam a szexet, szóval nem írom le ;)

Szóval volt ott minden. Fél óra sem volt az egész, már egymáson feküdtünk és lihegtünk mint a kutyák.

Még így voltunk néhány percig, amikor is fuldokolni kezdtem. Ő először csak nézett, aztán nevetni kezdett.

Csak kacagott és kacagott. Nem értettem miért, hisz én meg ott fuldoklok.  Még mindig fulladoztam, mikor közben elmondta, hogy mi van.

- Megmérgeztelek. – mondja.

Még mindig kérdően néztem rá.

- Az ajzószerrel… Raktam bele kaviárt.. és át allergiás vagy rá. – kacagott.

- Miért?? – erőltettem meg magam.

- Mert. – mondta.

- De mégis miért? – köszörültem meg megint a torkom.

- Mert már nem bírom a nyávogásod. „ Kevin, mennyünk ide, mennyünk oda!”… (Itt utánozott.)

- Te is tudod, hogy ilyen nem volt!

- De, hogy nem. Amikor pl. ott voltunk a vidámparkban.

- Nem is voltunk vidám parkban.

- Tényleg?

- Tényleg. – itt nagyon meglepődött.

- Akkor mindegy. De akkor is utállak.

Amikor ezeket a szavakat mondta, teljesen lebénultam, még fulladozni is elfelejtettem. Szóval azonnal meghalltam.”

Amikor ezt megírtam már fél hat volt. Jobbnak láttam, ha már haza indulok.

- Ma is büntetésben voltál? – kérdezte anya.

- Ja, de most megírtam a leckét, vagy is csak az irodalmat.

- Haladás. – pislogott anya meglepetten.

Annyira büszke voltam magamra. Megírtam életemben legelőször a házi feladatomat. Néhányszor átolvastam, majd eltettem magam másnapra. Boldogan mentem be az órára, és még el sem késtem. Biggel volt órám ma is, mint minden nap. Csodálkozott.

- Heh, Erika. agát is látni reggel  előtt.

- Igen. De csak ma, csak a házi feladat miatt.

- Na, kérem. Akkor olvassa fel!

Ahogy kérte felolvastam. Az osztálytársaim csak néztek, úgy, ahogy a tanárnő. Nem tudtam mi van. Hát, szerintem pedig nagyon jól sikerült, meg semmi baj nincs vele.

- Erika, az igazgatóiba! – kiabálta Big én pedig meglepetten mentem egy beszólás nélkül az igazgatóhoz.