Komolyan a karácsony és az ünnepek nagyon jól teltek a családunk szinte márt Zsoltit családtagnak kezelték. Kifaggattak a munkámról és büszkék voltak rám. A rokonságnak is vittem a CD-ből már nagyon rég nyaggattak. Vele azóta nem találkoztam se Katkával se Áronnal. Állítólag azt halottam, hogy Áron kiment külföldre dolgozni. Hát a Zsoltféle családi kaja elég érdekesen sikerült, azt nem tudom, hogy megkedveltek-e. Egy párszor beégtem, de ők teljes nyugodtsággal jellemezte a vacsorát. Nem úgy mint nálunk jókedv kacagás és nevetés. Illedelmesen segítettem az anyának leszedni a tányérokat. Akkor beszéltem vele és egy teljesen korrekt nőnek találtam. Végül is nem volt nekem semmi bajom vele csak hát olyan fura számomra ez az egész nyugodtság. A Szilvesztert is közösen töltöttük együtt a külvilágtól.

 Hát most egy rövid pihenőre fogtak, még nem tudom mi a pontos ok. A korházba fekszem az orvosok nem mondanak semmit. Tegnap kerültem be, hogy mi történ?

Mostanság elég sokat idegeskedtem ott volt a klipforgatás amiatt nagy feszültség hárult rám. Elég sok interjút kellett adnom szinte nem aludtam semmit. Az is zavart, hogy már 20 napja késik a vérzésem. De utána csak a stresszre fogtam, mert már volt ilyen amikor nagyon ideges voltam késett.  Tegnap volt egy koncertünk csak egy fél órás. Amikor lejöttem a színpadról éreztem, hogy nem stimmel valami és összeestem. Semmire nem emlékszem. Most is itt kell szenvednem a korházba jó egy 5 perce keltem, de akkor is. Nyílt az ajtó és Nándi jött be hozzám két pohárkával.

- Szia! – puszilt meg és leült az ágyam mellé

Láttam az arcán, hogy valami nem stimmel. Lehet beteg vagyok? Vagy valami más. Odafordultam hozzá.

- Mit mondott az orvos?

- Nem mondott még semmit! De azt mondta kettőn, kell akar beszélni!

- De akkor mi a baj?

- Féltelek! – nézett a szemembe

- Semmi bajom! – biztattam magam, de féltem hogy lehet tényleg valami komolyabb baj van – Most is jobban vagyok!

Akkor jött be az orvos a papírjaimmal. Mind a ketten rá szegeztük a tekintettünket.

- Jó reggelt! – de csak a papírokat nézegette – Behívtam a szüleit is nem sokára itt vannak!

- De miért? – idegesített, hogy olyan titokzatos

-  Mert még nem nagykorú! 10 perc és visszajövök! – és már hűlt helyét találtuk

- Nagyon rossz érzésem van! – fordultam vissza ő csak megfogta a kezemet

- Akár mi is van veled én mindig melletted, maradok!  - szorította meg

- Lehet valami betegségem van?

- Figyelj, ne izgasd fel magad lehet csak pár vizsgálatot kell elvégezniük!

- Nem tudom!

- Nyugi nem lesz semmi gond! – ölelt át

Akkor robbantak be anyáék és mind ketten megszorongattak. Tegnap már voltak itt,de az orvos meg mondta pihenésre van szükségem és haza küldte őket.

- Nektek se mondott semmit az orvos?

- Nem – ráztam a fejem

- Megkeresem! – az orvos akkor lépett be a szobába

- Jó reggelt! – megint papírok voltak a kezébe nagyon féltem, hogy olyat közöl velem ami megváltoztatja az életem. Nándi kezét szorongattam szinte minden porcikám remeget. Meg voltam ijedve.

- Mi van a lányommal?

- Na szóval azért hívattam ide önöket hisz még a lányuk nem nagykorú és önöknek is tudnia kell erről!

- De mondja már! Talán beteg?

- Nem asszonyom a lányának tegnap erős vérzése volt azért esett össze, mert elvetélt… Terhes volt!

Nem hittem a fülemnek csak pislogni tudtam terhes voltam ez nem lehet, pedig vigyáztunk. Szedem a gyógyszert. Akkor ezért késett, de, de…

Egy szót se tudtam kinyögni, csak pislogtam és elengedtem Nándi kezét. Terhes voltam és most az én hibámból megöltem egy életet gyilkosnak éreztem magam. De miért nem vettem észre? Nem is hallottam, hogy az orvos mit mond csak össze voltam törve és néztem előre.

- Ha meg bocsátanak akkor a lánnyal is szeretnék 4 szemközt beszélni.

- Persze!

Kimentek csak akkor eszméltem föl, hogy az orvos velem szembe áll. Föl néztem rá és ez tudtam ki nyögni

- Hogy lehet amikor szedek gyógyszert? – már a szememet már nagyon marták a könnycseppek ami elő akart törni, de próbáltam vissza tartani.

- Az elmúlt egy hónapba a fogamzás gátló mellett szedetél valami más gyógyszert?

- Meg voltam fázva és csak arra szedetem!

- Az elég mert az antibiotikum képes meggyengíti a fogamzásgátló hatását, de most nem erről van szó azt szeretném kideríteni, hogy mielőtt vizsgálatokat végeznénk el. Mert ki kell deríteni a vetélés okát. Az utóbbi időbe stresszes életet él?

- Szerinte? Lekeltet forgatni az első klipünket, akkor ott volt a suli a fél éves vizsgákat kellett írnom, az interjúk, koncertek – számoltam az ujjamon – Ja és feltűnt, hogy már késik, de azt hittem, hogy a stressz miatt. Már volt ilyen, de akkor meg volt az idegeskedésem alapja! – tört ki belőlem a sírás – Nem hiszem el, hogy elvettem egy életet! – karoltam át hasamat

Olyan fura érzés volt nem tudom egy hónapig bennem volt egy magzat aminek lehetőség lett volna egy új életre egy kis csöppségre. Ha ki is derült volna időbe akkor tuti meg tartottam volna mindig elleneztem az abortuszt és most meg én ölök meg valakit.

- Ha gyógyszert szedet mellette nem biztos, hogy egészséges lett volna a baba! Küldök a nővel egy kis enyhe nyugtatott. Holnap még leküldjük a nőgyógyászatra ott megvizsgálnak. NE hogy valami egészség ügyi problémája legyen. De az elmondottak alapján nem kisebb az esélye. De legfőbb a biztonság! Próbálj meg pihenni. – ált föl a mellettem lévő székről

- Lehetne egy kérésem? – néztem föl már amennyire láttam a könnyektől

-   Persze mond!

- Ha a sajtó érdeklődik, ne mondjon nekik semmit!

- Kötelezz az orvosi titoktartás! – simogatta meg a fejem és azzal elviharzott

- Kicsim jól vagy? – rohant oda hozzám 10 perc után anya

- Nem – motyogtam – Anya remélem nem haragszol rám?

- Mindent elmondott az orvos!

- Nándi hol van?

- Elment Apáddal ruhákat hozni neked! – simogatta a hátam

- Anya… úgy nem őt hibáztatjátok? Nem tiltotok el tőle? Most van rá a legjobban szükségem! Hisz most derült ki, hogy elvettem egy életet – kezdtem megint zokogni

- Nyugodj meg! - ölet magához közelebb és suttogva kezdett el biztatni – Nem tehetsz róla! Erősnek kell most lenned, tudom nehéz. Nem sokára 18 leszel még van lehetőséged, hogy legyen gyereked!

- De anya érted az én hibámból történt. Észre vett, hogy késik lehet már akkor elkelt volna mennem orvoshoz, akkor még lehet itt lenne a hasamba! - simítottam végig

- Roxi tudom milyen érzés nem mondtam soha, de lett volna még egy kis testvéretek, de én is elvetéltem a 3 hónapba, mert leestem a lépcsőn. Még nem mondtam soha. Amit nem engedek azaz, hogy nyugtatott vegyél be. Emiatt rá szoktam teljesen és nem akarom, hogy ugyan azt a hibát kövesd el mint én. Ha kell itt maradok melletted és nyugodtan sírd ki magad.

- Apa? – nézettem anyára

- Teljesen megijedt! Nagyon félt, de megmondtam erős kislány vagy! – simította a fülem mögé a hajam – Apa azt mondta ha a nyugtató helyett neked Nándira van szükséged. Ezért is akar adni neki egy kulcsot ne kelljen mindig csöngetnie.

Azt hittem majd eltiltanak tőle, de nem inkább engedik, mert tudják, most van a legnagyobb szükségem rá. Megöletem anyát már nem sírtam annyira, de anya felsője már a könnyben ázott amikor visszajöttek egy kisebb táskával. Apa is megölelgetett, de menniük kellett. Mert rengeteg munkájuk volt így is miattam egy nappal le elcsúsztak. De Nándi megnyugtat őket, hogy itt marad és úgy is meg kell vele beszélnem a dolgokat. Lehet emiatt már nem is akar velem lenni ez is megfordult az agyamba. Nem tudtam, hogy kezdjek bele.

- Hogy vagy?

- Nem valami jól! – néztem a szembe.

A szemeim a sok sírástól fel voltak dagadva és vörösek voltak, de még mindig jöttek a könnyek. Egyet Nándi le is törölt és mellém ült az ágyra

- Kicsim! – szorított magához

- De annyira fáj! – sírtam el megint magam

- Nyugodj meg én melletted leszek! Megígértem és nem is hagynálak el soha!

- De én öltem meg! Azt hittem, hogy a sok idegeskedés miatt késik!

- Nem te tehetsz róla!

- De… ha eljöttem volna az orvoshoz és kiderült volna lehet most is itt lenne! – fogtam meg a hasam

Nándi is oda rakta a kezét

- Szívem ezzel csak felidegesíted magad még jobban. Próbálj meg megnyugodni!

- De ha kiderült volna én megtartottam volna ha te nem is szereted volna, hogy megtartsam

- Ilyet ne mondjál én is örültem volna! De ne ezen rágódj van még időnk, hogy legyen.

- Komolyan mondod? – derített egy kicsit jobb kedvre

- Persze hidd el engem is megviselt, de nekem erősebbnek kell mutatnom magam!

- Holnap megyek vizsgálatra! Félek mi van ha kiderül, hogy valami bajom van és nem lehet gyerekem!

- Ne is gondolj ilyenre, de akkor is melletted leszek! – ölelt át

- Még mindig gyilkosnak tarom magam! - fogtam meg megint a hasam – Úgy itt maradsz velem?

- Persze! – szorított magához még jobban –Szeretlek! – ez a szó után nem beszéltünk tovább próbált megnyugtatni

Ami nem nagyon sikerül. De nagy nehezen meg a fáradtság győzőt és elaludtam a karjai közt.

 -------------------------------------------------------------------------

Reggel úgy ébredtem mint ha fejbe ütöttek volna fájt a fejem a szemem a sok sírás miatt. De a biztonság érzetem meg volt mert mellettem feküdt akire most a legjobban szükségem van. Még jobban hozzá bújtam és néztem a fehér falat. Akaratlanul is megindultak a könnyeim. Már a könnyek marták az arcomat minden egyes könnycsepp is fájdalmat okozott. A testem elkezdett rázkódni és még jobban megindultak a könnyek. Csak egy oltalmazó kezet éreztem magamon és még közelebb húzott magához.

-          Kicsim! – simította végig az arcom – Ne okold magad miatta!

-          De még mindig annyira fáj! Mi van ha nem lehet gyerekem?

-          Ne gondolj ilyenekre! De ha véletlen akkor is melletted maradok!

-          De én abba bele halok!

-          Figyelj! Majd örökbe fogadunk egyet és sajátunk ként neveljük!

-          Képes lennél ilyenre miattam? De hisz még faital vagyok honnan tudjuk, hogy még együtt leszünk?

-          Kicsim ilyeneket ne mondjál én tudom, hogy te vagy az igazi és akár, hogy kor szerint nem töltötted be a 18-t attól te felnőtt vagy!

-          Ez miből gondolod?

-           Nem azért estél kétségbe, hogy terhes vagy valaki örült volna, hogy elveszti! Nem te már azon gondolkozol, hogy- hogyan nevelheted volna föl vagy a neveken! Mert ismerlek és már ez is megfordult a fejedbe!

-          Igen! – konyult le a szám

-          Tudom mennyre fájhat, de ne tedd tönkre magad én segítek bármibe ha kell! Kaptam kulcsot is melletted leszek!

-          Köszönöm! – öleltem magamhoz szorosan

-          Ez természetes most van a legnagyobb szükséged rám!

-          Jó reggelt! – jött be az orvos – mehetünk a vizsgálatra?

-          Jöhet velem?

-          Persze! – bólogatott az orvos

Megfogtam a kezét és nem engedtem el úgy sétáltunk el a liftig. Nándi biztatót szavakat súgott a fülembe és próbált megnyugtatni. A gyomrom összeszorult és remegett minden test részem hisz ezzel a vizsgálattal meg változhat az életem. Nagyon szeretem a gyerekeket és én mindig is szerettem volna kettőt már amikor pici voltam. Még azt se tudtam, hogy kerül az ember hasáb a gyerek. De én azt mondtam Nándi van a hasamba. Most azt mondhatom nem a hasamba hanem mellettem van. Lassan slattyogtunk a hosszú folyóson! Egy pillanatra megálltam.

-          Mi baj?

-          Félek nagyon!

-          Nem lesz semmi gond!

-          Meg se kérdezetem tőled ezt tudnom kell!

-          Mit?

-          Mi lett volna ha nem vesztem el! Akkor is mellettem maradtál volna? És te örültél volna a babának?

-          Persze, hogy veled maradtam volna és nagyon örültem volna egy picinek hisz az a szerelmük gyümölcse lett volna! Hidd el nekem is fáj, hogy elvesztettük! – meg csókoltam majd vettem egy mélylevegőt

-          Szeretlek!

-          Én is szeretlek és melletted leszek!

-          Menjünk tudjuk meg az igazságot!

Az orvos rögtön be vezette a vizsgáloba és felfektettet az agyra minden apró vizsgálatot elvégzett rajtam vagy egy 20 percet biztos bent tölthettem. Az eredmény délutánra meg lesz és maga hozza föl személyesen. Komolyan mondom a legjobban a várakozás borit ki.

 33. fejezet

 VÉLEMÉNY