|
30. fejezet
December 22. (Csütörtök)
Nem sikerült egy hamar elaludnom, mert Nándi csinált nekünk esti programot, de nem bántam. Sajna nem sikerült kiszedni mit titkol. Csak annyit mondott, rá ne legyek olyan kíváncsi. Kemény 3 órás alvás után sikerült kimásznom az ágyból. Kaptam Nánditól egy meleg pulcsit, míg haza repít kocsival ne, hogy meg fagyjak. Még bedöntöttem egy kávét rendbe hoztam magam vagyis csak átöltöztem egy itthoni cuccba. Milán még aludt így nem tudtam meg semmit a tegnap veszekedésből. Anya írt nekem egy hosszú levelet még azt el olvastam és neki láttam a hozzá valók ki pakolásához. Első süti mézeskalács állítólag én jobbat csinálok mint Anya. Mindig a nehezebbel kezdem utána meg kókusztekercs. Na az egyszerű! Már az első tepsivel raktam be mikor édes bátyókám sétált le tök komás fejjel.
- Szia!
- Jó reggelt?
- Hát ezt már nem nevezném reggelnek! Már 11 óra van!
- Van kávé! – öntöttem neki egy bögrébe és a kezébe nyomtam - Köszönöm! – puszilt meg
- Hmm… de rég kaptam tőled puszit!
- Oszd be egy évre!
- Köszi! – mosolyogtam – De hallom összevesztél Áronnal!
- Igen, mert szemét volt! Ide tuti nem teszi be a lábát!
- De ugye nem miattam!
- De, mert nem erről volt szó és Nándit is lehordta mindenek. Amibe viszont tuti nincs igaza! Kiderült azért járt ide minden nap, hogy nálad bevágódjon! De az egyik haveromnak igaza volt!
- Miben?
- Csak azért csinálta az egészet, hogy 10 percre hírnevet szerezzen. Szerinted nem volt benne abba az újságos dologba a húgának segített ő ismerte azt a újságírót! A képeket is ő adta hozzá!
- Fú mindjárt felhívom és kiosztom!
- Hagyjad már tőlem megkapta a magáét! Nem ér annyit!
- Köszönöm! – öleltem meg – annyira szeretlek!
- Én is húgi! Kéne egy pár tanács!
- Mihez? – csillant fel a szemem
- Hát ma randim lesz és nem tudom hova vigyem el a csajt? Annyira szimpatikus és nem az a hülye liba!
- Várj! – rohantam föl a szobámba
Eszembe jutott, hogy kaptam egy kártyát az én nevemmel egy éterembe ami a elég elit és ezzel a kártyával a legszebb asztalt kapják és ingyen kaja. Ennyivel csak tartozom Bátyámnak ha már megvédett. 5 perc kutakodás után rá leltem a kártyára és rohantam vissza.
- Szia! – Nándi jött meg még adtam neki egy szájra puszit – huppsz a süti! – rohantam, hogy kivegyem!- Épp, hogy nem éget meg!
- De hova rohantál?
- Tessék! – nyomtam a kezébe ezt a kártyát elkezdte nézegetni
- Ez a legdrágább éterem!
- Tudom! A legjobb asztal és ingyen kaja!
- Ez komoly?
- Igen az! Csak a személyid kell hozzá, hogy nem loptad, mert az én nevemen van!
- Köszi ettől tuti elfog ájulni!
- Tuti, de a rozsát nem felejtsd el!
- Az alap! – még adott a homlokomra egy puszit és ment rendbe hozni magát.
---------------------------------------------------------------
- Szia szerelmem! – jött közelebb hozzám
- Szia!
- Jobb kedved van már?
- Igen! Most már teljesen megnyugodtam és Áron se fog zaklatni többet se a húga!
- Tényleg megtudtad, hogy min vesztek össze annyira?
- Igen! Kiderült, hogy ő is benne volt a keze a cikkes dologba! Meg azért csinálta, hogy az nem jött be annyira így ezzel próbálkozott hát ha tud magának 10 percre hírnevet szerezni. Ezért volt mindig túl kedves velem!
- A szemét! Tuti ha találkozok vele…
- Hagyd már bátyámtól megkapta! Ezért is adtam oda neki azt a kártyát ma randija lesz! – mosolyogtam Tényleg most már meg tudom, hogy mi volt az a fontos dolog amiről én nem tudhatam?
- Ne legyél kíváncsi! – mosolygott, én átfontam a nyakát – Nem fogsz le kenyerezni!
- Akkor nem úszód meg a sütést! – engedtem el a nyakát
- Nekem nem gond! – tűrte föl az ingje ujját
- Nándi! – jött le a lépcsőn
- Tessék! – nézet rá
- Az a te autód a ház előtt?
- Aha miért?
- Tök jó Audi A4-es !
- Férfiak! - mosolyogtam!
- Ne mond, hogy nem jó ha a pasid nem Trabanttal hord hanem Audival!
- Nekem az is a Trabant is jó de nekem azaz utolsó dolog hogy a pasi kocsiját nézzem ha biciklije van az se zavarna! – szaggattam a mézes sütiket mert már mindjárt kész a második tepsivel
- Ez aranyos volt! – mosolygott rám
- Nem mehetek vele egy kört? – csillant fel a szeme
- Nyugodtan De sokáig kocsikázz! – mosolygott rá
- Áááá! – mosolyodott el
- Mindjárt odaadom a kulcsot! - léptek ki az előszobába a kabátjához
Nagyon suttogtak így nem halottam semmit belőle, de idegesített, hogy nem hallom. Ezért próbáltam hegyezni a fülem, de nem jött össze nekem!
- Talán nem hallgatózni akartál?
- Hát… mostanság olyan titokzatos vagy! Ha nem a bátyámmal suttogtál volna ha nem a haveroddal a végén már arra gondoltam volna, hogy megcsalsz. De az tuti nem bátyámnak mondanád meg mert rég kiherélne!
- Jaja ne aggódj már meg fogod tudni! Csak légy türelemmel!
- Oké!
- Amúgy ma itt alszom ha nem gond!
- Nem, de hogy-hogy?
- Kölcsön adtam bátyádnak az autót meg a lakást?
- Hm?
- Komolyan!
- Tudom, hogy vigyázni fog és én ajánlottam föl neki!
- Kedves tőled tudtam, hogy mindig ilyen jó szíved van
Csörögött Nándi telefonja, hogy én nem értettem semmit belőlem meg a tepsi sütivel szarakodtam.
- Dávid volt csak annyit akart, hogy holnap vár minket a próbaterembe 10-kor!
- Oké!
Már 3 óra volt mikor vettem ki az utolsó tepsi sütit.
- És csak most jön a kókusz tekercs!
31. fejezet
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
