Az ajtóba elbúcsúztunk, mert ő is kifáradt a vásárlásba meg én is. Csodálkoztam is amikor beértem a lakásba és itthon volt mindenki még a nappaliba ült Áron csak felé löktem egy Sziát.

- Merre jártál?

- Ja csak voltunk Nándival megvenni a karácsonyi ajándékokat!

- Holnap remélem nincs dolgod?

- Mert?

- Ja csak kéne süni valamit karácsonyra ha rá érsz holnap!

- Persze ha minden van itthon akkor szívesen csinálok!

- Bevásároltam, de itt van a bátyád elküldöd a boltba ha kell valami!

- Oké! Idén jönnek ide a nagyiék?

- Nem mi megyünk hozzájuk!

- De én nem megyek!

- Mert?

- Nándit nem hagyom egyedül! Tudod itt lesz velünk!

- Jön ő is! Befér a kocsiba!

- Nincs is gond a kocsival most kapott egyet a szüleitől! Most is azzal voltunk vásárolni!

- Akkor jól van! Amúgy a nagyi kíváncsira!

- De mind a kettőhöz megyünk!

- Igen

- De Klári mama olyan konzervatív tuti az lesz az első kérdése, hogy mikor lesz az esküvő!

- Tudom, de ez léci Apádnak ne mond!! De ki bírod! Csak végig kell majd hallgatnod, hogy miért mutogatod magad a tv-be! Csak ne szólj be neki hallgasd végig!

- Megpróbálom! De tudod, hogy Milánt imádja!

- Tudom! Akkor holnap neki látsz a sütésnek mi nem leszünk itthon! De holnap már szabin vagyok, de ha sütni is neki állnák nem lenne a többi teendőmre időm!

- Tudod Anya, hogy szívesen segítek! Ha nem  hív Dávid akkor semmi gond!

- Oké! Köszi! – puszilt meg

Felmásztam a szobámba, hogy egy picit gépezek meg kis nyugalom rég volt erre időm. Felmentem a honlapunkra ahol még blogot is írunk ha van időnk. Most szántam rá és leírtam röviden mi történt azóta meg bele írtam, hogy ez lesz a legszebb karácsonyom, mert a szerelmemmel tölthetem.  Végeztem még neki ültem pár e-malinak, hogy válaszoljak a rajongóknak. Meg az iwiw-en is ezer éve voltam fönt vagy több százan bejelöltek. Meg csináltak belőlem állakat, hogy hátha azt hiszik én vagyok és bejelölnek ezért is írtak oda is sokan levelet, hogy én vagyok-e az! ’10. levélnél akadtam le, mert az egyik csaj írta, hogy csinált rajongói oldalt rólam és, hogy nézzem meg. Nagyin kis aranyos lapvolt és mindent megtalálható rólam. Milyen fülbe valót hordók néhány poénos beszólásom. Vagy videó, be scanelt újság cikk. Egy picit elidőztem rajta amikor bátyám rontott be szobámba.

- Fönt vagy még?

- Persze!

- Oké! – fordult hátra – Áron jöhetsz! – kiabált – Mi jót csinálsz?

- Ja csak válaszolgattam a rajongóknak és az egyik csaj írt, hogy ezt az oldalt készítette!

- Van már rajongói oldalad? – jött közelebb

- Ezek szerint! De még te is ott vagy! - mutattam egy olyan linkre, hogy testvérem. Rá kattintottam egy pár infó volt Milánról meg egy kép - látod?

- Aha, de gáz ez a kép rólam! De pár havernak kéne tőled egy aláírás firkantasz nekem! Ezzel nyaggatnak!

- Oké! – akkor lépet be Áron is

- Na én mindjárt jövök! – már csukta is be az ajtót

- Beszélni szeretnék veled!

- Mond!

Nem is néztem hátra hanem a monitort fürkésztem a szemeimmel

- Bocsánatot szeretnék kérni tőled! Bunkó voltam, de hidd el meg volt rá az okom! Jó lehet, hogy ezt nem kéne elmondanom!

- Mit? – fordultam felé

- Hát.. annyira rossz minden nap látlak téged. Ha nem is itt vagyok vagy az újságba vagy reklámozzák a cd-ket a tv-be, de minden percbe láttak téged. De akkor a legrosszabb amikor Nándival látlak ölelkezni vagy ilyesmi egy szóval és még mindig….

- Szeretsz? – fejeztem be a mondatát –

- Igen!!

- De én már nem, vagyis mint egy barátot egy testvért vagy!

- Nem tehettek róla! Nem akartalak úgy megbántani a múltkor. A húgom is nagyon szemét volt amit veled tett kapott is ezért a fejének! – próbált közeledni felém, hogy megcsókoljon

- Áron! – pattantam föl a székből – azt hiszem friss levegőre van szükségem – iszkoltam ki a szobámból

- Húgi hova rohansz? – ált az utamba

- Megyek kicsit kiszelőztettem a fejemet! Meg beszélnem kell valakivel! Anyáék?

- Alszanak!

- Akkor majd jövök! –vetem már föl a kabátomat kiléptem az utcára és az volt az első, hogy rágyújtottam. De én már nem szeretem valakinek el kell mondanom. Azzal el is indultam Nándihoz az volt az első, hogy felhívtam

'       Szia!

'       Baj ha beugrom hozzád?

'       Nem, de valami baj van?

'       Majd elmondom! De nem olyan nagy!

'       Oké

'       Akkor 10 perc és ott vagyok!

'       Elindulok eléd! – azzal le is tette

------------------------------------------------------------------

 VÉLEMÉNY

10 perc után már a sötétbe láttam, hogy felém közeleg majd mikor már kellő közelségbe volt megcsókolt és átkarolt, mert érezte, hogy remegek. Majd egy szót se szóltunk egymáshoz hanem összebújva sítünk hozzá, mert nagyon hideg volt rajtam meg egy vékony gatya volt. Meg agy póló annyira megrémültem amit mondott nekem, hogy nem is gondoltam bele, hogy kint hideg van. 10 perc után én teljesen át fagyva léptem be a lakásba.

- Nagyon átfagytál! De mi történt?

- Áron! – nyögtem ki, de még mindig remegtem

- Gyere! Engedek forró vizet és majd ott elmesélsz mindent!

- Rendben! – mentem utána a fürdőbe

5 perc után már a forró habfürdős vízbe ültünk.

- Még mindig nem hiszem el amit mondott. Miért nem vettem észre. Megértettem volna, hogy nem áll velem szóba amiatt, hogy megcsaltam. Utána is túl kedves volt hozzám.

- Mit mondott? – húzott az ölébe

- Szerelmet vallott nekem! Azt hittem csak simán bocsánatot kér!

- De te úgy? – engedett a szorításából

- Szerinted akkor itt lennék veled és neked öntené  ki a szívemet! Nekem már csak egy barát. Csak kiakasztott mindenki azt hiszi, hogy egyszer volt egy félre lépésem, de azt nem bántam meg – bújtam hozzá – akkor mindenkivel megteszem. Meg akart csókolni és mit nem törődve, hogy én már téged szeretlek ezért is álltam föl és rohantam hozzád. Tuti most már kerülni fogom Áront meg a húgát is kikészítenek.

- Nem akartam mondani, de én már észre vettem, hogy ennek a srácnak hátsó szándéka van. Előtted mindig jó pofizót, de amikor nem voltál ott akkor meg tök bunkó volt velem. Ezért se akartam, hogy barátkozz vele De én mondtam, hogy bízok benned.

- Köszönöm ezt szeretem benned! De tudom, hogy nem könnyű velem lenni.

- De és ezerszer elmondom neked, hogy szeretlek… szeretlek… szeretlek…

- Én is! – szakítottam félbe és meg csókoltam

A forró csókunkat a telefonom csörgése szakította félbe a mosógépen volt így csak ki nyújtózkodtam. Anya hívott

'       Szia! Hol vagy?

'       Nándinál!

'       Apának mond már meg, hogy reggel otthon vagyok! Majd elmondom, hogy miért szaladtam el!

'       Csak azért kérdem, mert Milán meg Áron elég szépen összevesztek!

'       Min?

'       Csak annyit halottam, hogy elküldette nem mondott semmit csak beviharzót a szobájába. Nem mondott semmit.

'       Gondolom miattam! De nem fontos itt alszok Nándinál.

'       Oké! De gyere korán emlékszel megígértél nekem valamit!

'       Tudom ne aggódj nem felejtettem el!

'       Szia! Jó éjszakát

'       Szia! – tettem le a telefont

- Nagyon haragszik?

- Nem csak mondta, hogy arra riadt föl, hogy Bátyám és Áron veszekednek! Gondolom miattam! – húztam el a számat

- Lehet meg volt az oka bátyádnak. Tudod, hogy melletted bármikor ki áll!

- Tudom, de nem szeretem ha valaki miattam veszekszik! De itt alszok és reggel korán már otthon kell lennem: Vár rám a konyha!

- Te tudsz olyat is?

- Köszi! De igen tudok minden évben csinálok valami sütit. De úgy is egyedül leszek ha unatkozol befoghatlak. – mosolyogtam

- De csak később tudok csatlakozni, mert van egy kis dolgom!

- Mi?

- Nem muszáj mindenről tudod!

 30. fejezet
VÉLEMÉNY