28. fejezet
December 21. (Szerda)
Ma kivételesen hamar kipattantam az ágyból és a busz indulás előtt már ki9nt voltam a megállóba! Ezen még Ati is meglepődőt reménykedtem ma nem kell el mennem a suliból és nyugodtan végig tudom ülni az óráimat. 2 perc múlva már ott állt mind két örömünkre Katka is. De most semmi megjegyzést nem tett felénk semmi csak köszönés nélkül tovább ment.
- Mit mondtál neki?
- Mert?
- Hát, hogy semmi megjegyzés!
- Csak megbeszéltem vele a dolgokat és most mát tuti nem fog neked keresztbe tenni neked!
- Ok! – mosolyogtam
Egy 12 éves kislány közeledet felénk félénken egy papírral a kezébe.
- Szia! – köszönt elég halkan
- Szia! – mosolyogtam rá kedvesen
- Kérhetnék egy autógrammot tőled?
- Persze! – vettem elő a tollamat – Hogy hívnak?
- Lilla!
Ráfirkantottam a papírra, hogy sok szeretettel Lillának és aláírás, majd visszaadtam a kezébe
- Köszönöm! Nagyon tetszik a zenétek!
- Köszönöm! – mosolyogtam, majd már fel kellett szállni a buszra
A Sulitól pár métere elszívtuk Atival a ciginket ahol a tanárok, nem látnak meg minket. Tényleg ma van a karácsonyi ünnepség és nekem kell énekelni. Teljesen megfeledkeztem róla. De az ének tanárom figyelmeztetett, ahogy beléptem a suliba. Kezdek hozzá szokni, hogy nem tudok végig menni a folyóson, hogy ne kérjen valaki egy aláírást vagy ilyesmi. Valaki a cd kell állít oda. Végül is jól esik nekem. Az egyik tanárom a gyerekének kért aláírást. Én csak mosolyogva aláírtam neki. Következő szünetbe az ének terembe kell lennem, hogy egyszer elénekeljem Próba képen. Az első irodalom órám lesz sok osztálytársam azért jött oda, hogy gratuláljon nekem, hogy megmentettem őket az előző tanárunktól. De ami meg lepett, hogy az osztály leghelyesebb pasija akiért oda voltam régen, de soha nem vett észre randira akart hívni. Csak mosolyogtam és közöltem vele a lényeget:
- Bocsi, de van barátom amúgy egy kicsit érdekes még híres nem lettem addig egy szót se szóltál hozzám most meg randira hívsz! Tudom, hogy csak a hírnév miatt kell! – mosolyogtam
- El van szállva magától! – amikor már a haverjainál volt
- Bocsi, de ezt nem tudod a szemembe közölni?
Már nem mondott semmit csak Ati tartotta a kezét, hogy csapjak bele! Az órára bejött egy tök kedves tanár és be kellett mutatkozni mindenkinek meg pár szó. Magunkról én kezdtem, mert mindenki ezt várta.
- Kiss Roxána vagyok! Hát nem sűrűn járok be az iskolába így valószínűleg tanárnő se fog sűrűn látni.
- Te vagy az a lány akinek bandája van
- Igen! Ezért is nincs jegyem majd félévkor, kell megírnom a dogákat.
- Tudom az igazgató tájékoztatott a dolgokról és arról is, hogy magával is kiszúrt az tanár úr
- Igen!
- Én csak annyit mondok neked ha te is korrekt vagy akkor én is úgy állok hozzá.
- Köszönöm!- ejtettem egy mosolyt és leültem
Mindenki bemutatkozót és nekem nagyon szimpatikus egy tanárnő. Óra után rohantam az ének terembe. Két számot kell el énekelnem. Azt elpróbáltuk mentő övkén megkapom a szöveget, de a szünetek próbálással fog telni. Az utólsó óra ének volt. Tanárnő még velem énekeltette el kétszer a számot, hogy tökéletes legyen. A végére nekem is megtetszet. Kaptam egy hatalmas tapsvihart. Ati kis sunyi dög kitalálta, hogy énekeljek nekik a dalainkból. Utána mindenki ezzel traktált még tanárnő is. De tök jó volt, mert valakivel megszeretettem a dalunkat valaki meg már ismerte. Így az utolsó óra kellemesen telt. Majd csengő után tök boldogan vonultunk le az aulába ahol az ünnepség van. Ezért is lepődtem meg, hogy összefutottam.
- Hát te? – mosolyogtam
- Megyünk vásásrolni!
- Tényleg! De kicsit várni kell most lesz az ünnepség és még énekelnem kell! – vigyorogtam
- Oké! Látom ma jobb kedved van!
- Az! De nagyon jó! – pusziltam meg
Ati az ott maradt Nándival én még a színpadon műsoroztam, de ez teljesen más volt. Csak jobb a bandával ők a támaszaim 20 perc múlva már léphetünk is.
- Mivel megyünk? Busz?
- Nem! Nézd mutatott egy autóra!
- Hát ez?
- Karácsonyra kaptam anyáéktól!
- Ja! Jól megy egyeseknek!
- Te se panaszkodhatsz!
- Jól van!
- Ati haza vigyünk? Útba esik úgy is a plázába megyünk!
- Köszi!
˝ óra múlva már a plázába nézegettük az ajándékokat. Én szerencsére sikeresen beszereztem a listán szereplő ajándékokat, és holnap házhoz szállítják, amikor nem lesznek otthon anyáék utána eldugom a mellék épületbe és bezárom nálam lesz a kulcs! Ez a legjobb megoldás főleg egy nagyfotel. Ati mobiltelefon vásárlásából nekem is lett egy új ami mp3 lejátszós, de már szegény annyira torapa volt. Még se rohangálhatok egy szarral, rontja az Imisemet . Na jó ez poén volt. Este 8 órakor sikerült beszereznem mindent kivétel Nándiét, de majd Milánt megkérem, hogy vigyen el kocsival
29. fejezet
|