7 óra fele jött  Ati ígéretéhez híven, de nem látszott letörtnek amikor belépett a szobámba szokásosan leültünk a földre zene be.

- Na mesélj mi volt!

- Hát furcsa, de nem hisztizett leültünk és együtt megbeszéltük, vagyis közösen megegyeztünk, hogy vége!

- De ez elég furcsa rá nem ez jellemző

- Hát nekem is elég fura volt, de tudod, hogy nem vagyok az a veszekedő típus!

- Tudom! De akkor is valami nekem bűzlik! Amúgy mondtad neki, hogy tudod, hogy megcsal téged?

- Nem arról nem beszéltünk csak elmondtam neki, hogy ez a kapcsolat nem olyan, mint régen

- Aha! Szerintem tuti bosszút forral vagy valamire készül!

- Szerintem nem! De ne aggódj ha lesz is valami az rám fog irányulni nem rád!

- Remélem is! Tényleg valami jó hír van! Most már nem kell hazudnom Apának!

- Mert eddig hazudtál?

- Szerinted, hogy tudtam Nándinál aludni!

- Ja arra gondoltál!

- Aha! Most már Apa megengedte, hogy nála aludjak vagy fordítva!

- Na az jó!

- Jaja! Tényleg most hogy egyedül álló vagy és ha nagyon unatkozol akkor gyere majd velünk a koncertekre! De csak ha nincs dolgod!

- Na ezt megbeszéltünk úgy is ott elég sok helyes csaj van!

- Hé nálad nem gyász időszak van! Nem a szakításod miatt kéne most szomorkodnod?

- Szerinted szomorúnak látszom úgy mond egy teher eset le a vállamról!

- Ha így érzed! De akkor is gyanús nekem a csaj!

Áron már megint itt volt nálunk a hangokból ítéltem meg. Majd be is nyitottak hozzánk. Ha nem járt volna velem Áron akkor már rég azt mondanám, hogy ezek buzik állandóan együtt lógnak! Komolyan nem tudom mikor volt dolguk nővel nem is érdekkel, de akkor is! Ha egy ember szemlélné kívül állóként akkor tuti azt mondaná! De én tudom, hogy mind a ketten a lányokért rajonganak.

- Sziasztok! Mi járatban erre?

- Ja csak megnézzem, mi van a drága húgommal ma is csak 5 percet találkoztunk!

- Ja akkor gyertek be! Mind a ketten levágódtak az ágymra!

- Na Ati mi van veled és a húgommal?

- Hát vége van! De úgy nem nyírsz ki?

- Nem tudom milyen az én drága húgom! Amúgy kiverte a cirkuszt?

- Nem és ezt furcsálltam!

- Hát ez tényleg fura nem valami jó jel!

- Én is ezt mondtam neki, de nem hisz nekem!

- Na mindegy!

- Amúgy Húgi Apa mondta, hogy lehet néha összefuthatok Nándival a fürdőnk be!

- Ja igen meg engedte!

- De hisz az tök jó!

- Jaja

- De valami fürdőszoba rendet ki kell találni nem szeretnék kínos szituba keveredni!

- Ne aggódj szerintem inkább hozzá fogunk menni!

- Ja tényleg ő egyedül lakik!

- Ja!

Felálltam, mert eszembe jutottak cd, hogy adjak nekik ők megérdemlik és mindig támogattak!

- Ati itt van amit ígértem! - dobtam a kezébe a cd-t Milánnak is nyomtam egyet meg Áronnak

- Köszönjük! Ez tök jó!

- Hol az aláírásom! Hát ha eltudom adni a netten jó pénzért!

- Köszi nem ezért adtam!

- Tudjuk! – röhögtek

Olyan 10 óra fele ment el minden ki még elmentem lefürödni olyan 11 fele sikerült ágyba bújnom és elaludni.

December 19. (Hétfő)

A reggeli kellés elég nehezen ment teljesen elszoktam tőle. Nem is tudtam, hogy milyen cuccot kéne vinnem a suliba így inkább elő kotortam egy füzetet meg a kistáskámba bedobáltam a fontosabb cuccokat. Majd felöltözetem, de mikor a tükör előtt néztem magam elgondolkoztam rajta, hogy nem e öltöztem túl a sulihoz. De hát most már fontos, hogy jelenek meg bármikor lehet ugranom, kell egy riport vagy ilyes mi miatt. Majd a hajamat raktam rendbe. Smink és már rohantam is le a reggeli kávém ért. Anya csak egy puszit nyomott az arcomra mert rohant is a munkába én meg a reggeli újságot nézegetem anya megvessz állandóan és ha benne vagyunk akkor kivágja és elrakja emlékbe, de hát már csak ilyen egy szülő.

- Szia- köszönt a hátam mögül Nándi

- Szija! Hát te? – lehelt a válasza előtt egy puszit az ajkamra

- Ja összefutottam Anyukáddal és mondta még itthon vagy így gondoltam meg leplek! Jó döntöttél! – viszonoztam az előbbi pusziját

- Hova készültél?

- Megyek én is a suliba leadni a dogát meg a jegyzetek!

- Ja akkor buszozunk?

- Aha! Úgy is régen ültem már helyi járatos buszon!

- Én is! Amúgy nem kérsz egy kávét?

- Elfogadom! Kifogyott otthon így nem tudtam inni!

Beszürcsöltük a kávét majd még fel cibáltam magamra a tűsarkú csizmámat meg magam hozz vettem a cuccomat.

- Kipihented magad?

- Hát nem nagyon, mert még tegnap beállított hozzám Ati, majd csatlakozott Milán meg Áron! Csak 10- kor sikerült őket ki tessékelnem! Amúgy te?

- Én se nagyon 1- ig szenvedtem azzal a szarral!

- Szegénykém! – csókoltam meg
----------------------------------------------------------------------

Ati már a buszmegállóba várt minket, de látszott rajta, hogy nagyon várt már. A szeme felcsillant amikor meglátott adta, neki egy puszit és akkor vettem észre pár métere ott állt tőlünk Katka. Akkor jöttem rá, hogy félt Ati, hogy oda megy hozzá. De mi voltunk a megmentői.

- Köszi súgta oda a fülembe! – én csak egy mosolyt ejtettem felé – Amúgy Roxi ma suliba megyünk nem?

- De! De miért kérded?

- Ja csak az öltözéked miatt szerintem nem fognak örülni nekik a tanárok!

- Nem jó? – néztem ártatlan szemekkel Nándira

- Szexi! – egy puszi kíséretében

- Na látod neki tetszik a több nem számít!

- Oké csak azért mondtam, mert az irodalommal kezdünk!

- Ne már ez komoly?

- Ja! Emlegetett is még távol voltál!

- Utál engem! – húztam el a számat

- De meg is értem hallottam a kis sztorit!

- Nem tudom miért kellett annyira kiakadna azon, de megérdemelte!

- Mit csináltál?

- Annyi volt, hogy észre vettük nagyon hajt ez egyik tanárnőnkre és a nevébe írtunk egy szerelmes levelet csak rossz kabátzsebbe, raktuk vagyis az irodalom tanár zsebébe ő meg megismerte az írásomat és azóta utál, de ez még tavaly volt. De annyira nem sikerült kibaszni velem, mert évégén is mennem kellett az igazgatóhoz, hogy 4-es helyett 3-ast kaptam. Nekem lett igazam így ő főtt a levébe. De akkor is biztos beszól nekem vagy ilyesmi!

- Az amikor ott voltunk a suliba akkor is ő szólt be neked, hogy nem a folyosón kéne pasiznod!!

- Jaja! Amúgy az utálat nálunk kölcsönös!

Megdumáltuk, hogy jön elém a suliba és a délutánt nálunk töltjük. Pihenéssel meg ha kell akkor segít nekem a matekba. Majd nem elkéstünk Atival, mert én minden áron még be akartam menni az egy boltba cigit venni meg kaját. Így az én szöszmötölésem miatt, hogy milyen csokit akarok eltelt egy kis idő. Csak rohantunk a teremig pont a tanár előtt 20 másodperccel értünk be. Amikor megszólalt a mobilom! Dávid hívott így felálltam és pont az ajtóba futottam össze a kedvenc tanárommal!

- Jó napot tanár úr!

- Szia! Hova-hova?

- Kimehetnék telefonálni? Fontos!

- Nem! – azzal a mozzanattal ki kapta a kezemből a telefonom

- De tanár úr a Managerem hív! Az igazgató meg engedte nekem, hogy ha fontos akkor felvehetem!

- Nem érdekel! Most az iskolába vagy ahol mindenki egyen rangú és ugyan úgy kell kezelni nincs kivételezés attól, hogy sokan megismernek az utcán meg interjúkra rohangálsz nekem akkor is ugyan az a szemtelen diák lány maradsz! Meg ez iskola és nem úgy kéne itt felöltözni, mint ha fellépése lenne! – akkor nem mondtam semmit csak elindultam a helyemre - Hova mész?

- A helyemre!

- Nem menj sehova!

- Mert?

- Felelni fogsz!

- De hisz egy hónapja nem voltam órán és úgy volt, hogy amikor lesz időm akkor kell pótolnom a jegyeket!

- Na én most találtam az idejét!

- De nem tudok semmit! – emeltem föl a hangomat

- Te ne beszélj velem így!

- De maga kezdte az egészet csak normálisan megkérdeztem, hogy kimehetek-e telefonálni maga meg lehordott mindenek! De tudja mit nem érdekkel megyek beszélek az igazgatóval, hogy lehord mindennek, mert egy éve egy apró csínytevést követtem el. Amikor maga jogtalanul adott nekem egyest!

- Mit mondtál? – erre már nem reagáltam csak megfogtam a cuccomat és kifele indultam, de nem tudtam kimenni, mert az ajtóba állt.

- Elnézést, de kimehetnék?

- Nem!

- De szeretnék beszélni az igazgatóval! – akkor volt az a pont, hogy mindjárt pofán üt, de nem tudta megtenni, mert Ati is mellém állt

- Akkor mi most mennénk tanár úr!

- Maga is Attila? Elcsavarja az eszét egy lány?

- Nem csak kiállok az igazáért! – sikerrel jártam mert már egy picit arrébb lépet és akkor Ati kezét megfogva, hogy ő is kitudjon jönni megrántottam, majd szépen becsaptam az ajtót. Elengedtem Ati kezét és vettem egy mélylevegőt

- Semmi gond! Igazad volt nagyon  durván lehordott és még azt hiszi, hogy amit te csinálsz az nem nehéz munka nagyot téved! Na gyere menjük föl! – még az eseményeket dolgoztam föl, majd átkaroltam Ati derekát, de csak mint egy baráti ölelés

- Köszi, hogy kiálltál mellettem!– egymásba karolva mentünk föl az emeletre amikor egy szúrós tekintettel találkoztunk!

 

25. fejezet

VÉLEMÉNY