December 17. (szombat)

Ma  jelent meg az első cd-k el se hiszem most már megtudják vásárolni és este lesz egy nagyobb koncertünk is egy picit izgulok a koncert előtt mindig bennem van azaz ideg. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy egyre több ember ismer fel az utcán a tv-s szereplésünk óta és több fiútól is oda jött hozzám azzal a jelszóval, hogy nagyon bejövök neki. De azzal szólítanak le, hogy én szerepeltem-e a tv-be. Jó hát igen az még nem hangozott el, hogy van barátom, de én is meg Nándi is tűri mert azért ő se szenved ajánlat hiányban. Most is őt várom mert jönnek a többiek is mert meg kell beszélni a klip témáját. Így nálunk van a gyűlés Apát meg Anyát nem zavarja tök büszke rám, de ha jó hallom most csengetetek bizti Nándi az. Így rohantam le, hogy ajtót nyissak neki. Az volt az első, hogy a nyakába ugrottam.

- Szia! – akkor már a nyakába lógtam

- Szia! A fiúk egy óra múlva jönnek így van egy kis időnk! – közbe volt az arcán egy kis sunyi mosoly

- Tudod, hogy itt nem! Főleg ha Apa itthon van!

- Jól van csak próbálkoztam!

- De amúgy nem lenne ellenvetésem!

- Tudom és azt! – már mentünk be a házba

Anya meg Apa lent ültek a nappalibba pont beszélgettek amikor rohantam ki észre se vettem őket, de nem lényeg. Áron is itt van mert az előszobába a szokásos helyen hevert a cipője. Minidig oda teszi és én mindig majdnem át esek rajta. De már kezdek hozzá szokni.

- Sziasztok! – köszönt Nándi a szüleimnek ők kérték, hogy tegezzék elég jó ki jön a szüleimmel és mi a furcsa Apa kedveli és mindig jó tudnak beszélgetni. Az aminek nagyon örülök

- Amúgy elfelejtettem szólni, de nem sokára jönnek a fiúk is ha nem gond meg kell beszélni a klipet.

- Jól van! Akkor vigyetek föl üdítőt meg rágcsálni valót. Ott van a konyhába ma vettük.

- Rendben! – azzal ki is mentem fel kaptam a kaját meg az üdítőt Nándi kezébe, nyomtam tálcát meg poharat azzal fölmentünk a szobámba

- Amúgy ma tudod milyen nap van?

- Szombat! Nem?

- De. De azon kívül! Pedig ezt egy lány jobban szokta tudni!

- Ne haragudj – öletem meg – de még mindig nem tudom!

- Ma vagyunk 2 hónaposak!

- Tényleg! De hülye vagyok ilyet el felejteni!

- Semmi gond! Tudom, hogy elég sok dolgunk van!

- De akkor is ez gáz! De majd kiengesztelek. - néztem fel rá miközben még mindig ölelt. Amikor az ablak fele pillantottam láttam, hogy elkezdett esni a hó. Imádom annyira jó nézni a meleg szobából egy forró teával. De egy pasi ölelésében lenni és úgy nézni az meg tiszta romantika. De annyira szeretem. Még az ablakunk párkányán ültünk és tényleg az ölelésében csöndben. Csak egyszer szólaltunk meg, de azzal a lényeget elmondtuk mind a ketten az a bűvös szó pedig az volt, hogy SZERETLEK!.

 ------------------------------------------------------

De ez a meghitt pillanat csak fél óráig tartott, mert megjöttek a fiúk és leültünk megbeszélni a klip sztoriját, de végül is én találtam ki az egészet. Az egész egy szerelmes sztori lesz, ami nem teljesülhet be, mert a srác meg hal.  Valami ilyesmi az elképzelés, de ez is vagy 1 órába telt mire kitaláltuk. Még hülyültünk meg minden, amikor Dávid hívott

'     Sziasztok! – direkt ki hangosítottam, hogy mindenki hallja

'     Szia – mindenki egyszer

'     Most hol vagytok?

'     Nálam! Mert?

'     Van egy meglepim számotokra! Akkor oda megyek szerintem egy 10 perc és ott leszek!

'     Rendben!

Hamar eltelt az a félóra, mert annyit röhögtünk, hogy fogtam a hasam és csak arra eszméltünk föl, hogy valaki örült módón csönget így lementünk a együtt. Hát elég nagy meglepi volt, mert egy fekete busz állt a házunk előtt. Az egyik oldalán a Banda neve volt a másik oldalon meg a mi arcunk egy picit félelmetes, de nagyon jól nézet ki.

- Ez lesz a turnébuszotok és most már a tiétek ebbe simán, elférnek a hangszerek meg a cuccaitok meg főleg ti is tudtok kényelmesen ülni ha messze megyünk.

Belül tényleg nagyon kényelmes volt az ülések majd nem bele lehetett süllyedni és nem kell szoronganunk.

- Ez komolyan a miénk?

- Igen a szponzorotoktól kaptátok. Ja és még valami egy sofőr mindig a rendelkezésetekre áll ma már ő fog éretek jönni! Na én megyek és akkor 4-re mindenki készen legyen akkor jövünk értetek! Gondolom itt lesztek? Vagy a próba terembe?

- Hát szerintem a próbaterembe! Még felnézzünk a nettre, válaszolunk a levelekre.

- Jó rendben! – azzal be is szállt a kocsiba és elhajtott vele

Még mindig ott ájuldoztam, hogy ezt komolyan mi kaptuk és az én arcom is ott virít a buszon meg a nevem is.

- Na akkor most menjünk? Roxi cicám!

- Tessék?

- Megyünk!!

- Ja csak elgondolkoztam!

- Észre vettem!

- Csak még annyira fura ez a dolog számomra!

- Ja értem, de majd hozzá szoksz! De ne feled ha valami van akkor itt vagyok veled! Rendben?

- Igen! Persze! – adott az arcomra egy puszit

Anyáéknak beszóltunk, hogy elmentünk. Most ők nem tudnak jönni a koncira, meg semmi ismerős mert Miskolcon lesz és nem akarnak oda leutazni nem is haragszom érte. Amit kell azt mind meg tesznek! Támogatnak!

Amúgy most már van saját számlám ahova a pénzt gyűjtöm meg! Majd ideje lenne egy ki ruha vásárló körutat tartani, de nincs időm rá. Timi az tuti jön velünk. Meg az is jó, hogy a busz 9 személyes és még pár ember befér hozzánk ha kell.
-------------------------------------------------------------------------

Tiszta víz a ruháim, mert elkezdtünk hógolyózni út közbe. Kiéltük gyermek vágyainkat! De én szívtam meg mert a végén én feküdtem a földön főleg 3 fiú ellen semmi esélyem nem volt. Csak egy bajom van mi van a megfázok az meg nem lenne jó, mert akkor nem tudok énekelni. Így egy pár koncertet le kellene mondani.

Hát igen felhívtam a bátyámat, hogy hozzon nekem meleg cuccot. Meg a fiúk főztek nekem forró tehát ők is rá jöttek nem lenne jó most egy megfázás. Meg kaptam egy pokrócot. Hát igen a én meg egy száll pólóba voltam mert csak azt találtuk terembe. De Nándi is bebujt a takaró alá, hogy melegítsen. Ez pont jól jött. Akkor toppant be Timi az volt az első, hogy Imihez lépett. Utána jöttünk mi, de mi csak 2 puszit kaptunk.

- Hát te meg? Miért vizes a hajad?

- Kérdezd a fiúktól!

- Ja gondolom a hó miatt!

- El találtad!

- Olvassam a leveleket?

- Aha!

- Az első: Kedves Roxi! Nagyon tetszik a hangod és stílusod! Pusz: Angi……

Vagy 20 levél az nekem szólt még fiúktól is kaptam aki a külsőmet dicsérték! De volt olyan is aki minden áron azt akarja, hogy az övé legyek én ezen csak kuncogni tudtam. 4 óráig a levelek válaszolgatásával voltunk elfoglalva. Meg jókat röhögtünk addig megjött a felmentő sereg is hozták a meleg ruhákat. Meg Ati is hívott, hogy ha van időm most beszélni akar velem. Mondtam, hogy van még egy óránk az indulásig, jöjjön ide. Hallottam a hangján, hogy gond van.

10 perc múlva már itt volt és kimentünk a folyosóra, hogy négyszemközt beszéljünk.

- Hát… hol is kezdjem!

- Az elején! De mond már mi van?

- Hát… Katkával van egy kis gond és kéne a segítséged!

- Mi?

- Nem tudom mostanság olyan furán, viselkedik ha találkozni akarok vele mindig valami kis hülye ürügy miatt leráz. Már kérdeztem tőle, hogy van valami gond, de nem mondott semmit!

- És én miért kellek?

- Hát ha nagyon megkérlek megpróbálod Árontól kideríteni valamit ő hát ha tud valamit!

- Meg próbálom!

- Köszönöm! Tudtam, hogy rád számíthatok!

- Tényleg most van valami dolgod?

- Nincs, mert Katka lerázott –húzta el a száját

- Akkor jössz velünk Miskolcra! Ott lesz ma koncert és egy fél óra múlva indulunk!

- De nem zavarok?

- Ez nem kérdés volt ha nem kijelentés! Na gyere karoltam át!

- Köszi!!

Úgy mentünk vissza a többiekhez. Nándi az már pakolta le a gitárját, Leó meg a dobját Imi meg Timivel beszélgetett. Leültem a fotelba mellém Ati és leültünk cigizni. Olyan jókat röhögtünk hát igen nekem nem kell fogalakozni a hangszerekkel. De viszont én vagyok a középpontba a koncerten. Közbe Nándi is csatlakozott hozzánk utoljára meg Leó.

- Amúgy ha nem gond Ati is jön velünk a koncertre.

- Tényleg csak akkor megyek ha nem zavarok!

- Miért zavarnál ismertünk! Nem?

- Persze!

Csak egy dudálás csapta meg a fülünket meg jött a busz Dáviddal és a sofőrrel. Már jöttek is segíteni, hogy bepakoljuk a hangszereket. Ati az el volt ájulva a busz miatt, hogy mennyire jól nézz ki meg stb

 
21. fejezet

       VÉLEMÉNY