Apa nyitott be amikor pont egymás szájába voltunk. Láttam nagyon nem tetszet neki a dolog én meg reflexszerűen ellöktem Nándit. Apának már a feje vörös volt.

- Mi a francot csinálsz? Te meg kisfiam takarodjál innen! Roxival lesz egy kis beszélgetni valóm! – az egész lakás az ő hangjától zenget már Milán is átjött, hogy mi van

- Milán kísérd ki a vendéget!

Nándi rám nézett majd fölkapta a kabátját és Milán felé baktatott. Én még mindig ott álltam kétségbe eset arccal, hogy mit fog Apa nekem mondani.

- Mit képzelsz magadról kislányom az első fiúnak oda adod magad! Nagyon felelőtlen vagy! Nem megmondtam, hogy várjál a fiúkkal. Majd hanyatt dönt vagy már megtette és majd faképnél hagy. – zengett az egész lakás

- Apa ő nem olyan és nem feküdtem még le vele! Most jobb lenne ha először egy parkba történne meg vagy ilyes mi! De Apa ne nézz már egy kis Ribancnak én szeretem Nándit ő is engem!

- Te csak azt hiszed lehet, hogy tele beszélte a fejed!

- Nem ez nem igaz! Én szeretem! – akkor már sírtam és abban a percben lépett be Anya az ajtón

- Mi folyik itt?

- A lányod itt enyelgett egy fiúval!

- Most ezért kell veszekedni? A lányod már felnőtt tud vigyázni magára és felelősség teljes én megtudok bízni benne! –akkor Apa már elgondolkozott, hogy talán Anyának igaza van

Apa kiment és Anya jött oda hozzám megölelt!

- Ne aggódj beszélek én Apa fejével! – akkor jelent meg Milán és Áron a szobám ajtajába

Anya meg is lepődött, hogy Áron itt van mert ő még nem tudta, hogy Nándiról van szó.

- Na én megyek is beszéljétek meg nyugodtan! – gondolom Áronra célzott

- Anya nem Áronról van szó!

- Akkor kiről?

- Nándi volt itt!

- De mióta? Vagy mi történt? – akkor beljebb jött Áron is Nem akartam elmondani, hogy én csaltam meg.

- Nem vesztünk össze csak rájöttünk, hogy barátságnál nincs több köztünk! Meg Roxi nagyon szerelmes lett! – akkor leesett egy kő a szívemről, de aranyos. Mit tettem vele és még meg is véd.

- Jól van na én megyek beszélek Apád fejével! Utána visszajövök! – majd becsukta az ajtót én rá hasaltam az ágyamra és csatlakozott Áron és Milán is.

- Na mesélj mi történt?

- Csak annyi, hogy Apa azt meg engedte, hogy Nándi segíthet matekot tanulni. Én meg ezt kihasználva álcázás képen elhívtam amikor pont itt elvoltunk egymással foglalva akkor Apa benyitott!

- Aha! – mosolygott olyan csalafintán aki rosszra gondol

- Ne hidd az, hogy annyira el voltunk foglalva! – majd fejbe vágtam a párnával – Amúgy kösz Áron, hogy Anyámnak ezt mondtad! Amit csináltam veled és még te segítesz nekem!

- Semmi! Rám mindig számíthatsz! – megöletem

- Mi van húgi neked már egy pasi nem elég? A végé féltékeny lesz Nándi!

- Mi van? De hát itt sincs!

- De menny át az én szobámba! – föl álltam a fürdőn keresztül mentem be Milán szobájába és tényleg ott volt Nándi a számítógép előtt ült. Felcsillant a szemem

- Hát te? – megfordult és adott egy csókot

- Meg akartam várni, hogy mi fog kisülni ebből és bátyád felajánlotta, hogy addig maradjak itt. Bezárta az ajtót! Tényleg is mi van?

- Anya próbálja Apát puhítani! Álltalába az sikerülni szokott neki! – megcsókoltam akkor lépett be Áron meg Milán a szobába

- Mondtam neked, hogy nem elég egy faszi! Előbb téged ölelget most meg itt smárol! – elkezdett röhögni Nándi az nem értett

- Nekem csak te kellesz! Milán meg hülye mert megköszöntem Áronnak, hogy nem kellett Anyámnak magyarázkodni, hogy miért veled vagyok együtt.

- Ja értem! De akkor is féltékeny vagyok csak a volt pasid!

- Jaja ne csináld már mind a kettőtöket, szeretem csak Áront úgy mint, ha a testvérem lenne.

- Engem is?

- Nem téged más, hogy!

- Jaj ne itt csöpögjetek már!

- De bunkó vagy Milán - majd meglöktem

- Amúgy Apa beszélni akar veled! Csak mondtam, hogy WC vagy! – akkor már rohantam is le a nappaliba

- Itt vagyok Apa! Hallom beszélni akarsz velem!

- Igen! Kislányom szerencséd van, hogy Anyádnak ilyen a rábeszélő késsége! Tényleg igaza van te már felnőttél mindjárt 17 leszel csak én nehezen tudom ezt elfogadni. Nekem még az a kis lány vagy aki a szobájában játszik a babáival! De van egy pár feltételem! – beültem apa ölébe mert mindig így beszéltük meg gondokat vagy ilyesmi ez már ilyen megszokás!

- Mondjad!

-  Azt nem ellenzem, hogy ide jöjjön  meg te is mehetsz hozzá. De azt nem engedem, hogy ott aludj. Az még ráér. Tudom ezzel nem tudok sok mindent meg akadályozni, de ez így jó! Meg ha már a barátod akkor megszeretném ismerni tudjam kire bízom rá lányomat!

- Jaj annyira örülök! Szeretlek Apa! Nem tudom mi lenne velem nélküled! Tényleg úgy most hétvégén eljössz a koncertemre? Nekem nagyon fontos lenne főleg a véleményed!

- Persze! Le is mondtam az esti programomat! Az én pici lányomat megnézzem milyen ügyes a színpadon! – a nyakába ugrottam

- Köszi! – adtam a fejbúbjára egy puszit mindig oda szoktam

Akkor Anya is meg Milán is lent voltak a nappaliba látom szent a béke. Ezt abból tudták mert Apát ölelgetem meg az ölébe ültem.

- Tényleg meg akarod ismerni?

- Persze !

- Most is?  mert itt van Milánnál! – Apa nem kérdezte, hogy-hogy ott van csak a fejével egy igenlő válsz adott

Fölrohantam Milán szóbájába tök boldogan. Oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam

- Na mit mondott Apád?

- Nem ellenzi a kapcsolatunkat csak meg akar ismerni, hogy kire bízza a pici kislányát!

- Most?

- Igen gyere! Engedékeny csak sokáig kell nála pedálozni, de ha nem akarod akkor nem muszáj!

- Nem akit szeretek azért bármit megteszek!

- Komolyan szeretsz?

- Persze!

- Mert én is szeretlek! De menjünk le most már! – majd megfogtam a kezét és leültettem Apával szembe én meg felhúztam a szobámba hagy beszélgessenek! Meg nem tudom miért a kipattan a fejemből egy dal amit le kell írnom. Elő vettem egy papírt és elkezdtem írni Két versszak már meg volt meg a refrén csak egy versszakot kellett hozzá írnom. De már egy órája fölötte ültem és nem tudtam tovább folytatni. Nándi lépett be a szobámba és leült mellém a földre mert ott hasaltam gyors becsuktam a füzetemet nem akartam, hogy lássa.

- Mi jót csinálsz?

- Nem fontos csak egy dalt próbáltam írni. De szerintem túl nyálas!

- Hagy nézzem! – már nyitottak ott a füzetet ahol a toll volt berakva nem tudtam ellenkezni - Ez tök jó!

- Nem ez csak úgy most jött! Tényleg mi volt Apával?

- Tök normális volt talán megkedveltettem magam vele! Amúgy már kipattant ehhez a szöveghez egy dallam a fejemből! Esetleg előadhatnánk a koncin!

- De nincs is kész! Meg áááá ne!

- De tudom, hogy nekem írtam!

- Ezt meg honnan!

- Ne tagad!

- Na jó lebuktam! De akkor sincs kész!

- Akkor fejezzük be együtt! Amúgy is nem a szöveg számit hanem amilyen érzések vannak mögötte.

 ------------------------------------------

1 óra múlva befejeztük a dalszöveget, majd gyors elővette Nándi a gitárját, mert most magával hozta az egyiket, mert kettő van neki. Leült és elkezdte a gitározni nagyon tetszett nekem így próbáltam a mellé énekelni. Másodjára elég jó össze is hoztuk észre se vettem, hogy Anya, Apa meg a fiúk ott álltak az ajtóba csak amikor abba hagytam akkor eszméltem föl, hogy több szem is rám szegeződik.

- Nem vettük észre, hogy itt vagytok!

- Ez nagyon szép kislányom!

- Ááá ne túloz Anya csak nagyon kezdetleges, most írtam!

- De akkor is szép - Anya majd nem könnyezett a büszkeség miatt az tuti

- Ha meg beszéltétek, akkor ki mennétek a szobámból!

Minden ki hátat fordított és az utolsó becsukta az ajtómat.

Na végre ez gáz volt!

- De látod már sikere volt ezt elő kell adnunk a koncerten! Én kísérlek, mert szerintem ez így szép, hogy csak gitár kíséri!

- Komolyan ennyire tetszik?

- Igen! Főleg, hogy rólunk szól! – majd lerakta a gitárját és az ölébe húzott

- Jól van meg győztél! De csak azért, mert ilyen szépen nézel rám!!

Még egy 10 percet maradt utána ment haza mert nekem még tanulnom kellett. Még elbúcsúztam tőle az ajtóba és mentem vissza a szobámba, hogy tanuljak. Apa még lent volt a nappaliba így megállított.

- Ülj le egy percre!

- Ok, de utána megyek tanulni!

- Csak el akartam mondani, hogy nincs kifogásom a srác ellen! Addig amíg meg nem bánt vagy ilyes mi!

- Ez komoly?

- Igen!

- El sem hiszem! Nagyon köszönöm! – majd a nyakába ugrottam és rohantam föl a szobámba.

Újult erővel és lélekkel ültem le tanulni.

 18. fejezet
VÉLEMÉNY