Na ezt is megúsztam Áron csak röhögött az egészen most miért ezen mi s poén? Én nem értem!

- Most ezen mi olyan nevetséges?

- Az, hogy Nándit állandón gyanúsítgatják! Elsőnek nem volt meg az oka de most félhet!

- Nem is olyan vérszomjas Apukám csak félt az olyan marháktól mint te! – de akkor már én is nevettem

- Köszi!

- Szívesen! Amúgy bocs, de ilyen  Apa!

- Semmi csak félti a lányát! –mosolygott és adott egy puszit

- Roxi ne itt a végén lebuktok én meg nem fogom tartani a hátam! – nem mondtam semmit csak beszálltunk a kocsiba és elviharzottunk a próbateremig

- Köszi Bátyó, hogy elhoztál! Majd otthon találkozunk! – kiszálltunk a kocsiból és csatlakoztunk Imihez meg Leóhoz

Kipakoltam a zacskóból a kaját az asztalra

- Anya küldi ne hogy éhen halljatok!

Elvettem a kedvenc táblás csokimat amiből csak egyetlen volt és leültem a fotelba. De akkor már tök boldog voltam.

- Azt hittük már megöltétek egymást és ne is jöttök!

- Nem csak volt egy kitérőnk! Anyáék haza jöttek és még velük kellett beszélnem!

- Igen és közbe meg lettem fenyegetve! – mosolygott

- Te voltál Roxi?

- Nem csak az Apukám azt mondta neki, hogy figyeli őt!

- Mert?

- Azt hisz, hogy a pasija vagyok! De meg van rá az ok! – majd odaült mellém a fotelba

- Akkor ezek szerint megbeszéltétek a dolgot? – nem figyeltünk mert egymással voltunk elfoglalva – Látom mi már levagyunk szarva!

- Tessék mondtál valamit?

- Semmi nem lényeg! Már megkaptam rá a választ!

- Majd köszönd meg a mi nevünkbe Anyukádnak ezt a kaját!

- Jól van! Nem próbálunk, mert nekem még tanulnom kell?

- Csak rátok várunk! – nevettet Imi meg Leó

2 óra alatt lezavartuk a próbát, de akkor is 10 óra volt mire haza értem. Jó már 9-re haza értem volna de egy órát még Nándival töltöttem. Majd leültem tanulni.
-------------------------------------------------------------------------

Október 18. (Kedd)

Reggel elég nyúzott fejem volt mert Anya 8 kor keltett én meg a könyveimen aludtam. Hát igen olyan 1 óra fele aludhattam be. Gyors rendbe hoztam magam már az első órára úgy se fogok beérni így írtam Atesznak egy sms, hogy szóljon a tanárnak. Összeszedtem magam és elindultam a buszhoz, de úgy éreztem magam mint ha egy hete nem aludtam volna. Komásan zenével a fülembe baktattam a buszmegállóba. Azt se tudtam mikor jön a busz. Mikor már messzebb voltam a házunktól elő kotortam a cigim és rágyújtottam. Majd azt éreztem, hogy valaki van a hátam mögött megfordultam és Nándi volt az.

- Szija! Hát te nem Suliba vagy? – nyomott a számra egy puszit

- Odatartok csak elaludtam tegnap este a tanulás közbe! A könyveimen! – még picit látszott az arcomon egy halvány csík, hogy a könyvön aludtam. Mutattam neki!

- Legalább nem tudod letagadni, hogy nem tanultál és mosolygott!

- Amúgy te hova tartsz?

- Suliba!  Na menjünk, mert ezt a buszt is lekésed!

Majd belém karolt és indultunk a buszmegállóba, de sajnos hamar elváltak utjaink, ő 3 megállóval előrébb szállt le.

- Akkor délután találkozunk – majd nyomott a számra egy puszit és leszállt a buszról én meg tovább zötykölődtem a koszos buszon egyedül

 De nem sokáig mert nekem is le kellett szállnom és rohantam az osztályterembe már a 2 óra is lekezdődött és dogát írtunk. Elnézést kértem, de csodámra nem szidott le a tanár csak elém nyomta a dolgozatott és meg gyors elő kaptam a tollam és neki ültem beírni a válaszokat.

Végre vége volt a sulinak így rohantam a próbára. Most már egyszerűen nem csak az éneklés miatt örültem a próbának hanem most már Nándi miatt is. Nagyban sétáltam elbambulva amikor megláttam velem szembe jönni Timit, de még nem vett észre csak a földet bámulta majd nem elment mellettem amikor rá köszöntem. Lassan felnézett és menni akart tovább.

- Várj! – megállt – Bocsánatot szeretnék kérni!

- Most hülyéskedsz?

- Nem hülye voltam tudom az igazságot nem akartalak ennyire megbántani!

- Úgy nem nézel emiatt ribancnak?

- Nem!- mosolyogtam – Nincs kedved eljönni a próbára? Ott lesz Imi is!

Rákacsintottam, egy picit kérette magát, de belé karoltam és húztam magammal. Egész úton beszélgetünk és nagyon rendes csaj. De azon teljesen le volt döbbenve, hogy nekem egy fiú a legjobb barátom és nem lány. Amikor beléptünk a terembe a fiúk meglepődve néztek engem, hogy Timivel karon fogva jöttünk be, mert nem engedtem el azóta.

- Sziasztok! – Nándi a fotelba ült ahol én szoktam így ledobtam a kabátom és beültem az ölébe – nem ér elfoglaltad a szokásos helyemet!

- De így nem kényelmesebb?

- De! – majd adott nekem egy hosszú forró csókot

Mikor észbe kaptam Timi tök jó elbeszélgetett Imivel! Megröhögcséltek jó ott volt Robi is de akkor is ez már jó jel pedig csak 3 perce jöttünk.

- Hulla fáradt vagyok, és még rengeteget kell tanulnom, nem tudom, hogy fogom így bírni! – neki dőltem

- De ma is próbálnunk kell!

- Nem is a próbával van baj! De szerintem ma hanyagolni fogom végül is csak matek van!

- Nem kell segítség? – először nem esett le, hogy miért kérdi, de utána igen, mert akkor még eltölthetünk együtt egy kis időt matektanulás áll néven

- De!

- Na akkor ma csak 2 óra próba lesz utána irány hozzád! -  álltam föl és mentem a mikrofon hozz a többiek is elfoglalták a helyüket. Amikor készen voltunk  Már 5 órakor a szobámba feküdtem az ágyon Nándival. Álcázás képen matekkönyvek társaságában, de mással voltunk elfoglalva. Inkább egymással.

17. fejezet
VÉLEMÉNY