Megvártam őket az ajtóba, de ez rossz döntés volt,….
mert ott volt Nándi, Leó és Imi is. De egy lány sem. Mikor megpillantottam az volt az első, hogy felrohantam a szobámba és bezártam az ajtómat és fölhangosítottam a zenét, hogy ne halljak semmit a külvilágról. Be leültem az ágyamra és sírtam meg kinyitottam a szobám ablakát és úgy szívtam el egy cigit. Valaki dörömbölt az ajtón, de nem szóltam semmit csak hangosabbra raktam a zenét, hogy ne halljam. Most minek kellett idejönni, hogy még kellemetlenebbül érezem magam, mert ha igen kösz meg volt. Csak egy dolgot felejtettem el. A fürdőszoba ajtót bezárni így bátyám bejött ott. Lehalkította a zenét
- Mi a francot csinálsz? Hallom, hogy ott akarod hagyni a bandát! Ez komoly?
- Igen!
- És miért?
- Egy személy miatt, de ezt nem szeretném neked elmondani!
- Nándi miatt igaz?
- Honnan tudod?
- Nekem is van két szemem! Meg beszélni akar veled?
- De én nem! Hagyjon békén! Mond meg neki, hogy így lesz a legjobb! De őt ne enged be ide!
- Jól van! De Imi meg Leó bejöhet, mert ők is beszélni akarnak veled?
- Igen!
Kinyitotta a szobám ajtaját és kiszólt Iminek meg Leónak, hogy ők jöhetnek! Ő meg kiment! Az volt az első, hogy letámadtak
- Te nem hagyhatod itt a bandát!
- Mert?
- Azért, mert következő hétvégére is van fellépésünk!
- De csak találtátok helyettem valakit?
- Nem nekünk te kellesz ne csináld már ezt!
- De nekem így nem megy! Mindenkinek jobb lesz!
- Nem csak neked!
- Ha nem jössz akkor jövő héten nem lesz koncert!
- Jól van a bandát, nem hagyom ott! – akkor mind a ketten megöleltek
Mind a ketten boldogan mentek ki, de gyors be is zártam az ajtót hogy másnak ne legyen esélye bejönni.
Október 16. (Vasárnap)
9 óra van egy szem hunyást sem aludtam. Csak Nándin járt az eszem mi a francot csináljak nem kellet volna elmondanom mitt érzek! Így tuti nem tudok a szemébe nézni. Majd próbák alatt csak akkor beszélek vele ha muszáj ennyi. Nagyon éhes lettem így kimerészkedtem a szobámból már tuti nincs itt senki esetleg Áron, de nagyot tévedtem, mert ott ült Nándi, Imi, Leó, Áron meg bátyám pár haverja. De ezek mi a francot keresnek itt. Engem akarnak az őrületbe kergetni ha így folytatják akkor sikerülni fog. Direkt nem reagáltam semmit csak kimentem a konyhába és kávét főztem, meg kerestem valami harapni valót. Nem jött utánam csak bátyám, hogy neki is kell kávé.
- Látom szarul aludtál?
- Meg volt rá az okom!
- Összevesztél vele?
- Lehet azt is mondani! Vagy is megmondtam neki, hogy belezúgtam. De nem akartam végig hallgatni azt a prédikációt, hogy maradjuk barátok meg stb.!
- De hisz ezt meg kéne beszélnetek!
- Nem!! Én nem szeretném! Hiba volt, hogy elmondtam neki és meg is bántam!
- Mit azt, hogy elmondtad mit érzel? Ez nem hülyeség ha nem inkább bátorság! Ne csüggedj majd jóra fog fordulni.
A kezébe nyomtam a bögrét és visszamásztam a szobámba zenét hallgatni meg internetezni. De nem tudtam sokáig, mert nyílt az ajtó és Nándi lépet be rajta. Rá néztem tudom, hogy azt gondoltam, hogy nem érdekel, de tévedtem elkezdet a szívem a torkomba dobogni. Azt hitem fel adja, de nem most direkt felfog világosítani, hogy bocs csak haverok. Nekem ez nem kell akkor tuti, hogy a remény is megfog halni és az nekem nem kell. De a szemei ahogy néz rám nem bírom. Nála tényleg meg van azaz érzésem, amikor meglátom hevesebbem ver a szívem és legszívesebbem mindig a közelébe lennék. De ez tuti most vége fog érni.
- Beszélni akarok veled és most nem fogsz elrohan. – bezárta az ajtót
Ááááááá! Most megfogom tudni az igazságot ez gáz én nem akarok égni. Nem szeretném hallani nem és nem. Felálltam és leültem az ágyamra úgy is más választásom a remény is meghalt. Kész ennyi!
- De szeretném ha előtte meghallgatnál… amit én szeretné mondani! – nyeltem egy nagyot – nagy hiba volt, hogy tudattam veled az érzéseimet! Úgy döntöttem nem hagyom ott a bandát, de úgy vegyük mint ha nem történt volna semmi és fojtassuk ott amikor még barátok vagyunk!
Akkor egy picit megnyugodtam, mert úgy nem tudok egy bandába játszani, ha nem tisztázom vele. Szerintem így neki is meg nekem is jobb lesz ennyi és kész! Valamiért jobban voltam és nyugodt szível tudtam a szemébe nézni. Meg próbálok mától úgy gondolni rá mit egy haver és csak a próbákon beszélek vele. Ez lesz a legjobb megoldás.
- Amúgy mit akartál mondani?
- Most már semmit… - az arcára erőltettet egy mosolyt - akkor el van felejtve!
- Köszönöm!
- Na én megyek, holnap majd találkozunk! Ne feled a héten is végig próbálunk!
- Rendben!
Elindult az ajtó felé majd még visszafordult és mondani akart valamit, de csak annyit mondott
- Szia! – becsukta az ajtót
De mit akart mondani nagyon idegesített lehet, hogy jobb lett volna ha ő mondja először most már mindegy késő nem fogom meg tudni.
Leültem tanulni, mert elégé elhanyagoltam és nem kéne rossz jegyeket szerezni, mert nem egy elhanyagolni való dolog. Így a nap további részét a könyvek társaságban töltöttem. Annyira nem jó idő töltés de muszáj volt. Jövő héten is nehéz lesz így végig vinni a tanulást
Október 17. (Hétfő)
Ma volt hat órám abból 5.-ból dogát írtunk és egy tantárgy, amiből abból is kihívtak felelleni Az persze, hogy Irodalom volt bizti ki akart szúrni velem. De he-he most nem jött össze neki, mert tanultam, de akkor is próbált bele kötni a feleletembe és olyan kérdést tett föl mai tuti az apró betűs részbe volt. Arra nem tudtam válaszolni, így csak négyes kaptam. Megint sikerült velem kiszúrnia majd legközelebb tuti azt is meg tanulom. Majd akkor nem tud belém kötni. De megérte a tegnapi tanulás, mert nem sikerültek rosszul a dogáim.
Suli után elég fáradt voltam ez a csomó dolgozat meg a felelés elégé leamortizált agyilag. Elvonszoltam magam a teremig, mejd be vágódtam a fotelba a táskámat is ledobtam a sarokba. Leó és Imi ott volt már
- Szia!
- Sziasztok! Hulla vagyok! Ma egésznap dogákat írtam meg a szemét irodalom tanárom már megint szarozott! Szerintem kezdjünk és esek túl próbán, mert mehetek haza tanulni!
- De nincs itt Nándi!
- Tényleg!
- De most mi a bajotok egymással, mert Nándi sem beszél!
Már nyitottam a számat, hogy mondom, hogy nem lényeg, de akkor lépett be nevetve Timivel. Most minek hozza ide erről nem volt szó! De most még reagálni se volt erőm, hogy elmenjek vagy valami csak ott ültem és kész. Felálltam és elkezdtük a próbát, de nem is figyeltem csak elkalandoztam. Nem is tudtam mit énekelek csak megálltak a fiúk.
- Roxi nem figyelsz mi van veled?
- Semmi!
- Akkor most elégé nem vagy formába és hétvégén koncert. Próbálj meg odafigyelni!
- Bocs, de nekem most nem megy!
- Miért?
- Mert itt van ő! – majd leültem a fotelba és benyomtam a durcit!
- Most mi van nem próbálunk? – háborodott fel Nándi
- Nem amíg ő itt van!
- Ne csináld már ezt!
- Most mi bajod van velem?
- Az hogy itt vagy! Vagy én vagy, ő megy? – nem mondott senki semmit rá – Ezek szerint én!
Azzal felkaptam a cuccom és haza indultam, de nem ott kötöttem, ki hanem a játszótéren oda ültem le gondolkodni. Azt hittem kibírom, de tévedtem. Nem megy most direkt hozta ide ezt a csajt lehet tegnap ezt próbálta nekem elmondani, hogy összejött Timivel, de legalább akkor lelkileg feltudtam volna készülni. De így nem megy! A földet bámultam amikor lépteket hallottam. A fiúk voltak és Timi sehol. De nem volt valami jó kedvem.
- Talán nem tudok próbálni Timivel, vagy mi van? – elég flegma hangon
Nem mondtak semmit csak leültek mind a hárman a padra! Nem tudtam mi van csak mindannyian engem néztek. Csak Nándi törte meg a csendet.
- Amúgy miért kellet ezt csinálnod Timivel! Tudod mennyire kiakadt sírva ment haza, mert nem tudja, miért vagy ilyen vele. – csak vállat vontam és már a könnyeimmel küszködtem, hogy mindég én vagyok minden miatt a bűnös ez így nem ér.
- De ha annyira érdekkel a csaj, akkor miért nem utána mentél? – akkor már csurgott a könnyeim
----------------------------------------------------------------------
Bele temettem az arcomat a tenyerembe és úgy sírtam. Amikor Nándi magához húzott és megölelt. Leó és Imi fölállt.
- Szerintem mi most visszamegyünk majd jöttök! – Nándi csak bólintott egyet, de közbe engem próbált vigasztalni
Leó és Imi lépte ahogy távolodtak egyre halkabban hallatszott egyszer csak megszűnt. Akkor néztem rá Nándira.
- De ugye… - akartam mondani, de nem sikerült, mert addigra megcsókolt
Tudom, nem elősző csókol meg de akkor is végig futott a melegség rajtam és fú le se tudom írni. Áááá annyira jó volt!
- És mi van Timivel? – csak letörölte a könnycseppet, ami volt még az arcomon
- Semmi!
- De akkor miért jött a próbára? - kíváncsiskodtam csak rám mosolygott
- Te féltékeny vagy rá?
- Meg is volt rá az okom! A buliba elég közel kerültetek egymáshoz!
- De ne aggódj neki Imi jön be és azért jött a próbára – teljesen kiakadtam
- Tessék? De akkor ti a buliba miért?
- Én kértem meg őt és most ezért tartozom neki azzal, hogy összehozom Imivel! Csak miattad tettem azt akartam, hogy féltékeny légy rám!
- De én elmondtam neked az igazságot!
- Én is ezt próbáltam csak te nem hallgattál meg! – de hülye voltam – Számomra is több, vagy mint barát!
Áááá… Tényleg igaz el sem hiszen erről álmodtam már mióta és én voltam a hülye mert féltem vele megbeszélni a dolgot. Végre kiderült az igazság és tök boldog vagyok. Pont megcsókolt amikor valaki dudált fölnéztem és Bátyám meg Áron volt. Letekerte az ablakot.
- Anyáék haza jöttek! Akarnak veled beszélni!
- De még vissza kell menni próbára!
- Tudják! Érted is indultunk csak mondták a fiúk, hogy itt találunk! Gyertek szálljatok be majd mi vissza viszünk utána!
Nándi nem akart bejönni, de a fiúk megfűzték. Annyira hiányzottak már az volt az első, hogy a nyakukba ugrottam. Apa az csak egyszer látta Nándit így kérdőn nézet rá, hogy ki lehet. Pedig múltkor már rá kérdezet, hogy ő a barátom-e. De hát ilyen az én apukám!
- Ja Apa ő a bandába van múltkor már találkoztok! – csak tovább gondolkodott, hogy mikor –Amikor meg gyanúsítottad, hogy a barátom!
- Ja tényleg! Emlékszem rá! Figyelek téged!
- Jani ne csináld már nem kislány! –mondta Anya mérgesen – Van annyi esze a lányodnak, hogy nem hozza haza ha tudja, hogy ilyen vagy!
Apa csak mérgesen rá nézet Anyára én meg csak pislogtam most minek csinálja ezt. De jó megint hazudhatok Apának he elmegyek Nándival valahova.
- Inkább azt kérdez meg a lányodtól, hogy-hogy sikerült a koncertűk!
- Nagyon jó lett ezért is kell visszamennem, mert a hétvégén megint koncertünk lesz!
- Tényleg az tök jó! - látszott anyán, hogy tökre örül neki
- És a sulival mi van?
- Az egyik matek dogám ötös lett! Meg Irodalomból is kaptam egy 4-t!
- Az jó!
- Nándinak köszönhetem, mert ő segített!
Akkor láttam, hogy már másképp néz rá! De jó egy alibim van, hogy ide tudjon jönni. Anya csak mosolygott Apa se volt már olyan gyanakvó.
- Tényleg mennem kell utána még este tanulnom, kell!
- Jól van! Várj egy picit biztos meg éheztek ! – egy zacskót nyomot a kezembe ami tele volt nasival
- Köszi! – adtam egy puszit mind a kettőnek és indultunk kifele