|
9. fejezet
Október 13. (Hétfő)
Hát a tegnapi nap takarítással megpihenéssel telt. Meg azon őrlődtem, hogy milyen hülyeséget csináltam. Nagyon bűntudatérzésem volt ma meg már nagyon bepánikoltam. Az utolsó órai előtti szünet volt amikor kaptam egy sms-t Beától. Gondoltam bizti írt, hogy hétvégén majd menjünk a Tigrisbe vagy ilyesmi de erre nem számítottam. Amikor olvastam el is ejtettem a telefont.
„Szállj le Nándiról, mert elárulom Áronnak, hogy megcsaltad!!”
Tényleg nem hittem a szememnek! Meg mutattam Atesznak!
- De kitől tudta meg? Úgy te nem mondtad el senkinek?
- Nem megígértem, hogy nem mondom el senkinek!
- De hát akkor honnan? – elkezdtem gondolkodni – akkor Nándi lehetett! Beszélnem kell vele!
Majd felpattantam.
- Most hova mész?
- A próbaterembe!
- De nem óra után?
- Nem nekem most kell mennem, úgy se tudnák végig ülni ezt az utolsó órát! – közbe pakoltam a tollaimat meg a füzeteket – Ha a tanár kérdi nagyon rosszul lettem! Rendben?
- Oké! Majd délután elviszem a füzetem meg a házit!
- Köszi – majd nyomtam az arcára egy puszit
Ezt a lány osztálytársaim nem nézték jó szemel! De most miért egy picit zavarja őket, hogy sülve főve együtt vagyunk Atesszal már kérdezték tőlem, hogy együtt vagyunk-e. Meg ilyes mi amikor meg mondtam, hogy nem vagy nem akarták elhinni vagy kérdezték, hogy nem-e tudom összehozni vele. Én csak rájuk hagytam vagy azt mondtam, hogy nem és ezt nem nézték jó szemmel. De nem is foglalkozok velük. Már úgyis csak ez az év mag a jövő év van hátra azt meg csak kibírom. De ennél most nagyobb gondom is van ki kell derítenem honnan tudtam meg. Rohantam a buszhoz. Hát igen majd nem össze futottam a tanárommal és nem látszottam úgy mint aki rosszul lenne így egy pici időt a WC- be töltöttem. De az a lényeg, hogy ép elértem. Eldöntöttem ha nem lesz ott akkor is meg várom csak 1,5 fél múlva lesz a próba, de akkor is addig eltöltöm valamivel az időmet.
Leszálltam a buszról és rohantam a terembe, de zárva volt az ajtó elő kotortam a kulcsomat. Na ennek örülök, hogy van legalább nem a az ajtó előtt kell várnom. Ledobtam a cuccomat és bekapcsoltam a számítógépet, hogy szóljon valami zene. Leó hozta, mert kell hogy a zenét fel énekeljük és cd-re kiírjuk, de ez még sokára lesz. Először kéne még néhány dalt írni.
Zenét hallgattam meg betelepedtem a fotelba és bambultam meg énekeltem. Valamivel oldanom kellet a feszültségemet. Olyan 10 perc után meg untam ezért eszembe jutott, hogy milyen rég gitároztam hát igen azt is tudok csak sajna nekem nincsen meg az éneklés közelebb áll hozzám. De az a lényeg, hogy a zenélést azzal kezdtem. Elkezdtem rajta játszani egy régi zenét amit én írtam, de még jó két éve. Nem olyan nagy szám a szövege, de akkor ilyen lelki állapotba voltam.
Miért csinálod ezt velünk?
Te gonosz élet miért vagy ilyen?
Miért kell elvenni,azt akit szeretünk?
Miért csinálod ezt az emberekkel
Főleg akkor amikor azt hiszik boldogok!!
Miért csinálod ezt velünk?
Miért vagy ilyen kegyetlen?
Amikor mi mindig próbálunk boldogok lenni.
De te mindig elszúrod!!
Akkor jössz amikor nem számítunk rád.
Elveszed mindenkitől az élet kedvét
ezért nagyon kegyetlen vagy!!
Ne tedd ezt velünk ha boldogok legyünk!!
Miért csinálod ezt velünk?
Miért vagy ilyen kegyetlen?
Amikor mi mindig próbálunk boldogok lenni.
De te mindig elszúrod!!
Inkább neked is az lenne a célod, hogy
boldogok legyünk.
És ne haragudjunk a sorsunkra, hogy kegyetlen velünk.
Ne csináld ezt velünk inkább szeress minket!
------------------------------------------------------------------------------
Szerintem elég elvont, de tényleg akkor haragudtam a sorsomra, mert kegyetlen volt velem. Na mindegy eszembe jutott ez a dal és elég régen nem játszottam el. Eléggé belemerültem, akkor nem láttok, és nem észlelem a külvilágot. A dal végén felnéztem és Nándi állt előttem na tuti kiakad a gitárja miatt. De most nem ez a fontos.
- Bocsi csak rég gitároztam!
- Te gitározni is tudsz!
- Igen csak inkább az éneklés mellett döntöttem – fölálltam és visszatettem a gitárt
- Szép volt ez a szám?
- Tényleg?
- Aha!
- Én írtam még egy éve, de szerintem a szövege az gáz!
- Nem tök jó!
- Köszönöm, de tuti nem fogod többet hallani – rám mosolygott
- Amúgy, hogy-hogy itt vagy már nem suliba kéne lenned?
Akkor ugrott be pontosan miért jöttem ide!
- De csak el lógtam az utolsó órát mert veled akartam beszélni?
- Mert?
- Kaptam egy sms-t ami engem nagyon meglepett – elő kotortam a zsebemből a mobilom és a kezébe nyomtam – olvasd el!
Láttam elégé furcsállta a dolgot!
- Ezt ki küldte neked?
- Bea akivel az udvaron csókolóztál! Az a lényeg te elmondtad valakinek?
- Nem!
- De akkor kitől tudhatta meg?
- Lehet, hogy meglátta mert nem csuktam be normálisan az ajtót!
- De jó és most fenyeget! Jobb lesz, ha elmondom Áronnak jobb, ha tőlem tudja meg mint mástól!
Valaki kopogott majd benyitott és Bea lépett be. Elhúztam a számat!
- Te meg mit keresel itt?
- Sziasztok!
- Küldöd nekem az sms és most meg ide tolod a képed – kezdtem ideges lenni – amúgy honnan tudod, hogy itt vagyunk?
- Követtem Nándit!
- Mi? – láttam ez már neki se tetszik – mit akarsz?
- Roxi mondtam neked, hogy szállj le róla!
- De hisz rajta se vagyok – poénkottam el a dolgot
- Nagyon vicces! De csak magad alatt vágod a fát!!
- De miért szálljon le rólam ha nincs semmi közöm hozzád?
Akkor nem mondott semmit csak na ez el van intézve nem fog fenyegetni többet!
- De akkor is elmondom Áronnak láttam, hogy megcsaltad Áront!
- Szerintem nekem jobban fog hinni, mint neked és nincs semmi bizonyítékod!
Majd rá néztem Nándira, hogy ez nyert ügyünk van.
- Majd meglátjuk!
- Ezt se tudod bebizonyítani! – és megcsókolt már megint
Miért csinálja ezt velem? A végén már érzelmeket táplálok iránta, de most hátra néztem és mérgesen rá néztem.
- Ezt most miért kellett?
- Csak fel akartam idegesíteni!!
- De miért én?
- Mert… - kereste a szavakat- te voltál itt!
Az ajtó fele néztem és eltűnt onnan Bea.
- De jó most megy Áronhoz!
- De nincs bizonyítéka!
- Már megint bűntudatommal kell küzdenem! Köszi! – mosolygott egyet – ne csináld már ezt?
Visszazuhantam a székbe.
- Ha majd szakít velem akkor tuti megfolytalak!
- De hisz nem is szereted?
- Tessék?
- Amikor megcsókoltalak te is visszacsókoltál?
- De te nem azt mondtad, hogy már elfejtetted?
- Hát… nem mert…
Már nem tudta befejezni, mert Áron rontott be! Elég idegesnek látszott majd odajött és adott nekem egy pofont. Elég erősen mert nagyon fájt ezek szerint megtudta.
- Most nekem vagy Beának hiszel? – rá néztem és mutatta a mobiljában a képet, hogy ép megcsókol Nándi – Akkor meg érdemeltem!
És már küszködtem a könnyeimmel Nándi az meg akart védeni, mert készült, hogy megüti csak nem engedtem, mert jogos volt. Már sírtam.
- Akkor ezzel vége?
- Igen én veled befejeztem!
-----------------------------------------------------------------------
- Sziasztok! – meglátták, hogy sírok akkor ők is oda jöttek – Roxi mi történt?
Fölnéztem és meglátták az arcom biztos jó piros lehettet meg szerintem már dagadt föl.
- Ki ütött meg? – nem volt lelki erőm elmesélni
- Majd Nándi elmondja!
- Mindent?
- Most már úgy is mindegy holnapra szerintem mindenki tudni fogja!
- Jól van! A buliba kezdődött vagy is én is hibás vagyok miatta, mert megcsókoltam… De az egyik barátnője meglátott minket az aki nagyon hajtott rám.
- Ja az a Bea vagy hogy is hívják…
- Igen ő és ma küldött egy SMS –t Roxinak – mind a két fiú felszülten figyelt – hogy ha nem száll le rólam akkor elmondja Áronnak a dolgot. Így Roxi rohant ide, hogy elmondja mi van amikor Bea beállított és elkezdte fenyegetni. Én hülye, hogy felidegesítsem megint lesmároltam, de mire észbe kaptunk eltünt. Gondoltuk azért, mert zavarta vagy ilyesmi. De rá fél órára megjelent Áron, mert mint kiderült a Bea csinált egy fotót és azt elküldte Áronnak. Na és ő ütötte meg. Fúúú, de meg vertem volna de lefogott Roxi.
- Igen, mert meg érdemeltem!
- De akkor is egy lányt nem szoktak megütni!
- De rászolgáltam!
Ma nem próbáltunk csak helyett foglaltak és belém próbáltak lelket verni. Az egyik pillanatba felpattant Nándi a számítógéphez és elindította azt amit én énekeltem. Ez meg honnan van meg neki? Ezek szerint felvette, de jó!
- Ezt hallgassátok meg szerintem ez a cd-re egy dalnak tökéletes!
Majd mind annyian füleltek.
- Ez tök jó!
- Szerintem annyira nem nagy szám.
- Ezt te írtad?
- Igen ő írta meg nem én kísértem gitárral!
- Akkor ki?
- Saját maga!
- Nem tudtok erről a dalról leszállni?
- Nem – vágtak rá mind a hárman
- Ez kell a cd-re!
- Ha ragaszkodtok hozzá! – majd vállat vontam
Nem volt lelki erőm haza menni jó Anyáéknak nem kell magyarázkodni, mert még nyaralnak. De bátyám na attól nem tudom mit fogok kapni tuti, hogy Áron mellett áll és igazat is adok benne csak, ne hogy elkezdjen prédikálni.
Már 4 óra lehetett amikor fölajánlotta Imi, hogy haza vissz meg Nándit is pedig mondtam, hogy nem kell. De ragaszkodtak hozzá nagy nehezen megadtam magam.
A házunk előtt ott állt Áron kocsija tuti Milánhoz jött ezt úgy se tudjuk elkerülni, így tehát be kell mennem a házba. Ha nem akkor lelépek itthonról és elmegyek Atihoz vagy valahova. Áááá…
Nem igaz, hogy most nem tudnak Milán szobájába dögleni itt kell lent a nappaliba. Nagy élet vidáman bebaktattam.
- Sziasztok!
- Szia húgi! – Milán tök vidám volt akkor még nem mondta el neki mi történt – Mi történ az arcoddal?
Újjal rá mutattam Áronra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
