Október 11. (Péntek)

Na végre ma megint ki énekel hetem magam nem is volt időm, hogy haza menjek így rögtön a stúdióba kellett mennem. Küldött Nándi, hogy 2-kor próba. Szinte futva mentem. De nem tudom minek, amikor én voltam az első, de így legalább feltudtam hívni Áront.

'           Szia Áron!

'           Szia! Mondjad?

'           Ja csak később tudunk találkozni mert előre lett hozva a próbánk!

'           Jól van úgy is itt vagyok Milánnál!

'           Akkor majd otthon találkozunk

'           Puszi! Szeretlek!

'           Én is szeretlek!– majd letettem

Megfordultam, hogy mikor jönnek már mert a terem be volt zárva és nekem nincs kulcsom. De már Nándi ott állt mögöttem

-  Te mióta állsz itt?

-  Egy perce csak nem akartalak telefonállás közbe megzavarni!

-  Ja ok! – már kinyitotta az ajtót és várta, hogy én menjek be először

-  Köszi! – ledobtam a táskámat az egyik sarokba és körbe néztem mert tök jó átrendezték a termet – de jó lett!

Be raktak egy asztalt négy székkel, hogy letudjunk ülni meg tele rakták a falat poszterekkel. De megcsinálták az üres rész ahol lesznek a képeink. Legfelülre az volt írva, hogy „Roxy and the Boys”. Majd rá néztem Nándira

-  Ez lesz a banda neve?

-  Igen, mert tök szép neved van és ez ugrott be?

-  De jó!

-  Mindenki alá írta a falat – odanyújtotta a filcet a zsebéből én meg alá firkantottam, hogy Kiss Roxy – na most már teljes! Már csak a képek kellenek ide!

-  Miért kellet ide sietnem, amikor nincsenek itt a többiek?

-  Pedig azt mondták, jönnek! Mindjárt fölhívom! – én figyeltem, hogy hátha megtudok valamit de nem tudtam ki venni a félszavaiból. letetet - Dugóba keveredtek és kb. még fél óra és itt lesznek.

-  Az rossz! – és leültem a fotelba, mert azt is hoztak. Felhúztam a lábaimat, ahogy otthon szoktam. Imádok így ülni.

-  Jaja jut eszem be amikor múltkor haza vittetek és találkoztunk a szüleiddel

-  Igen? – és figyeltem mit akar kihozni belőle

-  Áron úgy beszélt, mint ha nem te hozzád ment volna! Vagy jó hallottam?

-  Igen, mert a szüleim nem tudják, vagyis Apukám mert mindig azt  mondja fiatal vagyok ahhoz, hogy pasim legyen. De egy szerencsém van Áron az bátyám haverja így mindig azt mondjuk, hogy Milánhoz jött!

-  Ez érdekes!

-  Igen főleg, az hogy a fürdőszobán keresztül szokott átjönni az én szobámba, mert bátyámmal közös a fürdőnk.

-  Akkor meg tudjátok oldani, hogy kettesbe legyetek.

-  Hát úgy nagyjából. De nem régen vagyok együtt vele!

-  Aha! – már nem tudtunk mit csinálni így Nándi elővette a gitárját és elkezdett játszani meg énekelni és ha tudtam a szöveget akkor én is csatlakoztam.

3-tól tudtunk csak elkezdeni próbálni, mert akkor értek ide a fiúk. Két órán keresztül próbáltunk egy kis szünetekkel. Rengeteget röhögtünk nagyon jó fejek kész. Készítettünk direkt egy pár darab képet, amit jövő héten már ki tudunk ragasztani, ne legyen olyan üres az a fal. 5 órakor indultam haza megint nem volt kedvem buszozni. Vettem elő az mp3 lejátszót, hogy hallgassam. Észre vettem, hogy valaki rohan utánam hátra néztem Nándi volt az. Na tuti valamit ott hagytam.

-  Mit hagytam ott?

-  Semmit csak mi felejtettük oda adni a kulcsokat! – nyújtja felém a kulcscsomót

-  Milyen kulcsot?

-  Ja neked is másoltatunk a teremhez, meg a bejárathoz kulcsot, ne keljen ránk várni, meg ha nagyon unod magad akkor bármikor bejöhetsz ide!

-  Köszönöm! De jó kulcstartó – egy kis mikrofon volt rajta

-  Gondoltuk tetszeni fog!

-  Igen nagyon is! – közbe elő kapja az övét látod nekem ilyen van mindenkinek személyre szabott persze, hogy egy kis gitár.

-  Várod a barátod? – ezt már teljesen más hangnembe kérdezte olyan flegmán

-  Nem gyalog megyek!

-  Ha nem gond akkor csatlakozok hozzád!

-  Gyere nyugodtan!

Elkísért a házunkig, úgy váltunk el, hogy holnap találkozunk.
-------------------------------------------------------------------------------

 Tényleg holnap lesz a buli már várom na legalább holnap meg lesz a délutáni programom, eldönteni mit vegyek fel. Anyáék ma indulnak este 8 kor így otthon állt a bál, mert anya rohangált a lakásba, hogy ne hogy itthon hagyjon valamit. Apa az már rég bepakolt mindent így ő nyugodtan tévézett. Most kiabál, hogy menjünk le mind a ketten, de jó most jön a beszélgetés, hogy nem csináljunk semmi rosszat nincs buli meg stb. Áááááááá… utálom amikor így oktat. De mi türelmesen végig hallgattuk, majd adott nekünk pénzt, ha véletlen be kell fizetni valamit a suliba vagy valami másra. Mint pl.: holnap a bulira kell venni esetleg végszükség esetén új ruha. Ez a beszélgetés vagyis jó tanácsokkal való ellátás eltartott vagy háromnegyed 8.-ig. Taxit hívtak, hogy kivigye őket a reptérre még a kapuba egy-két jó tanács Apától meg puszi és beszálltak a taxiba.

-  De jó most már miénk a ház!

-  De azért nem tönkre tenni semmit!!

-  Igen Anya vigyázok a berendezésre – majd röhögve ment be a lakásba én meg elakartam kapni, mert ki szenyó. Nem sikerült elkapnom csak akkor mikor átesett a küszöbön így elkezdtem röhögni és ráültem.

-  Na mit mondtál az előbb!

-  Semmit Anya! –na jó erre elkezdtem csikkizni, nagyon röhögött már

-  Jól van nem piszkállak csak száj le rólam mert olyan nehéz vagy nem kapok levegőt! – mindig cukkol így ököllel odaütöttem a vállára, olyan lányosan.

-  Nem is vagyok nehéz!

-  Testvérbunyó? – Áron megjelent a nappaliba

-  Igen mert azt mondta, hogy nehéz vagyok! – még mindig a bátyámon ültem

-  Mert az is vagy! – röhögve mondta

-  Na jó most már leszállok rólad ne, hogy a súlyom megölje az édes kedves bátyámat! – nem vettem egyáltalán sértésnek szoktunk néha hülyeségből verekedni. Meg mindig szokott szenyozni.

Milán is felpattant, de még mindig röhögött közbe leporolta magát

-  Nekem mennem kell még van egy kis dolgom! El kell mennem a hangcuccok ért az egyik haveromhoz.

-  Rendben!

-  Addig semmi rosszat nem csinálni – ezt már nem nekem mondta, ha nem Áronnak ahogy a fiúk szoktak kommunikálni, hogy a lányok ne értsék.

-  Rendben!

De jó utálom mikor ezt csinálják, de szerintem arra célzott, hogy én a húga vagyok és ne próbálkozzon semmi olyat tenni! Remélem erre gondoltak. Csak 20 éves igen már 21 és a hormonok az egyik újságba olvastam, hogy a férfiak minden percben egyszer eszükbe jut a szex. De lányoknál más helyzet vagyis szerintem mert én százszor meggondolom magam, hogy mikor tegyem meg. Engem inkább a szívem irányit a fiúkat persze, hogy a farkuk ez megállapított tény. De ha szeret akkor tud várni! Ennyi én még nem vagyok hajlandó meg tenni ezt a témát elvettetem. Még szerintem legalább 1 hónapót várnék vele. Még csak egy hete járok vele. De szerintem ezt gondolja.

-  Na mi jót csináljuk?

-  Azt nem!! -  vágtam rá ezt nem kellett volna de vagyis legalább tudja – remélem tudod mire gondolok!

-  Persze! – majd mosolygott egyet – gondoltam megnézzünk egy filmet!

-  Ok

8 fele beállított Ati ja megbeszéltünk egy duma partit. Meg filmet néztünk. Igen Áron egy picit megharagudott, de nem hanyagolhatom el barátomat. De ez van én ilyen vagyok.

 --------------------------------------------------------------

Október 11. (Szombat)

 Hát a duma partiból itt alvós buli lett, mert ahogy mindent megdumáltunk meg kiröhögtük magunkat utána filmet néztünk akkor már csatlakozott Áron is meg Milán. Amíg Atesszal dumáltam addig ő Milánnál volt és játszottak a gépen meg zenét hallgattak.

Bealudtunk a filmnézés közbe Ati meg Milán a földön én meg Áron pedig az ágyamon. Mindenki álmos lehetet. De jó ma lesz a buli! Igen a délelőttöm alvással elment és már 2 óra van. Irány a szobámba ruhát keresni a bulira. Hát kellet vagy 2 óra mire megtaláltam a tökéjt Ati meg Áron is haza ment átöltözni. Ja igen Áron még a húgáért is. Olyan 6 körül jön a nép. Nem tudom miért olyan korán, de nekem nyolc Milán tudja, de valaki csak később jön. Na irány a fürdőszoba még hajvasalás és valami sminket, előtte persze le kéne fürödni. Majd Milán engedi be a népet úgy is ő a házi gazda. Én csak a húga vagyok.

A szerkóm amit föl vettem:

Hamarabb készen lettem mit gondoltam volna ezért, hogy teljen az idő beültem a szobámba zenét hallgatni. Nem tudom miért, de itt volt már pár srác aki a hangcuccot rakták össze. Bulis zene ment most nem volt hangulatom hozzá ezért is csavartam fel maxra a zenét és leültem újságot olvasni. Nem telt bele 10 perc jött föl bátyám egy pohár itallal, hogy ezt kóstoljam meg. Meg mondtam neki, ha véletlen keresnek, jöjjön be a szobámba. Azon járt az eszem, hogy most mi van velem nem tudom miért érdekel annyira Nándi. Jó azt nem tagadom nem rossz srác, de akkor is én Áront szeretem. Azért már elég régóta.

Nyílt az ajtóm kezdtem örülni, hogy Áron az már készültem, hogy a nyakába ugrok, de ehelyett Nándi lépett be az ajtómon! Ezért vissza is hasaltam az ágyamra!

-  Szija! – mosolygott rám

-  Szia!

-  Nem rám számítottál gondolom? Csak bátyád mondta, hogy itt vagy!

 

8. fejezet

Vélemény