-  Sziasztok! Roxi vagyok majd kezet, fogtam velük

-  Szia! Én Imi

-  Szia! Én meg Leó!

-  Ti tudjátok, miért vagyunk itt?– már nagyon kíváncsi voltam

-  Van egy sejtésünk – de már nem tudták elmondani, mert be jött Robi.

-  Na sziasztok! Ha jó gondolom a fiúk már tudják miről van szó! Már csak Roxit kell be avatni!

-  Hát… jó lenne!

-  Na arról lenne szó, hogy a fiúk alapítottak egy bandát és már csak egy énekes kell és rád gondoltak!

-  Ez komoly hisz nem is hallottak énekelni!

-  Nem ez tévedés még a nyári szünet előtt hallottunk! Meg Robi mutatott néhány hangfelvételt! Na akkor benne lennél?

-  Persze, hogy igen ez számomra egy meg tiszteletetés! És mi a banda neve?

-  Még nem tudjuk!

-  Majd idővel! De remélem te is segítesz kitalálni!

-  Persze! – majd Robi felé fordultam – és akkor most mikor lesz velem órád?

-  Neked már nincs szükséged rám. Gyönyörűen énekelsz, mostantól itt fogsz próbálni a fiúkkal!

-  Jó rendben! – Robi kiment mi meg ott maradtunk – Na akkor mi legyen?

-  Először is szeretnénk hallani élőbbe a hangod! Tudjuk, hogy szépen énekelsz, de akkor is!

Elkezdtem énekelni a kedvenc számomat az Ákos –Keresem az utamat. Nagyon szeretem, nagyon sokszor ezt szoktam énekelni ha szomorkás a hangulatom. Amikor befejeztem a fiúk engem néztem szerintem túlságosan bele éltem magam. Körbe néztem direkt de még mindig engem néztek.

-  Most mi van?

-  Nem juttok szóhoz tényleg nagyon gyönyörű a hangod!

-  Akkor ezért néztek ennyire vagy hülye fejet vágtam amikor elénekeltem?

-  Nem a hangod tette ezt velünk

-  Ja! És most?

-  Ma még nem próbálunk, előbb szeretnénk megismerkedni veled? Csak az új banda tag vagy és még úgy nem tudunk próbálni ha nem ismerünk! Szerintem menjünk át a szomszéd Zene bárba ott tudunk dumálni meg iszunk valamit.

-  Jó rendben! – majd bezárták a termet, mert mint kiderült az csak a miénk és a hangszereket meg ilyesmit ott tudjuk tárolni.

Majd beültünk az egyik ilyen elkerített asztalhoz. Meghívtak egy üdítőre senki. Majd elő kaparták a cigijüket.

-  Nem zavar ha dohányzunk?

-  Én is szoktam tudom nem tesz jó a hangomnak, de szerintem én nem ebből fogok meg élni!

-  Akkor kérsz egy szállat?

-  Köszönöm elfogadom! – majd megkínált

-  Na akkor mesélj magadról!

-  Mit meséljek? Inkább várom a kérdéseket, hogy mire vagytok kíváncsiak!

-  Te Pest vagy?

-  Igen! Innen fél órára lakom!

-  Ha nem veszed sértésnek hány éves vagy? – ezt mindig elszoktam játszani, hogy tippeljék meg nem tudom miért. Na jó tudom azért mert szeretem tudni, hogy idősebbnek néznek!

-  Tippeljetek!

-  20?– Nádi rögtön rá vágta én meg bólogattam, hogy nem

-  21?

-  Nem nagyon tévedtek ne fölfele hanem lefele menjetek

-  19? – és kérdően néztek rám én bólogattam, hogy nem

-  NA jó annyit segítek nem vagyok még nagykorú!

-  17??

-  Leszek december 13.-án

-  Ez komoly?

-  Igen! Ennyire hihetetlen?

-  Hát… igen komolyan 20-nak néztelek.

-  Így nem ihatok! – közbe mosolyogtam

-  Hát … igen meg én itt megkínáltalak cigivel! Azt se lehetne – de közbe mindannyian röhögtünk

Majd ők is meséltek magukról. Nándi az 22 éves és ő is Pesti és mint kiderült nem is lakik messze tőlem.(Három utcányira) Imi az már 24 éves ő is  pest de ő teljesen a másik irányba lakik és végül Leó ő 20 és szomszédok Imivel azért ismerik egymást. Nándit egy éve ismerték meg itt a zene suliba. Ez tök jó én már 2 éve járok ide és egyiket sem láttam. Hamar eltelt az a 2 óra amikor csörgött a telóm.

-  Bocsi fiúk, de ezt fel kell vennem!

-  Anyukád az? - közbe ott röhögtek a háttér be!

'           Szia! Itt vagyok a suli előtt!

'           Ok! Gyere be a Zene bárba, itt ülök!

'           Akkor értem miért van ez a hangzavar! – le is tette

2 perc múlva meg is jelent Áron. Először meglátott engem, majd ahogy közelebb jött akkor a fiúkat is. Láttam rajta, hogy rájött a féltékenység ezt nem szeretem. Bennem megbízhat, és persze nekem kéne féltékenynek lennem a múltkori miatt így egy rossz szava, nem lehet.

-  Sziasztok! – majd a fiúkra nézett utána ide hajolt és a számra adott egy puszit

-  Fiúk bemutatom a barátom Áront, ő itt Norbi, Imi és Leó! – majd kezet fogott mindegyikkel

-  Na megyünk?

-  Nem ülsz le egy picit? – majd levágódott mellém és átkarolt.

-  És te, hogy –hogy itt vagy?

-  Képzeld mától egy bandába fogok énekelni és ők itt a banda tagjai!

-  De ez hiszen jó!

-  Ja – közbe mosolyogva körbe néztem és észre vettem, hogy Norbi és Áron között van egy kis feszültség.

Mi van ennyire gondolatolvasó Áron, hogy egy picit megfordult a fejem be, hogy Norbi milyen helyes és már is tudja. Még ott voltunk fél órát Áron meghívott egy üdítőre. Indultunk mi a kocsi felé amikor beugrót, hogy Norbit haza vihetjük hiszen nem lakik mesze. Imi meg Leó az beszállt egy másik kocsiba.

-  Norbi mi haza vihetünk úgy se laksz messze tőlünk!

-  De nem kell!

-  Ne ellenkezz már Áron szívesen haza vissz!

-  Tényleg gyere nyugodtan! – majd nagy nehezen beszállt a kocsiba

-  Amúgy nem kell kerülőt tegyetek, csak rakjatok ki előtettek onnan már haza gyaloglók!

-  Ok – és utána nem beszélgetünk csak csöndbe ültünk

Megállt Áron a házunk előtt pont akkor értek haza Anya meg Apa!

-  Sziasztok!

-  Jó napot – köszönt Áron meg Norbi

-  Milyen volt az énekórád?

-  Majd mesélem!

-  Milán itthon van, bejössz?

-  Ja persze úgy is beszélni akartam vele! Pont ide készültem mikor összefutottam Roxival és gondoltam haza hozom!

-  Jól tetted!

Majd megfordultam és láttam, hogy elégé furcsállta ezt a helyzetet. Nem tudom miért na mindegy.

-  Szia – és integettem neki!

-  Viszlát! Sziasztok! – majd sarkon fordult és ment haza, de észre vettem, hogy visszanézz

-  Kislányom úgy-e az a srác nem a barátod?

-  Nem miért gondolod?

-  Tudod jól, hogy te még rá érsz nem kell, hogy ide hordjál bárkit!! Még fiatal vagy hozzá!

-  Tudom Apa – közbe Áront néztem, de láttam, hogy röhög magába én is ezt tettem volna

Majd elmeséltem Anyucinak a bandát és nagyon örült neki. Jó annak először nem, hogy 3 fiúval zenélek, de utána bele nyugodott. De inkább Apának nem tetszet. Fölmásztam a szobámba, ledobtam a cuccom és ledőltem az ágyamra és elgondolkoztam Norbin. Olyan helyes de nekem itt van Áron, akit megszeretek. Nagyon elmerültem a gondolataimba, amikor valaki mellém feküdt kinyitottam a szemem és Áron volt az!

-  Megjöttél? Gondolom fürdőszobán keresztül

-  Ja! Fáradt vagy?

-  Egy picit – majd megcsókolt

Egy órát elidőzött nálam, majd átkísértem Milánhoz pont gépezet. Még elbúcsúzott tőlem, de ezt nem bírta szó nélkül meg állni bátyám!

-  Ne itt nyaljátok már egy mást rossz nézni!

-  Kuss Ki kíséred a vendéged?

-  A tiéd! Jól van tudom megyek

Föltápászkodott a gép elől én is mentem le velük hát ha még egy csókot sikerül adnom, de tévedtem mert Anya lent volt így gyors elengedtem a kezét és leültem Anyához a konyhába.

-  Roxi egy dolog feltűnt mostanság Áron sokat jár ide és főleg sokat vagytok együtt!

-  Ezt nem értem? – tettem a hülyét mint ha nem tudnám mire gondol

-  Tudom, hogy együtt vagytok, Milán mondta, mert őt faggattam. Ne aggódj Apádnak nem mondom el! De szerintem majd lassan be kell adagolni neki! Majd meg próbálom!

-  Köszi Anya!! – majd nyomtam az arcára egy puszit és átöleltem

-  Tényleg most hétvégén megyünk Apáddal nyaralni! Már vagy 10 éve nem nyaraltunk kettesbe! Ha véletlen bulit rendeztek, ismerlek titeket, nem bírjátok ki akkor műanyagpoharakat, vegyetek és rendet rakni a lakásba, hogy Apád meg nem tudja.

-  Rendben – majd felrohantam a szobámba és elújságoltam mit mondott Anya.

Meg a bandát is mondtam annak viszont örült ő mindig és támogatott az énekkarrieremet. Nagyon szereti ha éneklem. Már egy párszor elbukott, hogy hallgatta. Meg megkért, hogy valami kedvenc számát énekeljek el. Nagyon fáradt voltam és le is feküdtem aludni.

6. fejezet

Vélemény